Tudta-e?
hogy a négyesikrek születésének valószínűsége 1:490.000!

53. szám - 2008. augusztus 25.

A TÖRTÉNELEM NAGY CSATÁI

A Kolini csata (1757. június 18.)

Amikor VI. Károly Ausztria császára (magyar királyként III. Károly) 1713. április 19-én ünnepélyesen kihirdette a Habsburg-család nőági örökösödését szabályzó "Pragmatica Sanctio"-t, valószínűleg senki sem gondolta Bécsben, hogy csaknem három évtized múlva fél Európa hadba száll a Habsburg trónért. ...

1. rész
2. rész

A Kolini csata:

1757. június 18-a reggelén nagyjából azonos létszámú, 31.240 porosz és 28.870 császári-királyi katona készülődött az összecsapásra. A csatározások hajnali öt óra körül kezdődtek, amikor Joachim Tresckow porosz tábornok lovas- és gyalogosalakulatai elfoglalták Planjant, majd ezt követően megindult az elővéd, Hans Joachim Zieten tábornok 35 lovasszázada és Johann Dietrich Hülsen tábornok gyalogsága. Mögöttük három oszlopban fejlődött fel a porosz sereg.

II. Frigyes vezérkarával Welim térségében a "Zur goldenen Sonne" ("Az aranynaphoz" címzett) fogadóban ütötte fel a főhadiszállását. A reggeli köd felszállását követően a fogadó tetejére felkapaszkodó porosz uralkodó meglepve tapasztalta, hogy délre, a Prága-Kolin postaúttal szemben az ellenfél csapatai már csatarendben állnak. Tábornokaival úgy értékelte a helyzetet, hogy az ellenség védelmi állásokat foglalt el, így a támadást neki kell megindítania.
Mivel a reggeli, mintegy 15 km-es menet során az egységek szétszakadoztak, s a katonák elfáradtak, a csapatok felzárkóztatása után a fővezér pihenőt rendelt el, maga pedig néhány kisebb lovasalakulattal felderítésre indult. Ennek során megállapította, hogy a tagolt terepviszonyok és az ellenséges tüzérség elhelyezkedése miatt eredményes támadást csak a Krechor és Radowesnitz között elhelyezkedő jobbszárny ellen lehet intézni. Ezt a hadműveletet az általa már sikeresen alkalmazott ferde harcrend alkalmazásával kívánta végrehajtani, mely során a porosz balszárny csapatai lépcsőzetesen támadva, Radowesnitznél délre bekanyarodva oldalba támadják az ellenfelet. A támadás fedezésére Zieten huszártábornok csapatait Nádasdy Ferenc lovassági tábornok hadtestének távoltartására Kolin felé rendelték, miközben Johann Hülsen tábornok gyalog- és lovasalakulatainak Krechort kellett birtokba vennie.

Bár a császári hadvezetés a porosz felvonulást látva a balszárny tartalékát a jobbszárny alakulata mögé csoportosította át, ám déltájban már úgy vélték, hogy aznap nem fog sor kerülni az összecsapásra. Csaknem ugyanebben az időben II. Frigyes viszont kiadta a támadási parancsot tábornokainak, sőt a körülötte lévő katonákhoz intézett beszédében már megelőlegezte számukra a győzelmet, a "döntő" győztes csata megvívására lelkesítette őket, "hiszen gyenge ellenségünk már félelemmel várja a végítéletet".


A csata hadmozdulatai

A porosz támadás délután egy órakor az előhad kelet felé való menetével kezdődött, majd ezt két oszlopban követte a haderő zöme. Élükön a győzelmében biztos II. Frigyes kivont karddal lovagolt. Amikor a porosz elővéd Bradics falu közelébe ért, az egységek csatarendbe fejlődtek, és a haditervnek megfelelően zárt sorokban, zeneszóval támadásra indultak Krechor térségében. A támadókat erős tüzérségi kartács- és puskatűz fogadta, de veszteségeik ellenére rendületlenül nyomultak előre a falu felé. A nagy erőkkel végrehajtott támadás láttán Daun, - Nádasdy tanácsára - a gyalogosalakulatokkal, többek közt a Haller-ezred katonáival erősítette meg a jobbszárny szélén a Krechor és Radowesnitz között lévő tölgyerdőt, és csapatokat vezényelt a Krechor mögötti magaslatra is. Miután a heves ellenállás következtében Johann Hülsen porosz tábornok támadása elakadt, három gránátos zászlóaljat vezényeltek a harccsoport megerősítésére. Ezzel egyidőben Joachim Zieten tábornok Kutlirnál lévő lovassága rátámadt Nádasdy hadtestére. A kapott parancs értelmében a császári-királyi lovasság nem bonyolódott nagyobb harcba, hanem rövid kézitusa után visszavonult a tölgyes mögé, ahol a gyalogsági tűz visszafordulásra késztette az ellenfél lovasait.

Közben II. Frigyes megváltoztatta eredeti haditervét, és utasítást adott, hogy a balszárny gyalogságának zöme ne Kurlitz irányába vonuljon, hanem már Bradicsnál forduljon dél felé, hogy csatlakozzon az áttörést végrehajtó elővédhez. Ezt követően az egész arcvonal élesen jobbra kanyarodott, hogy segítséget adjon a Krechor környékén harcoló Hülsen-csoportnak. II. Frigyes a balszárnyon lévő erőket Bristvi ellen küldte. A Móric annhalt-dessaui herceg és a Christoph Manstein vezérőrnagy vezette középhad és jobbszárny feladata Chocenitz elfoglalása és a Przerowsky-magaslaton elhelyezett ellenséges erők semlegesítése volt. A császáriak jobbszárnyán továbbra is kemény tűzharc folyt, annak ellenére, hogy a Hülsen tábornok vezette porosz egységeknek időközben sikerült elfoglalniuk az ellenfélnek a Krechor mögötti magaslaton elhelyezett lövegeit, és onnan ágyútüzet zúdítottak a védekező csapatokra.

Bár a porosz jobbszárny csapatai Chocenitz elfoglalása után a kapott parancs ellenére tovább támadtak, a Przerowsky-magaslatot nem tudták elfoglalni. A balszárnyon II. Frigyes vezetésével általános támadás kezdődött, amelyet többek közt a katonai határőrvidéki és a Károly József-gyalogezredbeli katonák heves és pontos puskatüze az ezredlövegek hathatós támogatásával megállított. Krechor elfoglalását követően Hülsen tábornok csapatai támadást indítottak a tölgyesben elhelyezett egységek ellen is. A támadás a heves tüzérségi és puskatűzben, valamint a megjelenő huszárság ellenlökése nyomán összeomlott. A siker nyomán a császári-királyi csapatoknak végül is sikerült visszafoglalni a Krechor mögötti dombon elhelyezett ágyúikat, és helyreállítani az ellenség által áttört arcvonalat.


II. Frigyes tábornokai körében

Mialatt a Heinrich Wied-Runkel és Klaudius Sincere osztrák tábornokok által vezetett hadosztályok lassan felülkerekedtek a makacsul rohamozó porosz egységeken, a Nádasdy Ferenc vezette hadtest és a Joachim Zieten vezényelte alakulatok között a század egyik legnagyobb lovas összecsapása fejlodött ki. Nádasdy parancsnoksága alatt mintegy száz lovasszázad - magyar huszárok, szász könnyűlovasok, osztrák vértesek és dragonyosok - indult rohamra a tölgyes és a Kurlitz közötti területen. A két, csaknem azonos létszámú hadtest között majdnem egy órán keresztül tartott a küzdelem. A poroszok összesen hétszer indítottak rohamot a tölgyesben elhelyezett gyalogság és az ellenséges lovascsoportosítás ellen. Támogatásukra II. Frigyes bevetette a lovastartalékot, amely a gyalogosegységekkel együtt több helyen is áttörte a császári jobbszárny első vonalát, de ezeket a réseket a második vonal alakulatainak végül sikerült elreteszelniük. Kiemelkedik ezek közül a Haller-gyalogezred akciója, amelynek során az egység katonái a folyamatos tüzelést követően közelharcban próbálták feltartóztatni az ellenséget. Ekkor a lőszerhiány már olyan nagy volt, hogy a Károly József főherceg gyalogezredét vezénylő Siskovics József ezredes utasítást adott a dobok beszakítására, s a katonák azokba gyűjtötték az elesettek és a sebesültek megmaradt lőszerét. A heves kézitusában számos katonájával együtt elesett Christian Kossig vezérőrnagy, a tartalék parancsnoka, és este hat óra körül az ellenfél lovasai után a gyalogosok nagy részét is sikerült megfutamítani. A Hülsen vezérőrnagy és Tresckow altábornagy vezette 14 porosz zászlóalj ezt követően még vitézül ellenállt, de a császári lovasság és gyalogság körbefogta, és kemény harc után felmorzsolta őket.

A császári-királyi lovasság másik része a porosz jobbszárny ellen fordult. Az ott lévő gyalogosalakulatokkal, köztük a magyar gyalogezredekkel, eredményes támadást indítottak, és Chocenitzből is sikerült kiűzniük az ellenséget. Csapatai hátrálását látva Frigyes a visszavonuló katonákra kiáltott: "Ágyúkat ide! Előre! Kutyák, örökké akartok élni?" Az egyre nagyobb pánikban már alig hallgattak a nem várt vereségtől önkívületbe esett uralkodóra. Azt a néhány tucat embert, aki követte a királyt, a tüzérségi tűz hamarosan leterítette. II. Frigyest végül segédtisztjének szavai röpítették vissza a valóságba: "Sire! Egyedül akarja elfoglalni az ütegállást?" A mindenfelől előretörő ellenség láttán a porosz uralkodó elrendelte az általános visszavonulást, és a főparancsnokságot átadta Móric annhalt-dessaui hercegnek. Tábornokának arra a kérdésére, hogy a csapatok merre vonuljanak vissza kurtán csak annyit válaszolt: "Spandauba".

Ezt követően a beverni herceg a nyolc gyalogzászlóaljra és 15 lovasszázadra fogyatkozott porosz jobbszárnnyal a Planjantól keletre fekvő magaslatokra húzódott vissza, és onnan fedezte a többi csapat visszavonulását. Az ellenséges csapatoknak erős tüzérségi tűzben és a huszárok állandó zaklatásai között kellett hátrálniuk, de ekkor érte támadás a porosz jobbszárnyon eddig bevetésre várakozó gyalogsági tartalékot is. A Petrovszky Ferenc, a Kálnoki-huszárezred őrnagya által vezetett csapat az ellenség üldözése közben még két tábori ágyút is zsákmányolt. Az utolsó alakulatok este 8 óra körül hagyták el a csatateret. Az ellenséget az egész napos harcban elfáradt lovasság már nem üldözte, csak néhány huszáralakulat tartotta szemmel őket.



A császári és királyi hadsereg 1.003 halottat, 5.471 sebesültet, valamint 2.500 foglyot és szökevényt veszített. Az elveszett lovak száma 2.745, a hiányzó csapatzászlók száma pedig öt darab volt. Ennél jóval súlyosabbak voltak az ellenfél veszteségei, amelyek 13.447 főre, köztük több mint 3.000 halottra rúgtak. A császári hadsereg zsákmánya lett továbbá 45 löveg és 22 zászló.

A győzelmet követően a Habsburg-hadsereg még két napig a harcmező közelében maradt. Miután rendezték soraikat, és az elesetteknek megadták a végtisztességet, Krychnowhoz vonultak, ahol a főtisztek a templomban, a hadsereg a falu melletti legelőn hálaadó istentiszteleten vett részt, majd a díszelgő egységek hangos kürt- és sípszó, valamint 142 ágyú és a kézifegyverek díszsortüze mellett "Vivát, Mária Terézia!" kiáltással ünnepelték a győzelmet.

folytatjuk
ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2020 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor