A királyok útja

Az utcákon sétálgatva akaratlanul is megelevenednek képzeletünkben az angol történelem közismert uralkodói, I. Erzsébet, VIII. Henrik és a harcos király, Oroszlánszivű Richárd. Az irodalmat és a filmet előnyben részesítőknek bizonyára Sherlock Holmes vagy a hányatott sorsú fiúcska, Copperfield Dávid jut eszébe először, bár Harry Potter története is ebből a városból indul és a naplót író Bridgett Jonest is szeretjük.

Londont a rómaiak alapították időszámításunk szerint 43 körül a mai City területén. Több szempontból is ez a terület bizonyult a legjobbnak. Apály idején ettől már nem lehet feljebb hajózni a Temzén, kikötésre alkalmas partot pedig nehezen tudtak találni. Mivel azonban az Északi-tengerről érkező dagály itt még érezteti hatását lehetővé vált a partraszállás. Másik fontos tényezőnek számítottak a hídépítést megkönnyítő geológiai viszonyok. Addig az apály idején sekély víz borította homokzátonyokon át tudtak eljutni a másik partra. Az egyik száraz szigetecskén, a mai Szent Pál katedrális helyén alakult meg az első táborhely.

I. sz. 60-ban Boudicca, a Britannia keleti részén élő iceni törzs királynője hadjáratot indított az itt álomásozó rómaiak ellen azzal a céllal, hogy visszafoglalja hazájának elszakított részét. A rómaiak ekkor ugyan ideiglenesen elköltöztek, de visszatérésük után magas és széles fallal, a Cooper`s Row-val védték meg újonnan visszaszerzett területüket. A hatalmas 6 m magas és nem egész 3 m széles építmény hatásos védelmet nyújtott. Ezer éven át könnyítette meg a rómaiak dolgát s maradványai ma is láthatók.

Cooper`s Row

































Hitvalló Edward, az utolsó angolszász király 1003. körül, egy felettébb zűrzavaros időszakban került a trónra. A jóságos, ám gyenge kezű uralkodónak nem volt könnyű dolga, mégis építkezéseket folytatott a mai City-től nyugatra. Palotája a Parlament épületének helyén állott s nevéhez fűződik a Westminster-apátság megalapítása is, mely 1065-ben épült meg. Edwardnak támaszra volt szüksége az ország vezetésében. A Normandiai-házból származó Hódító (I.) Vilmos segítségével tudta csak megőrizni trónját. Megbízott benne, nem sejtve azt, hogy Vilmos majd ki fogja használni kedvező helyzetét s trónkövetelőként lép fel. Mivel Edward 1066-ban, utód nélkül hunyt el s II. Harold kapta meg az uralkodói címet, Vilmos pedig harcra kényszerült elképzelésének megvalósítása érdekében. Végül ellenfelének halála és a hastingsi győzelem biztosította számára a koronát. Londonba érkezve nyomban meg is kezdte az építkezéseket, átalakításokat, mivel ezt a várost választotta székhelyéül. Az ő nevéhez fűződik több erőd megépítése, így a Toweré is. A komplexumot csodás kastéllyá változtatta. Közepén kapott helyet a négyszög alakú White Tower, a fehér torony, ami nem csak brit, hanem európai viszonylatban is a legrégibb és leglátványosabb fennmaradt épület a XI. századból. Igazi erős várként magasodott a folyó és annak déli partja fölé. Idővel nem csak királyi lakhelyként és erődként volt használatos, hanem várbörtönként is szolgált. Ez utóbbiból kifolyólag falai sok ismert rabot és kivégzést láttak története folyamán.


A mai Tower a magasból. Középső részén a négy bástyás Fehér torony látható, a Temzén átívelő híd pedig a Tower Bridge.

I. Vilmost követően fia vette át a hatalmat. Nevéhez fűződik a mai Westminster-palota elődjének, a Westminster Hall-nak a megépítése (1097) ami a középkorban fő királyi rezidenciának számított. Ez volt a város egyik központja, a másik pedig a City, ahol a pénzügyeket bonyolították.

London korán világvárossá nőtte ki magát, ami jó helyzetének és élénk kereskedelmének, valamint nagyobb megszakítások nélküli fejlődésének köszönhető. 1100-ban, mintegy 89 évvel Oroszlánszivű (I.) Richard uralkodása előtt lakosainak száma kicsivel több, mint 15 000 s csupán 200 évre volt szükség, hogy 80 000-re növekedjen. A városképhez hozzátartoztak a kanyargó, szűk kis utcák s a fából készült házak, mik gyakori tüzeket idéztek elő. A nagyon rossz higiéniai körülmények pestis járványt indítottak el a lakosság körében, aminek következtében a város a XIV. sz. közepéig elveszti lakosságának felét.

A Tudor-ház a XV. században került hatalomra s több mint száz éven át vezetik az országot. VII. és VIII. Henrik, valamint I. Erzsébet racionális uralkodása nemzetközi protestáns hatalommá teszi Angliát. Legjobban Erzsébetnek sikerült felvirágoztatnia. Miután kalózai, Francis Drake és John Hawkins segítségével legyőzte a spanyolok hajóhadát s bevette az addig meghódíthatatlannak hitt Porto Bello-t, országa világhatalom lett. Ebben nagy szerpe volt az Angol Kelet-indiai Társaságnak adományozott szabadalomlevélnek is. A dokumentum szabaddá tette a társaság tagjainak a gyarmatosítást, ami pedig, mint bárhol a világon a kizsákmányolásról szólt. A Tudor-korszak természetesen nem említhető Shakespeare nélkül, aki színdarabjai előadásához saját színházat alapított.


London a XVII. században

1616-ban, amikor Visscher a fenti rajzot készítette, London már nyüzsgő fővárossá nőtte ki magát. A kép bal részében, a Temze túlpartján a régi Szent Pál-katedrális látható, míg jobbra házacskáival és kis boltjaival a régi London Bridge ível át a folyón. Ezidőtájt nyitotta meg kapuit Shakespeare színháza is, a Globe Theatre.

Az említett korszaknak egyik szomorú emléke a II. Károly uralkodása alatt, 1666. szeptember 2-ának éjjelén kipattant tűz, mi tönkretette a város nagyobb részének épületeit. A katasztrófát egy túlhevült kemence okozta a Pudding Lane nevű pékségben.


Az 1666-os nagy tűzvészt bemutató korhű festményen a lángra kapó régi Szent Pál-székesegyházat örökítette meg a művész.

Eric Bottomley: Staple Inn, Holborn, London






















Az egyetlen épület ami túlélte a lángokat és ma is áll a Staple Inn London Holborn nevű városnegyedében. A katasztrófában tizenhat ember vesztette életét és 13 000 épület semmisült meg. Az új törvény percig sem váratott magára. Rendeletbe hozták, hogy a biztonság érdekében a házak ezentúl csak kőből és téglából épülhetnek.


A térkép a pusztítás nagyságát érzékelteti

A Tudorokat a Stuart-ház követte, kik 336 évig voltak a Skót Királyság uralkodói (1371-1707) s végül az Angol Királyság, majd Nagy-Britannia Királyságának uralkodóháza lettek. 1503-ban, IV. Jakab skót király megpróbálta megerősíteni a békét Angliával, ezért elvette VII. Henrik lányát, Tudor Margitot. Fiuk, a későbbi V. Jakab születése tette a Stuart-házat a Tudor-ház követőjévé, és az angol trón várományosává.

A Stuart-ház uralkodása alatt, a XVII. század végére a főváros teljesen újjá épült. Sir Christopher Wren a VII. században épült Szt. Pál katedrális helyén emelt egy újat s többi temploma közül számos ma is áll.

Ettől kezdve London lakosságának száma ugrásszerűen növekedésnek indult. A város fejlődésében nagy szerepet kapó gazdag és befolyásos családok a királyi rezidencia közelében lévő divatos nevű városterületeken építették meg új otthonaikat, mint a Mayfair és a Saint James. A korszak fő befektetése a Saint James-tér megépítése volt, s az addig vadászatra használt királyi parkokat is fokozatosan megnyitották a nyilvánosság előtt. A XVII. század végén III. Vilmos a Kensington-palotába költöztette udvartartását. Az új királyi városrész egyre több lakost vonzott annak ellenére, hogy a további uralkodók körében nem volt igazán közkedvelt. Nagy változásokra került sor a Temze torkolatának irányában is, ahol ekkor kezdenek el kiépülni a hajók kikötésére alkalmas dokkok.

A kereskedelem és a pénzforgalom növekedése szükségessé tette az Angol Nemzeti Bank létrejöttét. 1700-ban London 80%-al vett részt Anglia teljes, éves behozatalában és 69%-al kivitelében. Legélénkebbek voltak Amerikához és Ázsiához fűződő kereskedelmi kapcsolatai. A szállítmányok nagy része olyan luxuscikkekből állt, mint a selyem, a tea, a cukor és a dohány.


London látképe 1751-ben

A fenti festmény már a Hannoveri-ház képviselőinek uralkodása alatt készült. Az évszám arra utal, hogy a város ekkor már két híddal büszkélkedett. A régi London Bridge-nek lett társa, az apátság közelében létesített Westminster Bridge. Tizenkét ével később III. György (1760-1820) áthelyezi rezidenciáját a ma is királyi lakóhelyül szolgáló Buckingham-palotába. A XVIII. századi London Európa nagy információs központjaként működött, ahol az emberek teát vagy kávét kortyolgatva olvasták a napi sajtó frissen nyomtatott oldalait.

A 19. század újabb nagy változásokat hozott. A Temzén újabb hidak íveltek át lehetővé téve a déli városrész gyors növekedését. A századelőn London 1 millió lakossával a világ legnagyobb városa volt. Ebben az időben halasztást nem tűrő probléma a szenyvízzel fertőzött ivóvíz, s a járványok, melyek a csatornák kiépítésével megszűntek.

1829-ben Robert Peel létrehozta a Metropolitan Police-t, hogy a “bobbyk”-ra keresztelt rendőrök vigyázzanak a közbiztonságra. Az 1836. február 8-ai dátum az első vasútvonal megnyitásáról nevezetes. A járat London és Greenwich között közlekedett. Ennek következményeként tetszetős pályaudvarok épülnek, de más alakítások is változtatnak a városképen. Gondoljunk csak például a Trafalgar-térre, a Tower-hídra és a Big Ben óratornyára. Az 1851-es világkiállításnak a Kristálypalota adott otthont.

A háborúk sok sérelmet okoztak a városnak, a Szent Pál-katedrális tornya azonban dacolva a német bombákkal megőrizte helyét. Ki felkapaszkodik ide, a lenti képen látotható színekben mutatkozik be számára napjaink Londonja.


Panorámakép a modern Londonról

Következő számunkbak a brit főváros idegenforgalmi nevezetességeiről szólunk.