Tudta-e?
A világon Skóciában születik a legtöbb vöröshajú ember. A skót lakosság 11%-a vörös hajú.

128. szám - 2015. május

Emlékek Berényi Jánosról…

Életének 60. évében, súlyos betegség után elhunyt Berényi János.
Lengyel László tagozatvezető és munkatársai megemlékezése

5

Berényi János meghatározó szerepet töltött be tagozatunk életében. Kezdetektől fogva a genetika és a növénynemesítés, majd később a biotechnológia tantárgyak oktatója volt, azonban az oktatási tevékenységén túl kiemelkedő szerepet játszott a tagozat önállóságának, elismertségének kialakításában és folyamatosan próbálta kieszközölni a jogi önállóságot. Nagy szükségét látta egy színvonalas, független, gyakorlatorientált képzési hely létrehozásának, így nagyon sokat dolgoztunk együtt a fejlesztéseken, a különböző megpróbáltatások és feladatok sikeres leküzdésén és teljesítésén. Döntő szerepet játszott az intézményi partnerségek létrehozásában, az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karával történő együttműködés kialakításában, továbbá a diplomahonosítási problémák esetén is kiállít tagozatunk szükségessége és elismertetése mellett. Büszkén és tudatosan vállalta az oktatói és tanácsadói feladatokat, azokban az időkben is, amikor több embert felmondással fenyegettek a munkahelyén, azért mert a zentai Kertészetivel működik együtt és a tagozat működésének létjogosultságáért küzdött akkor is, amikor megtiltották és beszüntették a Kertészeti képzés mögött álló első civil szervezetet. A gyülekezési tilalom ideje alatt is vállalta, hogy plébánián vagy piactéren konzultál a hallgatókkal, így elmondható, hogy munkája során egyetlen óra, egyetlen felkérés és egyetlen határidő sem maradt elmulasztva. A tagozatunkon betöltött munkája azonban nem csak az oktatásban teljesedett ki, hanem rengeteg tanácsot adott az előző tagozatvezetőknek is és nekem is. Mindazonáltal sohasem akarta saját sikerének betudni azokat a folyamatokat, amelyek az Ő tanácsai eredményeként valósultak meg, az általa vezetett Növénykutatói Intézetben mindig biztosított intézményi hátteret diákok diplomadolgozatához, szakmai gyakorlatokhoz és a pályázati munkákhoz. Együtt vehettünk részt nagyon sok fejlesztésben és együttműködésben, ilyenek pl. a Magyar Nemzeti Tanács Felsőoktatási és Tudományügyi Bizottságában való szerepvállalás és tagozatunk elismertetése a vajdasági tudományos közéletben; több térségfejlesztési munkaanyag bírálata, megírása és véleményezése pl. az elkövetkező IPA ciklus prioritásainak kidolgozása az agrárium és vidékfejlesztés, valamint a térségfejlesztés szempontjából. Kiváló angol nyelvtudásának köszönhetően közös munkánk még gyümölcsözőbb lehetett, mindig számíthattunk Rá, hogy megírja, lektorálja vagy korrigálja az angol nyelvű szakmai munkaanyagainkat magasra helyezve a mércét ezzel mindannyiunk számára.

Külön ki kell emelni János értelmiségteremtő és építő munkásságát is, amelyet nem csak a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács elnökeként betöltött tevékenységével, de tagozatunkon és más vajdasági felsőoktatási intézményekben elvégzett bizottsági, szaklektori, mentori, valamint előadói tevékenységével is biztosított, továbbá több phd, valamint ösztöndíjajánlást írt és ezeket az ajánlásokat legfelsőbb szakmai körökben is elfogadták és becsülték. Küzdött a fiatal magyar értelmiség megteremtéséért, hogy ismert, elismert és színvonalas munkájukkal bekapcsolódhassanak a vajdasági magyar tudományos életbe. Fiatalossá, elfogadottá és népessé tette a Vajdasági Magyar Tudóstalálkozót, ahol sok-sok fiatal számára biztosította a bemutatkozás lehetőségét, hogy munkájukat megismerhesse a vajdasági magyar szakmai közvéleményen kívül minden érdeklődő. Gondosan ügyelt arra, hogy ne legyen belterjes a tudományos munka, hanem minél inkább megnyitotta azt a média felé, szakmai kiállítások, előadások és magazinműsorok által. Munkájára az egyszerűség, az érthetőség, a magas színvonal és a precizitás volt leginkább jellemző. Pályázati tevékenységünk során sokszor adott tanácsot egyszerű gazdálkodóknak, tartott előadást szimbolikusan egy liter finom pálinkáért, de ugyanakkor intézményes hátteret és szakmai segítséget nyújtott tudományos élkutatásoknak is pl. közös rezisztencianemesítés a szegedi Gabonakutatóval, alternatív növényszemlék és bemutatónapok vajdasági tanyákon stb. Ő volt az, aki a legegyszerűbb embereknek is ugyanolyan lelkesedéssel tudott előadást tartani mint a legmagasabb szintű szakmai grémiumnak.

János munkája jelentősen hozzájárult a tagozatunkon folyó munka színvonalának emeléséhez, ez nem csak a közkedvelten szuggesztív tanórák megtartásában, az elektronikus jegyzetek elkészítésében nyilvánult meg, hanem sok évig Ő készítette fel a hallgatókat a diplomadolgozat elkészítésére, hívta fel a figyelmet a statisztikailag értékelhető kísérleti beállítások és adatgyűjtés fontosságára, majd készítette fel a hallgatókat a színvonalas diplomamunka bemutatására Munkája több szempontból is nélkülözhetetlen számunkra, mert nem csak egy olyan szakterület képviselőjét veszítettük el, aki magyar nyelven tudta előadni az ágazat legkurrensebb tudományos irányzatának eredményeit, hanem egy olyan embert, aki minden körülmény ellenére folyamatosan számolt be az élhetetlennek kikiáltott szülőföldünkön és intézményi környezetünkben a tudományos újdonságokról, a világszerte elfogadott saját kutatásairól és innovációiról és aki nem volt rest személyesen felhívogatni többünket, akik még nem írták meg cikkeiket a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács Konferenciakötetébe és aki még betegen is eljött azokért a nyomtatott kiadványokért, amiket a magyar-szerb határon hoztunk át a magyarországi nyomtatást követően. Sajnos ez volt az utolsó találkozásunk, amikor átölelt és azt mondta, hogy nagyon vigyázzunk magunkra és egymásra. Még akkor is volt erőt adó és buzdító szava, amikor már tudta, hogy számára az út egyirányú.

Nehéz tehát kifejezni azt az érzést, amelyet János elvesztése kelt bennem és több munkatársamban, továbbá nehéz beszélni arról az elkötelezettségről és szándékról, amellyel próbáljuk fiatal kollégáinkkal az ő munkáját pótolni és helyettesíteni. Egy dologban azonban biztosak vagyunk, hogy az általa megteremtett értékek örökké élni fognak tagozatunk munkájában és igyekezni fogunk nem alább adni azt a teljesítményt, színvonalat és elvárásrendszert, amit Vele együtt értünk el a mai napig. Nyugodjon békében!

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2019 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor