A koncepció lényege, hogy 16-17 órás ébrenlét idejét kitoljuk egészen 21 óráig, mely gyakorlatilag 3 óra alvást tesz lehetővé. Elsőre persze azt gondolnánk, hogy ez az alvásmennyiség hosszútávon teljes kimerültséghez vezet, de a kísérletek szerint lehetséges. Leonardo DaVinci álmában bukkant rá a többfázisos alvás (polyphasic sleep v. polynapping) elméletére, melyet a későbbiekben sikeresen alkalmazott is. Az elgondolás szerint a napokat újabb mini napokra osztotta fel, melyek 4 órás fázisokra vannak lebontva. Ezeket a mini napokat 3,5 óra ébrenlétre és fél óra alvásra osztotta fel, mely folyamatosan ismétlődik. A fázisok folyamatos betartásával évente 1500 órát tudunk spórolni, mely rengeteg hasznos dologgal kitölthető.
Felmerül persze pár jelentős kérdés, mégpedig hogy hogyan alkalmazható ez a módszer egy átlagember mindennapjaiban és ki képes ezt megvalósítani. Az elalvás fázis időnként önmagában felemészt fél órát, ha csak nem vagyunk annyira kimerültek, hogy 2 perc alatt elalszunk. Ugye az ember nem egy robot, amin egy kikapcsoló gombbal „sleep” üzemmódba állítható. Kétséges továbbá az is, hogy mennyire képes ráállni biológiai óránk erre az alvási módszerre azután, hogy egész életünkben más időbeosztás szerint pihentünk.
Akiknek engedi a munkaköre, vagy életvitele és szeretné kipróbálni ezt az alvási módszert – egy speciális óra segít betartani a ciklusokat. Lényegében sosem látjuk rajta a pontos időt, helyette két felirat váltakozik (AWAKE-SLEEP) a fázisoknak megfelelően. Amint vége az alvási időnek, egyből rákapcsol az ébresztő és nincs szundi gomb.
.jpg)
