A huszitizmus elterjedése a Délvidéken

A huszita eretnekmozgalom a cseh nemzeti öntudat ébredésével egybeeső keresztény vallásos mozgalom volt Csehországban. Tanításai más közép-európai országokban, így a Magyar Királyságban is követőkre talált, és az európai reformáció egyik fontos előzményének tekinthető. Magyarországi megjelenése 1410-től keltezhető, amikor Husz János tanítványa, Prágai Jeromos Budán kezdett prédikálni. Prágai Jeromos cseh egyházi író, prédikátor. Huszhoz hasonlóan vértanúhalált halt (1416. május 30.). Jeromos 1410-ben Budán Zsigmond király előtt prédikált, amiért börtönbe is került. Prédikációi hatással voltak az akkori Magyarország déli végein is. A huszitizmus így XV. század elején Nyugat-Magyarországon, majd a Délvidéken is elterjedt. A Szerémségben annyira meghonosodott, hogy 1430-ban Zsigmond király Marchiai Jakab inkvizítort hívta segítségül ellenük. Marchiai Jakab, ferences szerzetes előbb hitszónokként működött, majd 1434-ben a pápa Zsigmond magyar király kérésére inkvizítornak nevezte ki. Feladata a magyarországi husziták áttérítése és kiirtása volt. 1439-ig működött a magyarországi területeken. Kegyetlensége a huszita magyarokat Moldvába űzte ki. (Ott ma is létezik az általuk alapított Husi városka). Marchiai Jakab durva fellépése ellenállást váltott ki még a magyar papság részéről is. Tevékenysége hozzájárult az 1437-es erdélyi parasztfelkelés kirobbantásához.


A Thuróczy krónika a következőképp mutatja be a huszitizmust: „Nemcsak a halandók dolga folyik szabálytalanul, de isten engedelmével még a vallás is időnként kitér rendjéből. Zsigmond királyságának fent elmondott idejében nagy meghasonlás támadt a keresztény vallásban; Husz János Csehországban támasztotta a bűnös eretnekség dögvészes kórságát…”
A huszitizmus Magyarországon is előkészítette a talajt a reformáció számára. Szellemi hatásuknak köszönhetően fellendült a magyar irodalmi nyelv fejlődése. Husz cseh helyesírási reformja nálunk is éreztette hatását a magyar husziták közvetítésével. E hatás legkézzelfoghatóbb alkotása a Délvidéken lefordított Huszita Magyar Biblia.

A Huszita Biblia

A nép nyelvén való igehirdetés egyike a huszita tanoknak, ezért a biblia latinról való lefordítása kiemelt fontossággal bírt. Az első magyar bibliafordítás a Huszita Biblia. Ez a huszita mozgalom egyetlen magyar nyelvű terméke. A Bibliát (vagy legalábbis annak nagyobb részét) két szerémségi pap: Pécsi Tamás kamonci (Kamenica) oltáros pap és Újlaki Bálint belcsényi (Beocsin) plébános fordította le. Mindketten a prágai egyetemen tanultak 1399-1411 között, és ott megismerkedve Husz János tanaival maguk is huszitává lettek. A biblia lefordítását 1416 körül kezdhették meg, és 1441 előtt hagyhatták abba, fejezhették be. Nyelvezete sajátságos vonásokat mutat. Ennek jellegzetes példája, hogy a spiritus sanctus 'Szentlélek' kifejezést az eretneknek tartott szent szelletnek fordították le. Zsigmond nem hagyta nyugton Pécsi Tamást és Újlaki Bálintot. Az eretnekségük miatt őket üldöző ferences inkvizítorok elől végül Tamás pap 1439-ben sok hívével együtt Moldvába menekült, de üldözőik ott is utolérték őket, és a bibliafordítást elkobozták. Az elkobzott fordítást azonban - szerencsére - nem semmisítették meg, hanem később maguk is felhasználták. Az eredeti fordítás a 15. század folyamán mégis elpusztult, szövege csak másolatokban őrződött meg, mint a Bécsi kódex, az Apor kódex és a Müncheni kódex.


A huszita biblia más bibliafordítások részeként, átiratokban maradt fenn.


Bár a husziták mozgalmát az egyháznak sikerült elfojtania, bibliafordításuk tovább élt, és alapja, kiindulópontja lett az összes későbbi fordításnak. A középkor végi bomlásnak időszakában, a török időkben, amikor a biblia anyanyelven való ismeretének már nem lehetett gátat szabni egyházi körökben, s különösen a kolduló rendekben (a ferencesek körében, akiket a törökök a katolikus rendek közül egyedüliként megtűrtek), szintén igény támadt már a teljes magyar nyelvű bibliára. Az egyházi reformtörekvések igyekeztek a maguk kezébe venni a bibliafordítás ügyét, és azt ellenőrzésük alatt tartani, a katolikus egyház pozícióinak mentésére felhasználni. A késő-középkori szerzetesek azonban nem vállalkoztak új nagyarányú fordító munkára; ehelyett inkább korábbi ellenfeleik művét vették igénybe, hiszen Tamás és Bálint szövege vallási téren nem támasztott akadályokat, csak nyelvezetében kellett alakítani rajta.

Miért leginkább a Délvidéken fejtette ki hatását a huszitizmus Magyarországon?

Zsigmond király, mint elődei is, különös gondot fektetett a városok fejlődésére és a kereskedelem fenntartására és fejlesztésére, hiszen jövedelmeinek jelentős része ebből eredt. A törökök megjelenése és a végvári vonal fenntartása sok pénzt vitt el, így Zsigmond különösen támogatta a nyugati és északi királyi városokat: 1402-ben egyidejűleg kapott árumegállító jogot Pozsony, Sopron, Nagyszombat, Bártfa. A király városfejlődést szorgalmazó gazdasági intézkedései a mezővárosokat is érintették, amelyek száma ugrásszerűen nőtt.

A Szerémségben és a vele szomszédos területeken ekkoriban egy sűrű mezővárosi hálózat alakult ki. Ilyen települések voltak: Újlak, Kamonc, Pétervárad, Eng, Nagyolaszi, Bánmonostor, Szalánkemén, Szávaszentdemeter, Szenternye, Zimony, Bács, Titel, Valkó, Marót. Ebből kifolyólag a Délvidék egy igen forgalmas térség volt. Mivel azt is tudjuk, hogy a bor Magyarország egyik legjelentősebb kiviteli cikke ekkoriban, így már a szerémi bor alapján következtethetünk arra is, hogy a gazdasági alap is megvolt ahhoz, hogy a térség fiataljai külföldi egyetemekre, például a prágai egyetemre járjanak, ahol kézzelfogható a huszitizmus hatása. De nem csak a szerémi bor jövedelmezett ebben a térségben, hanem a dunai halászat, és a Havasalfölddel és a Balkánnal folyó kereskedelem is. Így a dunai hajósok, a kereskedők révén is pont e térségben fejlődött a magyar huszitizmus. Meg kell említeni, hogy a végvári rendszer kiépítése bizonyára a huszita háborúkban kipróbált zsoldosokat is sodorhatott a Délvidékre, akik szintén hozzájárulhattak a huszita eszmék terjedéséhez is.

A fentiek alapján valószínűsíthető, hogy e térség gazdasági erejénél, sűrű településhálózatánál, és az ország középpontjától való távolságánál fogva igencsak jó táptalaja volt a huszita tanok meggyökeresedésének. Ezért fejlődhetett és terjedhetett a Délvidéken a huszitizmus annyira, hogy Marchiai Jakab személyében inkvizítort kellet fogadnia Zsigmond királynak ezen eretnekség kiirtására.