A Zuhatagok kapujában

A latin név fordítása a szurdokvölgy török, német, magyar, román és bolgár megjelölése. (A nyelvtudósok szerint a szerb Đerdap a török girdap-ból ered, ami örvényt jelent.) A téves közhiedelem szerint a Vaskapu a vidék legmegőrzöttebb középkori romváránál, Galambócnál (Golubacnál) kezdődik, ahol a Babakaj szikla magasodik a Duna vize fölé.

A pokol bejárata

A római elnevezés eredete után kutatva az ókori világképnél kötünk ki. Hol is volt abban a vaskapu helye? Az Iliász nyolcadik éneke szerint az alvilág mélyén kell keresnünk ezt a legkeményebb ércből készült bejáratot:

ott, hol vaskapu van, meg rézküszöb, annyira mélyen
Hádész háza alatt, amilyen magasan van az égbolt

A vaskapu tehát az alvilág legsötétebb mélységének, a Tartarosznak (keresztény nevén a pokolnak) a bejárata. Az ókori hajósember, de nemcsak az, valóban a pokolba vezető útnak élhette meg ezt az életveszélyes utazást az éles sziklák között a sebes folyású, örvénylő folyóvízben. Annak élhették meg a közelmúlt hajósai is egészen a vízlépcső hatvanas és a hetvenes években történt kiépítéséig.

A rómaiak után a folyamszűkület első szabályozása a magyarok nevéhez kötődik. A 19. század harmincas éveiben gróf Széchenyi István vezetésével folytak a munkálatok, majd 1888-ban gróf Szapáry Gyula miniszterelnöksége alatt Baross Gábor kereskedelmi miniszter rendelte el az újabb nagyszabású folyamszabályozást. A maga korábban mindkettő világraszóló teljesítménynek számított, mint ahogy a múlt században a Vaskapu vízerőművek a románok és a jugoszlávok általi megépítése is az volt.

Hogy mit kerestek a magyarok a Vaskapu-szorosnál és a többi zuhatagnál? A történelmi Magyarország délnyugati határa – zárójelbe téve a török hódoltság 150 évét – ezer éven át itt húzódott a Duna folyásának e festői szépségű részén.

A Vaskapu kulcsa

„A Vaskapu fogalma nem azonos a Zuhatagok fogalmával. Vaskapu csupán a több szorosból és katlanból álló rendszer utolsó húsz kilométerének a neve. Csak a tájékozatlan turisták gondolják, hogy a Vaskapu Galambócnál kezdődik. A szorosok valóban ott kezdődnek, de onnan a Vaskapuig van még vagy száz kilométer” – írja egyik cikkében lapunk munkatársa, Buzás Mihály, a téma egyik legkiválóbb szakértője.

A dunai hajózás pokoli része Galambócnál, a Babakaj sziklánál vette kezdetét. Azt mesélik, itt történt a hajósbeavatás. Az először erre járó ifjoncot a kapitány leküldte a gépházba, hogy hozza fel a Vaskapu kulcsát. Fölcipeltették a zöldfülűvel a hajóhídra a legnehezebb kerékkulcsot.

Az egyszarvú sziklaszirt

Öregasszony, bánd meg a bűnöd! A szerb népi etimológia ezt hallotta ki a víz fölé magasodó szikla, a Babakaj nevéből. Az elnevezés legnagyobb valószínűséggel a törökből ered, a baba (atya, szentember) és a kai (kő) szavak összetételéből, melynek alapján Atyakövének fordíthatnánk. Alakja az orrszarvú szarvára emlékeztet, erről pedig az Unicornis, ez a titokzatos egyszarvú lény juthat eszünkbe, amiről Hamvas Béla írt egyik esszéjében. Szent borzalmat, vagyis félelemmel vegyes csodálatot ébreszt az emberben ez a Zuhatagok vízi kapujának a szerepét betöltő magányos szikla látványa. Ezt tanúsítják a hozzá kötődő legendák is.

Az egyiket Nikolae Densusianu román történész jegyezte le. Eszerint a bánsági románok körében elterjedt hiedelem szerint Herkules a Babakaj-kőnél választotta ketté a sziklákat, hogy a nagy tenger vize lefolyhasson.

A népi etimológián alapuló szerb eredetmondákban – valószínűleg a szikla fallikus alakjához kapcsolódva – a nő és a leányáldozat áll a történetek középpontjában. Az egyik szerint a törökök elraboltak egy szerb leányt, és 100 dukátot követeltek a nagyanyjától a kiszabadításáért. Az asszony nem fizetett, ezért az emberrablók a sziklához kötözték a leányt, és kínozni kezdték. Nagyanyjához szóló kiáltozását visszhangozta a völgy: Baba, pokaj se! Öregasszony, bánd meg a bűnöd!

A másik monda egy magyar katona és egy szerb háremhölgy szerelméről szól, akik titokban ennél a sziklánál találkoztak, s egy baljós napon eldöntötték, hogy megszöknek. A török basa katonáival utolérte a menekülőket, a magyar ifjú fejét a lándzsájára tűzte, a szerb nőt pedig a sziklához kötöztette, hogy a madarak étke legyen.

A magyar amazon

Ez az utóbbi történet a középkor világába vezet el bennünket, ahol két vár katonasága nézett farkasszemet egymással itt a Zuhatagok kapujában. Magyar oldalon Szent László vára, török oldalon pedig Galambóc emelkedett a Duna fölé. Az előbbiből már alig maradt valami, az utóbbi viszont a térség legmegőrzöttebb romvára.

A szerb Golubac és a magyar Galambóc elnevezés az egykor itt álló római erőd, a galambdúc jelentésű Columbaria nevét tükrözi. Az erődítést valószínűleg a szerbek emelték valamikor a 14. században, ezután váltakozva szerb és a magyar kézen volt. A magyar irodalomban is nyomot hagyó történelmi esemény 1428-ban ment végbe. Itt harcolt a törökkel a vitéz magyar asszony, Rozgonyi Cecília.

Zsigmond a végvárvonalrendszer kiépítésekor megegyezett Brankovics György szerb despotával több szerb vár, köztük Galambóc magyar kézbe való átadásáról Az erődítés szerb kapitánya azonban 12 000 arany fejében a magyarok helyett a törököt engedte be a várba. Megtörtént, amit korábban elképzelhetetlennek hittek: Galambócnál a török kijutott a magyar határra. A király azonnal cselekedett. A túloldalon megépítette Szent László várát, majd ostrom alá vette az erődítést. Megérkezett azonban Murád szultán hatalmas fölmentő serege, akivel a csatától elálló Zsigmond király fegyverszünetet kötött. A Dunán átkelő hadakra ráront a török, és kutyaszorítóba került király életét Rozgonyi István, temesi ispán mentette meg, aki dereglyén átkelt érte. A hálás uralkodó az ispán feleségéről, Cecíliáról sem feledkezett meg, akinek három falut ajándékozott. Adománylevelében a következő szavakkal méltatja őt: „e másoknál bátrabb és kiváló nő egy fölfegyverzett gályára lépve, s félre téve a női nem természetes félénkségét és gyöngeségét, bátor szívvel a Dunán ide-oda evezett, majd az ostromlott várhoz közeledett, s a gályáról ágyúval lövöldöztetett a törökökre.”

Arany János remekbe szabott balladájában mint a király megmentőjéről emlékezik meg Rozgonyi Istvánné Szentgyörgyi Cecíliáiról:

"Hej! ki hozza, kormányozza
Ide azt a gályát?
Vagy már senki meg nem menti
Magyarok királyát?"
"Én, én hozom, gyönge asszony,
Hajómat az éjben:
Ülj fel uram, Zsigmond király,
Te is, édes férjem!

Arany János Rozgonyiné című balladájával – 1848-49 után – a gyászoló vagy férjüket a börtönből visszaváró magyar feleségeknek üzent. Az irodalom, ha azt valódi mesterek művelik, különleges hatalommal bír. Arany János ezzel a mesterművével nemcsak a női hűségnek, hanem Galambócnak is méltó emléket állított.

Galambóc, a hegyre épült vár

A festői szépségű Nagy Kazán szoros

A Babakaj szikla a Vaskapu bejáratánál