Ez is kémia

1912-ben az akkor már híres sarkkutató, Scott expedíciót szervezett a Déli-sark felkutatására. Fűtőolajként folyékony kőolajszármazékokat vittek, és a megtöltött kannákat ónnal forrasztották le. A lezárás azonban váratlanul elporlott, és a tüzelőanyag kifolyt. Mindez az expedíció eredménytelenségét és Scott halálát okozta. Vajon mi történt?

Egy múzeumban a régóta kiállított ónkupán egyszerre szürke foltokat, kinövéseket fedeztek fel. A foltok fokozatosan terjedtek, majd érintésre az egész tárgy szürke porrá esett szét. A porból egy kevés ráhullott a tárlóban található óntányérra. Erre azon is terjedni kezdtek a foltok, akár egy fertőző betegség. Innen ered az ónpestis elnevezés.

Az ónnak háromféle rácsszerkezetű módosulata van. A szürkeón 13 fok alatt, a fehérón 13 és 161 fok között, a rombos ón 161 fok fölött stabil. A szürkeón inkább kovalens kötéssel kapcsolódó atomok végtelen hálózata, a fehérón kifejezetten fémes kötésű, a rombos ón pedig szintén fémes, de más kristályszerkezetű. A módosulatok közötti átalakulás a hőmérséklet megváltozásakor megy végbe, de normális körülmények között csak igen lassan. Egy rövid ideig tartó lehűlés nem "árt meg" az óntárgynak, ha azonban hosszabb időre lehűtjük ezeket, fokozatosan átkristályosodnak. Az új kristályok kialakulása a fém számtalan pontján egyszerre indul meg, így azok nem tudnak egységes szerkezetet alkotni. Ezért hullnak végül porrá a tárgyak. Különösen gyorsítja a módosulat váltást, ha az ilyen tárgy egy, a végállapotnak megfelelő kristállyal érintkezik. Az ónpestis ellenszere végül is rendkívül egyszerűnek bizonyult: télen fűteni kell a múzeumokban.

Az ónnak (latin neve stannum, vegyjele Sn), van még néhány érdekes tulajdonsága. Vékony fóliává hengerelhető, amit régebben csomagolásra használtak. Ezért nevezik a "csokipapírt" még ma is sztaniolnak, annak ellenére, hogy ma már valójában nem ónból, hanem alumíniumból készül. Az ónt német neve alapján cinnek is nevezik, innen ered a cintányér neve. Az ón (és a vele gyakran összekevert ólom is) a papíron nyomot hagy, azért régen írtak is vele. Ezért hívjuk a ceruzát ma is irónnak.