A Guinness Rekordok Könyve hosszú időn át a világ legkövérebb uralkodójaként Őfelségét, IV. Taufa’ahau Tupou tongai királyt jelölte meg: a könyv szerint 1976-ban a király „versenysúlya” pontosan 209,5 kg volt! Mielőtt még magunk elé képzelünk egy alaktalan hájgombócot, hozzá kell tenni, hogy ehhez a súlyhoz 201 cm magasság is járult (más források szerint „csak” 190 cm), úgyhogy inkább egy tagbaszakadt „óriásról” van szó. Ugyancsak sok élclap foglalkozott azzal is, hogy az első számú hivatalos tongai automobil rendszámtáblája „1 TON”, amit a bulvárlapok 1 tonnának fordítottak le – utalva a király kövérségére.
IV. Taufa'ahau Tupoa király 80. születésnapján készült hivatalos portré
II. Erzsébet angol királynő naplójában megemlíti, hogy milyen vacsoramenü dukált neki, amikor 1953-ban és 1977-ben hivatalos látogatást tett a Tongai Királyságban: nos, a királynői naplórészlet szerint az ebédlőasztalon minden egyes vendég előtt aranytálcán egy egész sült malac, egy egész pulyka, egy ananász és egy kókuszdió volt felszolgálva. Amikor a királynő rácsodálkozott a vacsora mennyiségére, vendéglátója barátságosan bátorította, hogy nyugodtan fogyasszon, mert van még tartaléksült is, esetleg szívesen hozat neki még néhány homárt is…
Nemcsak a királyi pár, hanem a királyi család legtöbb tagja szintén a túlsúlyos kategóriába tartozik, de ugyanez mondható el a tongai lakosság többségéről is. Néhány éve láttam egy videofilmet, melyben többek között a tongai Túlsúlyosak Klubjáról is szó volt, amely tagságának létszámát tekintve már-már népmozgalommá fejlődött. Nos a reggeli futást – melyhez bárki csatlakozhatott - a főváros, Nuku’alofa utcáin a szintén túlsúlyos tongai trónörökös, Tupouto’a Tuku’aho herceg vezette (Arról nem szól a fáma, hogy ez a klub milyen konkrét eredményekkel működik). Amikor a túlsúlyos királynak orvosai diétát és több mozgást láttak elő, a király a hét bizonyos napján lezáratta a főváros repülőterét, hogy egy speciálisan tervezett biciklivel edzhessen. A királyi kerékpározáshoz hozzá tartozott az uralkodó oldalán futó hat testőr is.
A tavaly 88 éves korában elhunyt IV. Taufa'ahauról készült egyik utolsó felvétel
Hol is található ez a szinte ismeretlen ország, a Tongai Királyság? A tengerrel együtt a szigetek területe nagyobb, mint Japáné, de maga a szárazföld kisebb, mint New York. Szamoa, a Fidzsi Szigetek és Új-Kaledónia a szomszédai, bár a szomszéd kifejezés nem biztos, hogy helytálló ott, ahol több száz kilométer választja el egymástól az országokat.
Az ország 171 szigetből áll (de csak 40 lakott), melyek összterülete mindössze 779 km². A szigetek 3 nagyobb csoportban helyezkednek el (Tongatapu, Ha’apai és Vava’u), a Csendes-óceán délnyugati részén, Új-Zélandtól 200 km-re északra. A nagyobb szigetek vulkanikus eredetűek (5 vulkán ma is aktív), a többi korallsziget. Az országnak jelenleg kb. 110.000 lakosa van, ezek 99%-a tongai polinéz, és csak 1%-a egyéb, főként fehér telepes, köztük néhány magyar család is akad. A 110 ezer lakoshoz azonban hozzá lehet adni még ugyanennyi tongait, akik Ausztráliában, az USÁ-ban és Új-Zélandon élnek, mint vendégmunkások. Az ő pénzátutalásaik az otthon maradt családtagoknak jelentős bevételt jelentenek a szigetországnak.
A térség országai közül Tonga gazdagnak számít a maga évi mintegy 8000 dolláros (2005. évi adat) egy főre eső nemzeti jövedelmével (a világ 193 országa közül Tonga a 76. a rangsorban, míg Szerbia a maga 7200 dollárjával a 90. helyet foglalja el!).
A Tongai Királyság címere
Mivel Tonga távolabb fekszik az Egyenlítőtől, az ország éghajlata nagyon kellemes, a tél (ami itt júliustól szeptemberig tart) enyhe és a nyár is kellemes, bár valamivel melegebb, mint nálunk.
A szigetlakók szájhagyomány útján fennmaradt történelme az i.e. 10. századig nyúlik vissza. A feltételezések szerint az első telepesek északról, Szamoa felől érkeztek a szigetekre, és létrehozták Polinézia regionális nagyhatalmát, melynek ügyes és bátor hajósai az egész környező szigetvilágot behajózták és sokszor ellenőrzésük alá vonták az ott élő lakosságot is. Nagyon érdekes és sajátságos az ősi tongai királyok hatalommegosztása. A Barátságos Szigeteken ugyanis egymással párhuzamosan 3 királyi méltóság létezett. Kezdetben csak a Tu’i Tonga méltóság létezett, mint legfőbb uralkodó, majd később erről ágazott le a másik kettő. A választóvonalat a tongai történelemben Takala’ua legfőbb uralkodónak a megölése jelentette 1535-ben, akinek az utóda, Kau’ulu’fonna megosztotta maga és féltestvére között a vallási és a világi hatalmat. Ő maradt a jórészt csak spirituális hatalommal bíró Tu’i Tonga, míg öccse, Mo’ungamot’a lett az első Tu’i Ha’a Takala’ua, akire a katonai és polgári ügyek intézése lett bízva.
A későbbi Tu’i Tongák így a föld urai lettek, akik isteni méltósággal bírtak, visszavonultan éltek, és közvetlenül nem vettek részt az államigazgatásban, de egyedül ők menthették fel a szakrális tabuk ellen vétő bűnösöket. A mindenkori Tu’i Tongának legfeljebb két gyermeke születhetett. Feleségét (aki később kötelezően csakis a harmadik királyi méltóságot betöltő Tu’i Kanokopulu lánya lehetett) a második gyerek születése után eltávolították a királyi udvarból. Ha a Tu’i Tongának lánya született, akkor annak a sprituális rangja még az apjáétól is hatalmasabb volt. Szinte korlátlan hatalmánál fogva a Tu’i Tonga lányának tilos volt férjhez mennie!
A már említett harmadik királyi tisztség birtokosa, a Tu’i Kanokopulu ideiglenes volt (csak megbízatása idejére szolgáló), de abszolút hatalommal bírt élet és halál felett. Az első Tu’i Kenokopulut 1610-ben Ngata, a 6. Tu’i Ha’a Takala’ua nevezte ki saját fia személyében.
Ez az uralkodói trializmus azonban csak két évszázadig működött. Az uralkodók előbb regionális alapon próbáltak határt vonni egymás között, majd hol az egyik, hol a másik királyi cím birtokosa kényszerült száműzetésbe.
A Tongán kikötő első európaiak a hollandok voltak 1616-ban. 1773-ban és 1777-ben pedig a híres angol felfedező, James Cook kapitány látogatta meg a szigeteket, aki lakói vérmérséklete valamint az őt és tengerésztársait ért fogadtatás alapján Tongát Barátságos Szigeteknek nevezte el. Cook kapitány ajándékozta a tongaiaknak többek között az első szarvasmarhát is, amelyet itt azóta is Cook disznójának neveznek, ugyanis addig csak a sertést ismerték a termetesebb haszonállatok közül. Cook kapitány a szigetlakóknak ajándékozott egy hatalmas teknősbékát (!) is, amit nagy becsben tartottak, hiszen csak 1981-ben, több mint 200 évvel később múlt ki.
1831-ben a 17. Tu’i Kenokopulu uralkodó egyetlen fia, Taufa’ahau Tupou (1797-1893) törzsfőnök felvette a kereszténységet (ma a lakosság több mint 99%-a kereszténynek vallja magát: 85 %-uk protestáns - az önálló tongai metodista egyház tagja -, míg a többi katolikus), majd 1845-ben, felülkerekedve a kaotikus hatalmi villongásokon I. Tupou György néven a Tonga Szigetek királyának kiáltotta ki magát. A György nevet III. György király – az aktuális brit uralkodó - neve után vette fel. A király felesége, Salote Lupe Pau'u pedig –az angol trónörökösnő után - a Sarolta nevet kapta.
I. György, Tonga első királya 96 esztendős koráig uralkodott
I. György 1865-ben egyesítette az addigi három királyi méltóságot, és ő lett a 40. Tu’i Tonga, ettől kezdve az egyedüli uralkodó. A királynak az országban így végre sikerült máig is tartó békét teremtenie, és a gyarmatosító nagyhatalmakkal szemben is megőriznie országa függetlenségét. Uralmának megszilárdítása céljából brit példákat követve lerakta a modern állam alapjait: parlament (1862) és minisztertanács (1871) létesítése, valamint alkotmány (1875) kibocsátása révén. Ebben jónéhány európai országokat is megelőzött! Az akkortájt kibocsátott tongai font érdekessége, hogy az eredeti etalon, a tongai aranyfont (pa’anga) még ma is megtalálható a mindennapi forgalomban, és a mai világ egyedüli pénzneme, amely tényleg aranyból készül.
Az I. György által létrehozott Tongai Királyság az egyetlen olyan óceániai állam, amely az európai gyarmatosítás idején - ha olykor csak látszatra is –de meg tudta őrizni politikai önállóságát. A teljes függetlenség azonban elég sokáig, 1970-ig váratott magára, azóta a Brit Nemzetközösség teljes jogú tagja.
A „nagy király” 96 éves korában bekövetkezett halála után (az aggastyán leesett a palota emeleti tornácáról) a trónra dédunokája II. Tupou György király (1874-1918) került, aki dédapjánál sokkal gyengébb kezű uralkodó volt. Az öreg királyt sem 3 fia, sem a lánya, sőt még fiúunokái sem élték túl, így szállhatott a trón leányunokájának, Elisiva hercegnőnek az egyetlen fiára. Érdekességként meg lehet jegyezni, hogy az országegyesítő király legidősebb fia, Tevita (Dávid) 'Unga Motangitau' herceg (1824-1879) írta meg 1874-ben az ország máig is hivatalos nemzeti himnuszát ("Koe Fasoi Oe Tu'I Oe Out Tonga") és ő lett 1876-ban az ország első miniszterelnöke is.
II. György tongai király és Takipo királyné, a mai uralkodó dédszülei
II. György, új uralkodó az államigazgatást valójában egy misszionáriusra bízta, aki hamar diktátori hajlamairól tett tanúbizonyságot, és az államkasszát is sajátos módon kezelte. A csődbe jutott kincstár miatt is megrendült központi hatalomra az angolok 1900-ban rákényszerítették a brit protektorátust, amelyet 5 év múlva „barátsági és védelmi” szerződés követett. A király tehetséges zeneszerző és szövegíró volt, de az államigazgatásban, mint láttuk, nem volt ennyire sikeres. II. György ötször nősült, több fia is született, de utódjául mégis elsőszülött lányát, Salotét jelölte ki, akinek édesanyja mindössze 23 évesen hunyt el. II. Györggyel és utolsó feleségével is az 1918-ban elterjedt világméretű influenza-járvány végzett.
III. Salote Mafile'o Pilolevu Veiongo Tupou, Isten kegyelméből Tonga királynője" (lép az 1919-ben tartott koronázásról)
III. Salote királynő (1900 – 1965) mindössze 18 éves volt, amikor apja halála után trónra került. Ő volt az, aki Tongán stabillá tette a királyság intézményét. Az erős és határozott egyéniségű királynő már trónra lépésének évében bevezette az ingyenes, de kötelező oktatást, és egészségügyi minisztériumot alapított. A modern felfogású uralkodónő maga is írt néhány könyvet (ez mellett számos szerelmes verset és táncdalt is hagyott az utókorra). A királynőnek távoli unokatestvérével, Viliami Tougi herceggel (1887-1941) – az egykori Tu’i Tongák nemzetségéből - kötött házasságából 3 fia született, köztük a tavaly 88 évesen elhunyt IV. Taufa’ahau Tupoa király. A középső fiú mindössze 17 éves volt, amikor meghalt, míg alegfiatalabb királyfi, Fatafehi Tu’ipelehake herceg 1999 februárjában hunyt el (1965 és 1991 között ő volt az ország miniszterelnöke). Salote királynőről az a történet járja, hogy amikor 1953–ban II. Erzsébet angol királynő koronázási ünnepségén Londonban járt, annyira megtetszettek neki a fekete angol taxik, hogy hajóján azonnal hazavitt belőlük egy tucatot, és a későbbiekben is ezeket a kocsikat használta hivatalos királyi járművekként (A nagyanyja után visszamaradt taxikat unokája, a jelenlegi uralkodó ma is előszeretettel használja). A királynő termetes mivolta mellett vidámságáról, felszabadult kacagásáról, természetes előkelőségéről és nyíltságáról is híres volt. A nemzetközi porondon is közkedvelt vezetőnek számított: többek között az összes legmagasabb angol kitüntetés birtokosa volt.
III. Salote királynő (1900-1965)
III. Salote királynő családja körében (1930-as évek)
Miután a népének rajongó szeretetétől körülvett királynő 1965-ben az aucklandi Atalanga királyi rezidencián (Új-Zéland) hosszú és súlyos betegséget követően elhunyt, a trónra fia, IV. Taufa’ahau Tupou került.
.jpg)
