Tudta-e?
hogy Jurij Gagarin 1961. április 12-én a világon elősször nyolcvankilenc percig keringett a Föld körül a kozmoszban a Vosztok-1 kabinjában?

5. rész

Fotózás

Fotózni különféle körülmények között, az elvárásoktól függően teljesen más technikai és formai követelmények figyelembevételével kell. Most betekintést nyerünk azon fényképezési műfajokba, amelyek a legfontosabbak közé tartoznak. Megtanulunk épületet, portrét természetet fotózni.

1
Műtermi fényképezés

A korszerűen felszerelt fotóstúdiókban a zavaró környezeti hatások nélkül lehet bármilyen időben, évszakban, napszakban dolgozni. A felvételhez szükséges összes körülmény, segédeszköz itt a leginkább biztosított.

Tárgyfényképezés


Tárgyfényképezés során a tárgyak nagysága, ill. ezzel összefüggésben a felszerelések alapján háromféle technikát különböztetünk meg.

* Nagyméretű tárgyak fényképezése (gépkocsi, bútor, gépek, stb.)

Ezen tárgyak fényképezésénél a cél legtöbbször az, hogy olyan minőségű felvételeket készítsünk, amelyek alkalmasak arra, hogy különféle termékbemutatókban szerepeljenek.

* Közepes méretű tárgyak fényképezése (számítógép, sörösüveg, cipő, stb.)

Ez az úgynevezett klasszikus tárgyfényképezés. Jellemző felszerelése a tárgyasztal. Általános követelmény, hogy az asztallap áttetsző, vagy átlátszó legyen.

Tárgyfényképezésnél az egyik legfontosabb szempont a helyes derítés, vigyázni kell, hogy többszörös árnyékok ne keletkezzenek.

* Kisméretű tárgyak közelfényképezése (makro-felvételek, 1:1-es méretarányhoz közel)

A közelfényképezés speciális problémái: optikai leképezés feltételei, gyakorlati megoldások, az expozíciós idő növelésének mértéke, a mélységélesség, a világítástechnika.
Reprodukció

Síkfelületek fényképezését a stúdiómunkában reprodukálásnak nevezzük. A legnehezebb terület a festmények, freskók, sík felületű műtárgyak fotózása. A felvételeket nagy méretű műszaki fényképezőgéppel, függőleges tárgyhelyzetben, fordítós színes anyagra készítjük.

Tájképek, és különleges fényhatású festmények reprodukciójának készítésekor gyakran szükség van a megvilágítással a kép fényhatásának kiemelésére, esetleg kisebb ellensúlyozására. A kép anyagszerűségének, mikrostruktúrájának megjelenítése is a világítástechnika feladata. A reprodukálandó képet két oldalról szórt - kettős főfénynek is nevezhető - alapvilágítással világítjuk meg, és ezt szükség szerint effektfényekkel növelhetjük ott, ahol a kép tematikája és kompozíciója ezt igényli.

Egyszerűbb reprodukciós feladat a nagyméretű grafikák és fekete-fehér tónusos képek fényképezése. Függőleges helyzetben fotózzuk és nagy negatívméretet kell használni, hogy a vonalas és tónusos részletekben egyformán optimális képminőséget érjünk el. Az iskolai tablóképek készítése is ehhez hasonló feladat.

Személyfényképezés

Személy és portréfényképezésnél a következő emberi szempontok a legfontosabbak:

* Döntő a fényképész személyisége

A fotós feladata, hogy a modellel olyan kapcsolatot teremtsen, amely lehetővé teszi, hogy igazi portré készüljön.

* Művészeti, anatómiai ismeretek nagyon fontosak

A személyfényképezéssel foglalkozó fotósnak tisztában kell lennie a látszati-esztétikai, formai ismeretekkel.

* Fényképész és modell együttműködése

A jó portré a modell és a fotós közös terméke. Itt egy nagyon szoros együttműködésről van szó. A felvétel akkor jó, ha a -külső-, a kép, a belső tartalmat hordozza.

A fenti szempontok megvalósulásától függően a személyfényképezésnek két teljesen elkülönülő műfaja van:

* arckép vagy képmás, amely csak külsőségekkel fogalmaz,
* a portré, ahol a kép az ember igazi belső tartalmát, személyiségét tükrözi

Az esetek döntő többségében az elkészült kép a két műfaj között található. Most áttekintjük, hogy egy portré készítéséhez milyen felkészültség szükséges.

A fotográfus számára az emberi test elsősorban látvány. Anatómiai tanulmányai során a művészi, esztétikai szempontok a döntőek. A külső, látható testrészekre kell összpontosítania, az izomzatra, a csontokra. A test statikája, súlypontja csak anatómiai ismeretek alapján érthetők.

A test arányait tekintve fontos megállapítani, hogy az átlagos emberi testmagasság 7,5-szerese a fejmagasságnak. Ezeket az arányokat azért kell ismernünk, hogy a jellegzetességeket könnyen felismerjük.

Az arcél (profil) megfigyelése nagyon fontos, mert az adott személyre különösen jellemző lehet. Tisztában kell lenni a női és férfi test aránykülönbségeivel, a test súlypontjának helyével. Az állás és az ülés során jellemző testhelyzeteket, a mozgás során a különféle testrészek egymáshoz viszonyított elmozdulásait azonosítani kell.

Foglalkoznunk kell a kontraposzttal. Ez tulajdonképpen a testrészek, végtagok ellentétes állását, és az ebből fakadó egyensúlyi helyzetet jelenti. Az ilyen helyzetbe állított testnél fontos a test tengelyeinek egymáshoz viszonyított helyzete.

Portréfelvétel készítése során a munka a következőképpen zajlik:

1. a kapcsolat megteremtése a modellel,

Fel kell oldani a műterem szokatlan atmoszféráját a modell számára. A legjobb, ha elmagyarázzuk és értelmezzük, ami csinálunk.

2. karakterének megállapítása,

A karakter megállapítása szükséges ahhoz, hogy a modell számára leginkább megfelelő - személyiségéhez legjobban illő - beállítást megalkossuk. Ennek tudatában lehet megfelelő öltözetet, hajviseletet választani.

3. a beállítás - gépbeállítás,

Figyelni kell arra, hogy a test esetleges asszimetriáját elrejtsük. A modell előnyös tulajdonságait kell minél jobban érzékeltetni. A testtartás ne legyen merev, sem kényelmes.

4. a világítás szerkesztése,

Elsőként a főfényt kell adnunk a modellre, fontos a derítés

5. expozíció.

Ez az a pillanat, ahol az aktuális látvány kerül a képre. Itt ismét nagyon fontos a kontaktus a modell és a fotós között.

A munka nem szigorúan ebben a sorrendben zajlik, de ezeknek a fázisoknak mindenképpen meg kell lenniük.

Portrén természetesen nem csak fejképet értünk, hanem háromnegyedes, egészalakos, vagy akár páros képet is. A műtermi portré képek maximum 3-5 alakos képek.

Csoport esetén a tagok összetartozását úgy fejezhetjük ki leginkább, ha az egyéneket valamilyen közös elfoglaltsággal kapcsoljuk össze. Ügyelni kell arra, hogy ne ez legyen a kép fő témája, hanem a csoport legtekintélyesebb tagját emeljük ki, és hozzá kapcsoljuk a többi személyt. Egyszerű természetes testtartás az előnyös.

Épületfényképezés


Épületek fényképezésénél a következő alapvető jellemzőket kell megjeleníteni:

* a kor (stílus),
* a hely (a környezeti harmónia; helyi stílus),
* az alkotóművész egyéni ízlése, stílusjegyei.

Nézzük most, hogy milyen fényképészeti problémákkal találkozik a fotó az épület megörökítésekor.

Az épületek kompozíciója

A kompozíció keretét mindig a képkivágással határozzuk meg. A legtágabb képkivágású felvétel a városkép, ennél szűkebb kivágás a városrészlet, egységes stílusú épületek összessége, a legszűkebb kivágás pedig a részletfelvétel.

A felvételeken célszerű lezárt oldalakkal a statikus nyugalom állapotát hangsúlyozni. Kivételt képeznek az izgalmas, dinamikus építmények: hidak, tornyok, ipari épületek. Ezeknél a dinamikát az átlós képszerkesztés adja.

A perspektíva elsősorban a nézőponttól függ. Nézzük most, hogy milyen perspektívák léteznek:

* Madártávlatnak nevezzük, ha erősen fentről, rálátással készítjük a képet.
* Merőleges perspektíva, vagy ránézet esetén a rálátás, a fényképezőgép optikai tengelye merőleges a lefényképezendő felület síkjára.
* A szemmagasságból készített felvételek akkor keltenek jó hatást, ha az optikai tengely vízszintes, tehát a horizontvonal a kép közepén megy át.
* Békaperspektívának nevezzük, ha igen mély nézőpontból, alulról felfelé látjuk a témát.

A perspektíva befolyásolása lehetséges a megfelelő gyújtótávolságú objektív megválasztásával. A rövid gyújtótávolságú objektívvel készített kép a perspektívát eltúlozza, a hosszú gyújtótávolságú objektívval távolról készített felvételen a térbeli kiterjedés érzete csökken.

Torz perspektíva korrekciója

Azokat a perspektívákat, amelyeken a vonalak összefutása, ill. a távolságok látszólagos megrövidülése zavaró, helytelenül torz perspektívának nevezzük. Valójában nincs szó lencsetorzításról, hiszen a szemünk is így látja, viszont a képen más vonalvezetést tartunk természetesnek. A függőleges vonalak összetartásának megszüntetése érdekében arra kell ügyelnünk, hogy a film síkja is függőleges legyen. Ezekhez a műveletekhez olyan fényképezőgép szükséges, amelynek hátlapja és objektívja emelhető és süllyeszthető, ill. oldalirányban elmozgatható. Azokat a fényképezőgépeket, amelyekkel ez megvalósítható, műszaki fényképezőgépeknek nevezzük.

Ferde felületek éles lefényképezése

Ferde rálátás esetén a téma részletei különböző tárgytávolságban lehetnek. Műszaki fényképezőgépek esetén az objektív síkját oly mértékben fordítjuk el, hogy a lefényképezni kívánt sík és a mattüveg meghosszabbított síkjának metszésvonalán menjen keresztül.

Az épületbelsők megvilágítsa

A belső terek megvilágításánál két ellentétes követelményt kell optimális egységben megvalósítani. Meg kell őrizni a helyiség jellemző világítását, belsőépítészeti hangulatát, és biztosítani kell az expozícióhoz szükséges egységes megvilágítási szintet

A következő lehetőségek kínálkoznak a probléma megoldására:

1. film- és televízió-produkciók gyakorlatából ismert belámpázás
2. hosszabb expozíciós idő használata lehetőséget nyújt egyetlen lámpaszerelvénnyel történő meszelésre (fénnyel festés technikája)



3. örökvakuval történő többszöri villantás különböző megvilágítási helyekről.

Természetfényképezés


Földünk különböző tájai jellegük szerint csoportosíthatóak. Ezeket nem lehet határozottan elválasztani, de fő jellemzőik szerint megkülönböztetünk vízparti, alföldi, hegyvidéki tájakat. Figyelembe kell vennünk, hogy az évszakok váltakozásával a táj jellege miként változik.

A világítás a tájkép alakítása közben tőlünk függetlenül változik. Alkalmazkodnunk kell a természetes nappali fényviszonyokhoz. Legfontosabb a világítás irányának és jellegének megfigyelése. A fénysugarak iránya az évszaktól és a napszaktól függ. Az optikai tengely irányából kapott homlokvilágítás lapos fényeloszlást okoz, a táj térbeliségének hatását nem fokozza. Oldalfényben a talaj mélységi kiterjedése jobban érzékelhető, ellenfény a kép hangulatát módosítja.

A világítás jellege elsősorban az időjárási viszonyoktól függ. Derült időben, tiszta kék égbolt alatt a közvetlen napfény kemény megvilágítást okoz. A felhők derítik a sötét árnyékokat, valamint a napsugár irányában kerülve lágyítják a világítást.

A beállítás a tájkép lényeges alkotóelemeinek bevonása a képalakításba. Ilyenek a domborzati viszonyok, a növényzet, a vízfelületek, az égbolt, a felhőzet, az esetleges légköri jelenségek. Gyakran mellékes részletek is szerepelnek, mint pl. emberi alkotások, továbbá a kép hatását élénkítő élőlények, állatok, emberek. A kép kialakításához rendszerint van elég idő, ez alatt nemcsak a képelemek kiválasztása a feladat, a fölösleges részek elhagyása is fontos.

Személyfényképezés természetes világításban


A személyiség lefényképezésére legjobban a mindennapi élet körülményei között készített felvételek az alkalmasak.

A világítás itt is a természetes napsütés. Az erős fények alkalmasak a jellemző arcvonások kiemelésére. Az árnyékok természetes derítését a felhők, a környezet világos tónusú tárgyai adják. Ezek hiányában visszaverő felülettel szórt fényt juttathatunk az árnyékos oldalra. Derítésre villanófényt is használhatunk, ügyelve arra, hogy az árnyék jellegét ne változtassuk meg. Déli órákban az árnyékok elhelyezkedése kedvezőtlen, ilyenkor a felhők által szórt fény a legkedvezőbb. Épületekben általában nem megfelelő a világítás ilyen esetekre nagy fényérzékenységű filmet használjunk, és az objektívet csak a legszükségesebben rekeszeljük.

A beállítás közben szabadban a fényképezés irányával a világítási viszonyokhoz kell alkalmazkodnunk. Figyelembe kell venni, hogy a szemhez érkező erős fény gyakran zavarja a tekintetet, idegen arckifejezést okoz. Kerülni kell az erőltetetten beállított helyzeteket. A legjobb képek beszélgetés közben, észrevétlenül készített felvételek lesznek.



Eseményfényképezés


A riport


Felvételtechnikai szempontból minden műtermen kívül készült eseményfelvétel riport. Képi eszközökkel rögzített információ, ahol a szöveg alárendelt szerepet játszik.

A jó riport feltétele, a riporteralkatú fényképész. Jó szem, gyorsaság, improvizáló képesség, tárgyismeret, az eszközök dinamikus sztereotípia szinten történő alkalmazása, kezelése.

Tekintsük át, hogy milyen részterületei vannak a riportnak:

* Az illusztráció, képes híranyag. Csak a kísérő szöveggel együtt teljes és érthető. Ide tartoznak a munkafolyamatokat dokumentáló felvételek is. A verbális tanulás könnyítésére szolgáló audio-vizuális képsorok.
* Társadalmi események fényképezése. Egy ember élete során sok-sok ünnepi alakalom adódik, ahol a fényképész rég óta jelen van. Az újszülött csecsemő, ballagó fiatal, házasságot kötő ifjú pár csupán csak néhány példa ezek közül. Az elvárt képek lehetnek részletfotók (pl. gyűrű felhúzása), portrészerű képek, esetleg ellesett pillanatok is.
* A sajtófotó és a politikai riport. A riport tükrözi az alkotó politikai, etikai, esztétikai ítéletét, s gondolatain túl fokozott érzelmi hatást is kiválthat a nézőből - ezért művészi rangra is emelkedhet. A politikai riport nehéz terület. Rámutat a hibákra, kifejezi az emberek vágyait.
* A sportfényképezés. A riporteri munka egyik leglátványosabb területe. Sok száz, ezer kép közül alig akad néhány újszerű, valódi riport jellegű felvétel, művészi alkotás pedig még ennél is kevesebb. A sportfényképezés kompozíciós és technikai kérdései közül kevéssé érdekes a mozgás tűéles optikai leképezése. Az igény minél érdekesebb, eddig sohasem látott nézőpontok, mozdulatok, helyzetek, szituációk megörökítése.
* Színpadi eseményfényképezés. A színpadi fényképezésben a közelképek, szűk képkivágások mutatják legjobban az előadó-művészet mélységeit. Más megoldás az, ha nem nézőtéri felvételi pontokról, szokatlan, új perspektívát nyit a kép. A játékfilmek állófotói is ehhez a tématerülethez tartoznak.

Fotóetűd és képsorozat

A riport és eseményfényképezés határterületeihez tartoznak az életképek, a munkaképek, a szabad időben tevékenykedő ember ábrázolása otthonában, családja körében. Általános szabályként mondhatjuk, hogy ne erőltetve kelljen logikai, dramaturgiai kapcsolatot keresni egy sorozatban. Ha ez megvan, akkor mindegy, hogy változatos planokkal vagy monoton szerkesztéssel igyekszik a sorozat a tartalom és forma egységét megvalósítani.

Összefoglalás

Fejezetünkben megpróbáltuk áttekinteni mindazon fotográfiai feladatokat, amelyekkel a leggyakrabban találkozunk. Megismerkedtünk a műtermé fényképezés sajátosságaival, az épületek, a természet, és az ember - személy - fényképezésével. Legvégül pedig az egyik legérdekesebb műfajjal, az esemény, portréfotózással.

Kulcsszavak

* műterem,
* reprodukció,
* modell,
* portré,
* riport,
* kompozíció,
* fotóetűd.

Feladatok

* Készítsen portréképet szabadban, különféle megvilágítási formákkal. Derítés nélkül, vakuval derítve, fehér kartonlappal derítve, főfény különböző irányú alkalmazásával.
* Készítsen természetképeket, különböző mélységélesség beállításokkal. Figyelje meg, hogy miként lehet kiemelni képrészleteket a mélységélesség szabályozásával. (rekeszérték, távolság, objektív gyújtótávolsága)

Önellenőrző kérdések


1. Mit nevezünk reprodukciónak?
2. Személyfényképezéskor mi a jó portré alapja?
3. Épületfényképezéskor milyen külső jegyek megjelenítése a cél?
4. Milyen részterületei vannak a fotóriportnak?
5. Mit, és miért fotózunk műteremben?
ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2017 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor