A zentai csata kortárs szemmel

„Az ember akkor ember, ha az összes választási lehetőség közül a legnehezebbet választja.” Bolyai János

A zentai emberek emlékezetében élesen él egy dátum: 1697. szeptember 11. A zentai csata napja ez, amikor is a fiatal hadvezér, Savoyai Jenő bátorságának és jó helyzetfelismerő képességének köszönhetően a keresztény sereg alig két óra alatt győzelmet aratott a túlerőben lévő oszmán hadakon. Napjainkban az emlékezetnek a legkülönfélébb módja van jelen a városban. Készült egy emlékhely a Tisza-parton, épült egy templom Zenta külvárosában, a Városi Múzeum előterében pedig helyet kaptak a csata 300. évfordulójára meghirdetett képzőművészeti pályázat legsikeresebb alkotásai. Ez utóbbi azonban része csak a zentai csata állandó kiállításának, ehhez tartozik még egy emlékszoba, illetve hadtörténeti rész. Itt kaptak helyet azok a XVII. és XVIII. századi grafikák, melyek Tóth Alisa szavaival a „legfrissebb, leghitelesebb vizuális megörökítései a csatának”. Azáltal, hogy figyelmünket ezeknek a konkrét emlékeknek a jelentőségére irányítja, Alisa rámutat magának a grafikának, mint műfajnak a fontosságára is. Nekünk közönségnek pedig szükségünk van erre a gesztusra, különösen, ha a grafika általános megítélésére, népszerűségére gondolunk. Sajnos eléggé elterjedt nézet, hogy ez a műfaj kevesebb esetben találja meg értő vagy érző befogadóit. Mintha nem mernénk a nehezebbet választani. Pedig egy műalkotás akkor nyílik meg csak előttünk, ha mi is nyitunk, kellő idő és figyelem ráfordításával. A grafikák szemlélése, csendes, elmélyült  tevékenység, de ha idegenkednénk az efféle kiállításnézéstől, kínálkozik egy egyszerűbb út is. Megközelíthetjük akár az alkotó személye felől is az alkotást, hiszen, ha arra gondolunk, hogy Alisa merte a nehezebbet választani, amikor a grafika mellett kötelezte el magát, talán bátorítást kaphatunk a magunk választásához.

A kiállításon szereplő művekről általánosan elmondható, hogy egyszerre illeszkednek egy régi kor képzőművészeti hagyományába, abba a gondolatkörbe, amikor divatos volt a történelmi témák ábrázolása, ugyanakkor a téma megformálása új, mai nyelven, a multimédia nyelvén is szól hozzánk. Azt is mondhatnánk, hogy új megvilágításba helyezi – szó szerint és átvitt értelemben is a zentai csata ismert és ismeretlen alakjait.

Nem előzmény nélküli a zentai csatának művészi eszközökkel történő megragadása. Alisa itt szereplő művei sem előzmény nélküliek. Két éves többrétű munkájának lenyomatait mutatja be ma Újvidéken, egyetemi tanulmányainak helyszínén Tóth Alisa. Ez a folyamat, és az alapos előtanulmányok letisztítottak a munkákról minden, a történelmi témákat feldolgozó műveknél oly jellemző ideológiai töltetet. Eisenhut Ferenc Zentai csata című képéről írja Ninkov K. Olga abban a monográfiában, amit egyébként Alisa is szívesen és gyakran kezébe vett kutatásának kezdetén, hogy a kép az elért eredményt dicsőíti, és nem kívánja kiemelni egyik nép szerepét sem. Alisa alkotásai még inkább letisztultak, úgy tartalmi, mint formai szempontból. Nem terheli őket ideológiai, netán aktuálpolitikai tartalom, sokkal egyetemesebb, mindenkit érintő problémákkal foglalkozik, és ehhez remekül illeszkedik úgy a hagyományos grafikai műfaj, mint annak továbbgondolásaként megvalósított körkép. A nagy előd, Eisenhut szerint „a történelmi képnek mindig hiányozni fog a közvetlenség, úgy témában és tartalomban is.” Alisa szerencsésen megdönti ezt a véleményt is, amikor a témával foglalkozó ismert vagy kevésbé ismert alkotásokról egy-egy alakot kiemel, felnagyít grafikáin, majd a maga teremtette korszerű műfaji mozgástérben történelmi reflexiók címet is viselő szerkezetében a linogravúrokon megismert alakok ugyancsak korszerű módon kerülnek különleges megvilágításba, kelnek életre.

Ezúton meghívnám a kedves közönséget egy XXI. századi történelmi visszapillantásra, körsétára és olyan alkotások megtekintésére, amelyek nem a történelem, hanem a művészet nyelvén szólnak hozzánk – hiteles módon. A tárlat július 2-áig tekinthető meg a Ribnikar fivérek utca hetes száma alatti galériában (www.kul.org.rs).

Tóth Alisa - rövid életrajz

Tóth Alisa 1988-ban született Zentán. Az újvidéki Bodgan Šuput művészeti középiskolát 2007-ben fejezte, majd 2011-ben Újvidéken a Művészeti akadémián diplomált grafika szakon. Ugyanitt a mesterképzést Új médiaművészetből prof. Lidija Srebotnjak osztályában végezte 2013-ban.
Tanulmányai során számos díjban és elismerésben részesült, amelyek közül a legfontosabbak a Dositeja Fiatal Tehetségekért Ösztöndíj (2010, 2011), VMTDK - Művészetek, szekció első, Újvidék (2013).
Több csoportos kiállításon vett részt Szerbiában és Magyarországon, amelyek közül a legfontosabbak helyszínei: Belgrád, Újvidék, Temerin, Zimony, Novi Pazar, Kraljevo, Óbecse, Niš, Szentendre.
Első önálló tárlata 2012-ben nyílt meg a csókai Művelődési és Oktatási Központban.
Ezenkívül önállóan kiállított a Városi Múzeumban Zentán és a Multimédia Központban a Művészeti akadémián Újvidéken.
Művésztelepek aktív résztvevője (TAKT, Grafička kolonija Mladih „Prolom Banja“, 9+1, Zentai művésztelep).
2012-től tagja a zimonyi Široka Staza Művészetbarátok Körének, 2014-től a Szerbiai Fotó Szövetségnek, a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezetének és a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének.
2011-től a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium tanára, grafika, számítógépes grafika és multimédia tantárgyakon.
A pedagógiai munka mellett aktívan kiállít, részt vesz különböző projektumokban és alkalmazott grafikával is foglalkozik. Fiatal képzőművészek csoportos tárlatainak szervezője.