Róma után ez az ország legnagyobb települése. 182 km2-nyi területén a 2008-as népszámlálás adatai szerint 1,3 millió fő él, míg a teljes milánói agglomeráció térségének lakossága több mint 8 millió.
Milánó gazdag történetének és az itt alkotó művészeknek köszönhetően bővelkedik látnivalókban. Kihagyhatatlan például Leonardo da Vinci képe, az Utolsó Vacsora a város legszebb reneszánsz kori templomában, a Santa Maria delle Grazie bazilikában.
A dóm, azaz a Santa Maria Nascente katerális a vatikáni Szent Péter-bazilika után a második legnagyobb egyházi építmény Olaszországban, de világi viszonylatban is a legnagyobbak között van. A gót stílusban épült épület szigorúan a város középpontjában helyezkedik el. Egyes utcák innen indulnak ki míg mások körülveszik azt. Megépítése 1385-ben kezdődött s megszakítások árán csak 1965-ben készült el teljesen. Tetején egy híján 3160 szobor áll, amivel világelső, de beltere is rendkívül gazdag. Tiszta időben a tetején lévő kilátóból pazar látvány tárul elénk. A városon túl nyugati irányba tekintve ellátni az Alpokig, de délre az Appeninek vonala is látható.
A La Scala az 1700-as évek végén épült s miután megnyitotta kapuit csakhamar a világ leghíresebb operaházainak egyike lett. Megépítése akkor vált szükségessé, mikor az 1776-os tűz megsemmisítette elődjét. Az épületnek még egy nagy méretű pusztítást kellett elszenvednie, mikor az ellenséges csapatok 1946-ban bombázták a várost. Mivel azonban nem alacsonyabb rendű hírességek fordultak itt meg, mint például Verdi, a XIX. század legnépszerűbb zeneszerzője, a városvezetés úgy döntött, hogy a Scala lesz az első középület, amelynek megkezdik felújítását. A kifogástalan akusztikájú teremben olyan szerzemények dallamai csendülhettek fel először, mint a Pillangókisasszony, a Nabucco vagy az Othelló, hogy csak néhányat említsünk a legismertebbek közül.
Az épület külsejének díszítése elég igénytelennek tűnhet, ám belseje annál pazarabb. Maga a színpad a világ egyik legnagyobbik pódiuma (1 200 m2). Az előcsarnokban hatalmas tükrök sorakoznak s a 2 000-nél is több vendéget befogadó nézőteret pedig selyemmel, vörös bársonnyal, és arannyal díszítették. A középen függő kristálycsillár olyan hatalmas, hogy pont annyi égő díszíti, ahány napból áll egy év.
A középkorban a dóm szomszédságában található Piazza Mercanti nevű tér volt a város közigazgatási és gazdasági központja. E funkcióknak megfelelően középületekkel és zsúfolt piaccal rendelkezett. Bár némileg változott, megőrizte a régmúlt hangulatát. A városrészben sok látnivaló sorakozik. Nevezetesek a pazarul díszített barokk és gótikus stílusban épült paloták.
A kilométernyi hosszúságú, elegáns üzleteket felsorakoztató Velencei sétány az azonos nevű kapuhoz vezet. Itt ma egy élénk forgalmú tér áll. Régen ez volt a város keleti, Velence felé vezető kapuja. A Velencei kapun belül eső városi tér beépítése Mária Terézia uralkodásának éveiben kezdődött meg. Ez Milánó városának egyik legkedveltebb sétánya. A XVIII. század közepén épült impozáns palotái több építészeti stílust képviselnek a reneszánsztól a szecesszióig.
A Velencei kapu
A Giardino della Guastalla a város legkisebb, legrégibb, de egyben legszebb kertje. 1555-ben alakíttatta ki Paola Ludovica Torelli grófné, de csak 1939-ben nyitotta meg kapuit a polgárok előtt. Mai kinézetét akkor nyerte el, mikor megépült a gránitkorláttal körbevett kis halastó, minek közelében áll egy aprócska kápolna. A kert szoborvilága úgyszintén figyelemre méltó.
Paola Ludovica Torelli grófné nevéhez kötődik a Gustalla kollégium is, mit az elszegényedett nemesi családok leánygyermekei számára építtetett.
A milánói divatnegyed Párizs mellett Európa egyik legismertebb és legkedveltebb vezető divatárút kínáló központja. A körzet a XIX. században vált a luxus szimbólumává. A tehetős polgárok gazdagon díszített palotáinak felépültével kivívta magának az Aranynegyed elnevezést (Quadrilatero d'Oro). A körzet legismertebb utcái közé tartozik a Via Manzoni, a Via Montenapoleone, a Via Della Spiga, valamint a Via Sant'Andrea. Mind közül a Via Manzoni a legszélesebb, de a Via Sant'Andrea a legkellemesebb, míg a Via Montenapoleone volt az első utca, ahol a XIX. században megjelentek a későbbi világmárkák. Ma már nem csak a leggazdagabb vásárlók találhatnak ízlésüknek és persze pénztárcájuknak megfelelő divatárút, hiszen rendkívül széles a választék. Ha olvasóinknak vásárolni támad kedve, a Via Montenapoleonén a Gucci, Versace és Luis Vuitton kreációk közül válogathat, a Via Sant'Andreán Hermès, Chanel és Armani üzleteket talál, a Via Della Spigán pedig a Bulgari, Sergio Rossi, Dolce & Gabbana csalogat.
.jpg)
