Vitorlázó kövek – A Racetrack Playa vándorai

Miről mesélnek a nyomok?

A kutatók 1968-ban kezdték el behatóbban kutatni a kövek mozgását. Korábban csak találgatták, mi segítheti elő haladásukat. Az első elméletek között volt az a feltevés, miszerint mágneses erők játszanak közre, mások a gravitációt emlegették. Néhányan azt hitték, csak állatok vagy az ember által jöhettek mozgásba, megint más szakemberek a jéggel vagy a széllel hozták összefüggésbe az elmozdulásukat. Igazi fejtörést jelentett az is, hogyan lehetnek a nyomok meglehetősen hosszúak, és miért tűnnek el néhány év múlva. Lássuk, miről is lehet szó valójában!

A sekély barázdák, amik a kövek mozgásának útját jelzik, arra utalnak, hogy a szikladarabok csak akkor változtatják helyüket, ha a „pálya” nedves és puha. Maga a medence nagyon kevés csapadékot kap, de esőzéskor a medencét körülzáró hegyoldalakról lefutó csapadék összegyűlik a mélyedésben, sekély vizű tavat hozva létre. A víz gyorsan elpárolog, a korábban száraz, repedezett tófenék üledéke finom, nagyon csúszós sárrá válik a nedvesség hatására. Tapasztalatból tudjuk, ha elcsúsztunk a sárban, egyensúlyunkat vesztve a pocsolyában kötünk ki, és belehuppanni a közepébe. Kellemetlen élményünket a nedves talajnak és a kis ellenállásnak „köszönhettük”. A kövek valószínűleg ugyanilyen elv alapján mozognak. Ha a gravitáció lenne a legfőbb mozgató, a kövek mozgásának iránya az északi, magasabb részről az alacsonyabb, déli rész felé mutatna. Ám legtöbbjük felfelé halad. Az északi és déli rész közötti szintkülönbség azonban elenyésző, csupán 4 cm.
Ha állatok vagy az ember hatna rájuk, a megfigyelőnek nyomokat kellene tapasztalnia, de mivel ilyenek nincsenek, így ez az elmélet is téves.
A széllel és a jéggel más a helyzet. Megtörtént már, hogy a kövek jeges talajon csúsztak. A legszélesebb körökben elfogadott feltételezés ez esetben viszont, hogy a szél munkájával magyarázható a különös látvány, ebben lehet a rejtély kulcsa.


Mozgó kövek a környéken többfelé is előfordulnak, de nagy számuk és a megtett út hossza miatt a Racetrack Playa a legismertebb

A modern technika a tudósok szolgálatában

Egy modern tanulmány a GPS helyzetmeghatározót használta fel arra, hogy figyelemmel kísérje 160 kőtömb mozgását. Analizálva a nyomok által rajzolt térképet, azt állapították meg a kutatók, hogy a legegyenesebb és leghosszabb nyomok főként a Racetrack Playa délkeleti részében vannak, s a leggyakoribb mozgások délnyugatról északkelet felé történnek. Ez megegyezik a terület domináns szélirányával. A déli részen a szélnek alacsonyan a hegyek között lévő résen kell átkelnie. A légmozgás így a meder felett felerősödik és egy csőszerű sávot képezve halad tovább. A nyomok irányának módosulása tehát összefügg a széliránnyal, de a kődarab felszínével és alakjával is. A bizonyítékok arra utalnak, hogy ezen a nagyon sima és csúszós felszínen a kövek csúszásához legalább 70 m/s szélsebesség kell. De a kövek megindításához (a tapadó súrlódás legyőzéséhez) egy nagyobb erejű széllökés szükséges. Ezek a vitorlázó szikladarabok mindaddig „hajóznak”, míg a szél gyengülni nem kezd, és a súrlódás le nem lassítja, majd meg nem állítja őket. Ekkor egy ideig nyugalomban maradnak, majd az erősödő szél és a kedvező csúszási feltételek közepette újra mozgásba lendülnek.