Tudta-e?
...hogy egy felnőtt ember tüdejében naponta kb. 10 ezer liternyi levegő cserélődik?

15. szám - 2007. szeptember 10.

Válogatás az V. GENIUS diákverseny szakmunkáiból

Pearl Harbour

1941. december 7-én a Nagumo Csúicsi tengernagy vezette japán flotta megtámadta az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének Pearl Harbour-i (Hawaii-szigetek) támaszpontját.

2
Szekér Nóra, Kucsov Renáta, Svetozar Marković Gimnázium, Szabadka, 3.osztály
Mentor: Mátyus János

Az V. GENIUS diákverseny eredményei a www.eurovajdasag.info honlapon találhatók.

A Pearl Harbour-i csata

Dátum: 1941. december 7.
Helyszín: Pearl Harbour, Hawaii
Eredmény: Japán győzelem, az Egyesült Államok hadbalépése a Szövetségesek oldalán
A háború oka: Az Egyesült Államok olaj- és kereskedelmi embargója, a diplomáciai kapcsolatok megszakadása

Harcoló felek



Egyesült Államok

Japán Birodalom

Parancsnokok

- Husband Edward Kimmel
(Amerikai Haditengerészet)
-Walter Short (Amerikai Szárazföldi Erők)
- Nagumo Csúicsi (Japán Császári Haditengerészet)
- Fucsida Micuo (Az első hullám vezetője)
- Simazaki Sigekazu (A második hullám vezetője)

A Pearl Harbour-i csatában 1941. december 7-én a Nagumo Csúicsi tengernagy vezette japán flotta megtámadta az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének Pearl Harbour-i (Hawaii-szigetek) támaszpontját.

Előzmények

Japán 1940-ben elkerülhetetlennek tartotta az Egyesült Államokkal szembeni háborút. Úgy vélték, hogy elegendő nyersanyaggal rendelkeznek ahhoz, hogy folytassák a Kína elleni háborút, dél felé az európai országok gyarmatait elfoglalják és közben az USA-val is megküzdjenek.
Az USA nem nézte jó szemmel Japán hódító politikáját, ezért zároltatta a területén lévő japán vagyont és fokozatosan megszüntette a Japánba irányuló kereskedelmet.
Jamamoto Iszoroku tengernagy volt a Pearl Harbour-i támadás megtervezője. A részleteket Genda Minoru dolgozta ki Fucsida Micuo parancsok segítségével.

Yamamoto tengernagy a Japán flotta főparancsnoka - aki korábban Washingtonban volt attasé - jól tudta, hogy az USA flottáját japán csak villámháborúban tudja legyőzni. Nyilvánvaló volt, hogy a két konkurens hatalom összecsapására előbb-utóbb sor fog kerülni. Az angol flotta Németország elszigetelésével volt elfoglalva és erejének csak kis részét tudta Japán ellen bevetni. Az angolok távollétében a japánok remélhették, hogy legyőzik az USA flottáját. Yamamoto azonban tisztában volt vele, hogy Amerikát a háború első évében verheti meg, de a második évében, harmadik évében már a beindult amerikai haditermeléssel nem versenyezhet.

A japán haditerv vakmerő volt és kockázatos. A japán flotta legnagyobb részét összpontosították erre a támadásra, amelyhez több mint kétszáz mérföldet kellett az egységeknek befutniuk úgy, hogy az amerikaiak a több órán át tartó út során bármikor felfedezhették volna őket. Abban, hogy ez végül nem következett be, egyrészt az amerikai felderítés vészes hanyagsága játszott szerepet, másrészt az a tény, hogy a japánok technikailag a legapróbb részletekig kidolgozták az akciót.

Támadás

Az 1. japán flotta - amely hat repülőgép-hordozóból (Akagi, Hirjú, Kaga, Szórjú, Sókaku, Zuikaku), 2 csatahjóból (Hiei és Kirisima), 2 nehéz- és 1 könnyőcirkálóból, 9 rombolóból, 3 tengeralattjáróból és 8 tartályhajóból állt – 1941. november 26-án indult el a Kuril-szigetektől. A flotta előtt pár törpetengeralattjáró haladt, melyeknek a Pearl Harbour kikötőjébe kellett hatolniuk. A leleplezés elkerülése érdekében Jamamoto a megszokottnál északabbra fekvő útvonalat választott a flottának: a Kuril szigetekről induló flottának északi irányban el kellet kerülnie a Midway-szigeteket, hogy azután észak felől közelítse meg Hawaiit. 1941 októberében a Taiyo Maru óceánjáró kísérletképpen végigment a tervezett útvonalon és közben egyetlenegy hajóval sem találkozott.

A japán légierőben is fontos szerepet kaptak a bombázók, elsősorban a zuhanóbombázók és torpedóvetők amelyeket a Pearl Harbour elleni támadás során is, de a Midway szigeteknél is használtak. Olyan bombázója nem volt Japánnak, amelyet az amerikai szárazföldi erők ellen vethettek volna be, és azt hitték, hogy a meglepetésszerű támadásukkal olyan távolra űzték az amerikaiakat, hogy ők sem fenyegethetik Japánt.

Különös módon a megfigyelőállomások jelentései nem Pearl Harbourba futottak be, hanem közvetlenül Washingtonba. Ott azonban véletlenül elakadtak, nem kerültek továbbításra. Véletlenül, mint ahogy az is titokban maradt a kikötőben állomásozók előtt, hogy egy japán tengeralattjáró is felbukkant, és mint derült égből a villámcsapás úgy zúdult le a japán támadás az amerikaiakra.

Előjelek

Két figyelmeztetés készenlétbe helyezhette volna az amerikai erőket. December 7-én reggel a kikötő bejáratánál egy amerikai járőröző romboló egy japán tengeralattjárót észlelt, melyet elsüllyesztett. Az egyik radarállomás 7 órakor északról közeledő repülőgépeket észlelt. A radarkezelők jelentették az információs központnak, amely ezt úgy értelmezte, hogy ezek a Kaliforniából erősítésként jövő B-17 Flying Fortress-ek, amelyeknek a megérkezését erre a napra vártak. A gépek, amit észleltek valójában a támadó japán repülőgépek voltak. Meglepő a tévedés, ha figyelembe vesszük, hogy a B-17-eseknek Kaliforniából érkeztek, ami nem északra, hanem keletre van. Ennek ellenére senki sem gyanakodott egy japán támadásra.

Az első hullám

Nagumo flottája december 7-én reggel Pearl Harbour-tól 440 kilométerre északra volt. 6 órakor 183 repülőgép szállt fel a hordozókról Fucsida Micuo vezetésével. Két óra múlva, megkezdték a támadást Fucsida "TORA, TORA, TORA" kiáltására. 7.55-től 8.30-ig támadták a kikötőt és a szigeteken lévő repülőtereket. A meglepetés teljes volt. A támadás vasárnap reggel őrségváltáskor került sor. A 202 amerikai repülőgép negyede tudott csak felszállni, de a túlerőben lévő vadászgépekkel nem sokra mentek. Az első hullámban bombázók, torpedóvetők és zuhanóbombázók vettek részt a Mitsubishi "Zéró" vadászgépek fedezete mellett, akik szintén földi célpontokat támadtak. A támadás teljesen elsöpörte a légvédelmet. Az ekkor érkező B-17-eseket a japán vadászgépek lelőtték.


A sziget térképe - A piros vonal a támadás első hullámát, a zöld pedig a második hullámot jelzi


A második hullám


A második hullám 170 gépe 7 óra 15-kor szállt fel. A második hullámban bombázók, zuhanóbombázók, vadászgépek támadtak. Azokat a hajókat támadták, melyek az első hullámban kevésbé sérültek meg. A támadás 9.45-kor fejeződött be. A japán gépek 10.30 és 13.30 között értek vissza a hordozókra.

Japán zuhanóbombázók és Zéró vadászgépek rettenetes pusztítást vittek véghez.













A harmadik hullám

A japánok eredetileg terveztek egy harmadik hullámot is. Fucsida Micuo és a japán pilóták a harmadik hullámban az épen maradt hajókat és repülőket, illetve az üzemanyagtartályokat akarták támadni. De Nagumo tengernagy úgy gondolta, hogy már így is súlyos veszteségeket okoztak az ameriaiaknak, így a harmadik hullámot lefújta. Ez nem volt szerencsés döntés, mert az üzemanyagtartályok még épségben voltak, melyekről a japán admirális azt gondolta, hogy csak makettek és az igaziak a föld alatt vannak. Így a flottát Japán felé irányította.

Mitsubishi "Zéró" vadászgép Pearl Harbour felett














Veszteségek

Japán
Japán csak 29 repülőgépet és 4 tengeralattjárót veszített el.

USA

Négy csatahajó (USS Arizona, USS California, USS Nevada, USS West Virginia) elsüllyedt. Az USS Oklahoma felborult. Három másik csatahajó (USS Pennsylvania, USS Maryland, USS Tennessee), valamint 3 cirkáló és 3 romboló súlyosan megsérült. 188 repülőgép megsemmisült. 2403-an meghaltak, 1178-an megsebesültek. A támadás idején a japánok fő céljai, a repülőgép-hordozók nem voltak a kikötőben.

USS Tennesse















USS California

















A 32600 tonnás Arizonát egy torpedó találta el, de éppen a lőszerraktárát. 1117 tengerész vesztette életét rajta.

















A csatahajók közül a West Virginia és a California szintén elsüllyedt, a Nevada megfeneklett, a Tennessee, a Maryland, valamint a Pennsylvania pedig többé-kevésbé megrongálódott, de csupán az Arizona és az Oklahoma veszett el végleg.

Haderő

USA Japán
8 csatahajó
8 cirkáló
29 romboló
9 tengeralattjáró
~50 egyéb hajó
~390 repülőgép


6 repülőgép-hordozó
2 csatahajó
2 nehézcirkáló
1 könnyűcirkáló
9 romboló
23 tengeralattjáró
5 törpe tengeralattjáró
8 tanker
441 repülőgép

Veszteségek

USA Japán
halott: 2,335 haditengerész és 68 civil

sebesült: 1,143 haditengerész és 35 civil

elsüllyedt: 4 csatahajó, 3 romboló és 2 egyéb hajó

megrongálódott: 4 csatahajó és 3 cirkáló

megsemmisült: 188 repülőgép

megrongálódott: 155 repülőgép
halott: 55 pilóta és 9 haditengerész

hadifogoly: 1 haditengerész

megsemmisült: 29 repülőgép

elsüllyedt: 4 törpe tengeralattjáró





Következmények


A támadás az amerikai csendes-óceáni flottát fél évre megbénította. Ez lehetővé tette, hogy Japán még 1941-ben megtámadja a Fülöp-szigeteket, Hongkongot, és Malajziát.
Az USA ezzel belépett a háborúba.
Husband Edward Kimmel tengernagyot, a csendes-óceáni amerikai flotta parancsnokát, illetve Walter Short tábornokot, a csendes-óceáni amerikai hadsereg parancsnokát menesztették. Kimmel helyére Chester Nimitzet, Short helyére pedig Douglas McArthurt nevezték ki.


Az elsüllyedt Arizona hajóra épített emlékmű

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2020 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor