Mars utazás elnapolva?

A Holdra szállás idején – 1969 júliusában – egyáltalán nem tűnt utópisztikusnak, hogy mostanra már eljutunk a Mars bolygóra, de a lehetséges célpontok között emlegették akkor még a Vénuszt is.

Az emberrel történő első Holdra szállás főpróbája 46 évvel ezelőtt zajlott, amikor 1969 májusában az Apollo–10 legénysége, Thomas Stafford parancsnok, John Young, a parancsnoki modul pilótája és Eugene Cernan, a leszálló egység pilótája először kerülték meg a Holdat, miközben kézi vezérléssel Hold körüli pályára állították az űrhajót. Ezután Stafford és Cernan átszálltak a holdkompba, majd elvégezték a Holdra szállás szimulációs programját, miközben 15 kilométerre megközelítették a Hold felszínét. A sikeres műveletet követően, visszatértek a parancsnoki egységhez, majd sikeresen összekapcsolódtak vele. Nem sokkal később, 1969. július 20-án történt meg a történelmi pillanat. Neil Armstrong az Eagle névre keresztelt holdkomp fedélzeti ajtaján kilépve a Hold felszínére lépett. Legendás mondata után szabadon átkomponálva azt lehetett hinni akkor, hogy valóban „kis lépés” volt, de hatalmas lépés a világűr meghódítása felé.

Ma, 2015-ben viszont, számos kudarc és nem várt eseményt követően az űrkutatás szempontjából ott tartunk, hogy a világ két vezető űrügynökségének irányítója szkeptikus az emberes Mars-utazás közeljövőbeli lehetőségét illetően. A NASA vezetője, Charles Bolden a közelmúltban nyilatkozta, hogy szerinte még hosszú évtizedeket kell majd várni, amíg megkezdődhet a Mars meghódítása. Az ESA júliustól hivatalba lépő új főigazgatója, Johann-Dietrich Wörner szintén hasonló véleményének adott hangot.

Bolden április közepén az amerikai törvényhozás tudományos bizottsága előtti meghallgatásán azt mondta, hiába álltak elő a magáncégek, mint a SpaceX vagy a Mars One a terveikkel. A realitás az, hogy valójában a NASA, valamint a kormányok támogatása nélkül egyik cég sem képes megvalósítani az elképzeléseket. Egyben azt is beismerte, hogy magának a NASA-nak sem nincsenek alapos tervei még egy ilyen küldetés megvalósításához. Amikor a 2030-as években esedékes esetleges Mars utazásokról beszélnek, teszik azt anélkül, hogy konkrét tudományos és pénzügyi tervek léteznének a tervek megvalósításához.  

Wörner hamarosan átveszi az Európai Űrügynökség (ESA) vezetését, de jelenleg még a német űrügynökség, a DLR irányítója. A Der Spiegel című német lapnak nyilatkozva azt mondta, hogy 2050 előtt nem látja reális esélyét a Marsra szállás megvalósításának. Az űrhajósok várható egészségügyi és pszichológiai problémáinak kezelése, valamint a Marsról való visszaindulás műszaki hátterének megoldása még várat magára. Így viszont egyre inkább úgy tűnik, hogy az 1969-es Holdra szállást gyerekként megélő emberek legalább száz évig kellene élni, hogy hasonló űrtörténelmi eseménynek lehessenek tanúi, ha másként nem, a TV képernyőjén át szemlélve az eseményeket. 

A Hubble űrteleszkóp felvétele a Marsról (forrás: Wikipédia)

Miért nem mehetünk a Marsra?

A témában jártas szakemberek szerint már 1972-ben, az utolsó Holdra szállás követően megvolt a műszaki háttere az első emberes Mars-utazás megvalósításának. Ugyanakkor az történt, hogy ma már a holdutazásokat is „beszűntették”. A Mars felé tartva az űrhajó üzemanyag ellátást kellene megoldani, miközben védeni kell az utasokat a napszél okozta sugárzás romboló hatásától. A vörös bolygó viszonylag vékony légköre a leszállásnál okozhat problémákat. A valóságban viszont éppen ott tartunk, hogy a jelenlegi űrrepülés, az emberes űrtevékenység csupán az alacsony Föld körüli pályára, a mintegy 400 kilométer magasan keringő Nemzetközi Űrállomásra korlátozódik, de még azzal is kisebb nagyobb problémák vannak. Az űrállomástól távolabbra pedig csak ember nélküli, robotszondákat indítanak.

Hogy a legközelebbi égi kísérőnk, a Hold után miért szeretné az emberiség éppen a Marsot meghódítani? A Mars a Földhöz legközelebbi olyan bolygó, amely azért valamennyire hasonlít a miénkhez. Vannak olyan feltételezések, hogy egykor élet is lehetett rajta, éppen ezért talán most is alkalmas lenne az ember megtelepedésére. Alapos vizsgálatával sokat megtudhatunk a Földről is, hiszen a Naprendszer részeként párhuzamosan fejlődtek. Továbbra is kérdés azonban, hogy mikor indulhatnak el az első emberek a vörös bolygó irányában. Valószínűsíthető, hogy még évtizedekig meg kell elégednünk azzal, ha az emberiség szondák által küldött adatok és felvételek alapján szerezhet újabb ismereteket a Marsról, miközben nem hagyja el Földünk egyelőre még biztonságosnak vélt felszínét.

Csak a Földön élhetünk?

Az utóbbi napok és az utóbbi évek eseményei is azt sugallják, hogy csak a Földön élhetünk, az űrbe költözéshez még mindig nincs meg a megfelelően magas szintű technológia, hiányoznak a tudományos ismeretek és a megbízható megoldások. Az emberáldozatokat is követelő űrkatasztrófák, az ember nélküli űrjárművek felrobbanása és irányíthatatlanná válása, vagy a más bolygókra elküldött szondák irányíthatatlanná válása mind annak a bizonyítékai, hogy az emberiség egy ideig még nem fog tartósan megtelepedni Földön kívüli égitesteken. Nem zárható ki azonban, hogy sikerül majd olyan korszakalkotó felfedezéseket tenni, hogy ez rövid időn belül megtörténjék.