A legkalandosabb életű magyar zeneszerző

Ábrahám Pál (1892‒1960), a talán a legkalandosabb életű magyar zeneszerző a hajdani Monarchia időkben, az akkoriban főképp németek lakta, Duna-parti városkában, a nyugat-bácskai Apatinban született. A jómódú család gondot fordított a gyermek taníttatására.

„...négyéves koromban kezdtem zongorázni. Állítólag csodagyereknek tartottak, de én ebből semmit sem vettem észre. Lenn laktunk a bácsországi Apatinban, ahol csodájára jártak az én klimperozásomnak. Nyolcéves koromban misét kísértem az apatini katolikus templomban (...) Aztán felkerültünk Pestre, tizenhét éves koromban, s miniszteri engedéllyel felvettek a Zeneakadémia zeneszerzési osztályára. Ide jártam két évig. Reiner Frigyes, most már híres amerikai karnagy volt a tanárom, aki nagy jövőt jósolt nekem. De hiábavaló volt minden jóslás, az apám egyszer kiadta a jelszót, hogy elég volt a bolondságból, tessék valami rendes munkához hozzáfogni. Így kerültem a kereskedelmibe. Titokban zsebpénzemből folytattam zeneakadémiai tanulmányaimat s így a világ legboldogabb embere voltam akkor, amikor a kereskedelmi elvégzése után a Waldbauer‒Kerepely vonósnégyes elfogadta első, de nem utolsó kvartettemet.” – emlékezett vissza egy interjúban a világhírű komponista pályájának kezdeteire.

A teljes írás itt olvasható