Az internet, a „lebilincselő”

Feltétel nélkül szeretjük, követjük is becsukott szemmel. Pedig a interneten keresztül valójában  megéljük az orwelli és a gibsoni világot is, hiszen átalakul az eszközök, de még a tér és az idő fogalma is.

Miközben a 21. század elején egyre többen élnek a világháló nyújtotta előnyökkel és lehetőségekkel, időnként rá kell döbbennünk, hogy azért árnyoldalai vannak ennek a hihetetlenül gyorsan zajló forradalmi átalakulásnak. A közelmúltban kiderült, hogy a közösségi oldalak adatvédelmi szempontból vethetnek fel aggályokat, de más hátulütői is vannak a dolognak. A rendszer annyira kiterjedt és bonyolult ma már, hogy az informatikával, információbiztonsággal és az ezekkel kapcsolatos döntésekkel foglalkozók körében is egyre inkább átláthatatlanná válik. A technika és a technológia fejlődése és elterjedése és ezzel együtt egyre olcsóbbá és hozzáférhetővé válása nyomán új korszak kezdődött a kommunikáció terén. Gyorsabbá, és ami még fontosabb, olcsóbbá vált a kapcsolattartás. A szinte állandó online jelenlét kényszere azonban bizonyos típusú függőségeket is kialakított. A kényszeres, az egész életmódot átalakító, kontrollvesztett internetezés a függőségek között új szindrómának számít.

A virtuális térben történő kommunikációnak számos előnye van a magánszemélyek, de a vállalatok, vállalkozások számára is. Egyszerű, olcsó és gyors kapcsolattartást tesz lehetővé. Egy másik nagy előnye még, hogy megszűnteti a helyhez kötöttséget. Korábban a cégek diszpécserei, kereskedelmi referensei csak akkor voltak elérhetőek, ha munkaidőben a vonalas telefon mellett ücsörögtek. Mára ez a múlté. A világban meglévő társadalmak ma már feltartóztathatatlanul haladnak előre a hálózatosodás útján. Az intelligens, fenntartható és egymáshoz szerves formában kapcsolódó egységes hálózat előnyei a gazdasági növekedésben, de a környezetvédelemben, a munkahelyteremtésben, a kutatás-fejlesztés területén is megmutatkoznak. Az internet elterjedése, illetve annak széleskörű használata a fenntartható gazdasági növekedés első számú tényezőjévé vált.

Megfigyelhető a világban, hogy az utóbbi években már csak azok a gazdaságok növekednek, ahol könnyen és gyorsan, elektronikus úton elintézhetők a hivatalos formaságok, biztonságosan zajlanak a pénzügyi tranzakciók. Mert ma már ez alapfeltétel a befektetők számára. Önmagában a hálózat sem elég azonban. Megfelelő tudású szakemberekre is szükség van. Hiába a legtökéletesebb hálózat, ha nincs elegendő ember, aki rákapcsolódik és használja. Egy másik árnyoldala a folyamatnak, hogy a hatalmas információtömeg esetenként nehezen kezelhető. A technológia rohamos fejlődése azt eredményezte, hogy a munkavégzés nem korlátozódik a munkahely falain belülre. Ezzel azonban egyben a munka és magánélet közötti mezsgye is beszűkül, illetve egyre több esetben kezd szabadon átjárhatóvá válni. Ez gyakran a magánélet rovására történik. A fejlett kommunikációs eszközök azt eredményezték, hogy ma bárhol, bármikor el lehet végezni a munkával összefüggő tevékenységeket. Oda vezetett ez azonban, hogy a modern kommunikációs eszközök akár úgymond „foglyul is ejthetik” az embereket. A virtuális térnek tehát a tagadhatatlan előnyei mellett vannak negatív hatásai is. Persze, a megoldás semmiképpen sem az, hogy akkor ne is használjuk. A negatív hatások elkerülése azonban nagyfokú fegyelmezettséget és tudatosságot követel meg az embertől. Ügyelni kell, hogy ne vesszünk el az információ áradatban. A folyamatok eszméletlenül felgyorsultak. Ez nem csak nekünk tűnik úgy, valóban így van.

A televízió felfedezésétől 25 év telt el, mire elérte a szerénynek mondható tízmilliós felhasználószámot. Aztán a személyi számítógépek tíz év alatt jutottak el ugyanoda. Az internetnek csak öt év kellett ehhez.  Valójában azonban a világháló korunk egyik legnagyobb paradoxonja. Miközben kinyitja a teret, földrészeket kapcsol össze, valójában a legmagasabb szintű lehetőséget teremti meg a bezárkózásra és a valódi emberi kapcsolatok elvesztésére. A napi ügyintézés, a vásárlás, mind-mind elvégezhetővé válik otthonról. Semmi nem hajt minket arra, hogy kilépjünk a négy fal közül. Mindemellett képességeink satnyulását is fokozza. Lassan elfelejtünk kézzel írni, a szemünk is megsínyli, ma már alig van olyan, akinek ne kellene szemüveget viselni. Sajnos mindez oda vezet, hogy a jövőben valószínűleg további képességeink fognak visszafejlődni. Az állandósuló internetes kommunikációban azonban soha nem szabad elfelejteni, hogy a józan észt nem írhatják felül semmilyen gépek, vagy alkalmazások. A világháló valójában egy kétélű kard. Számos előnnyel rendelkezik, de veszélyeket és kihívásokat is tartogat. Az új jelenségeket pedig tanulmányozni és tanulni, szükség szerint és alakítani kell. Ellenkező esetben nem fogjuk uralni az új technológiákat, hanem azok veszik át az irányítást az életünk felett.