A "Val de Loire"

Sokan a Loire folyót magával Franciaországgal teszik egyenlővé. Ez az ország leghosszabb folyója, így több tájegységet szel át. Alsó szakaszának völgye Párizs után az ország második legfontosabb idengenforgalmi régiója, de jelentősége a mezőgazdaság és szállítás szempontjából sem elhanyagolható. A Cévennes magányos csúcsától indulva útnak több, mint 1000 km-t tesz meg, míg hatalmas tölcsértorkolattal eléri a Biscayai-öblöt. Útja során hat történelmi vidéket szel át, s olyan fontos városok települtek közelébe, mint Orléans, Tours, Angers és Nantes. Egy kormányrendeletnek köszönhetően a Loire Európa utolsó olyan nagy folyója, melynek útvonalát nem csúfítják gátak, víztározók. A rendelkezésnek köszönhetően a meglévőket is elbontották, hogy minél természetközelibbé váljon a táj. Igyekezetüket siker koronázta, s 2000 decemberében a folyóvölgyet az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.



A Loire forrása 1425 m magasan található, s csupán néhány méter választja el azoktól a patakoktól, melyek később a Rhône vizével egyesülve a Földközi-tengert táplálják. A sebes hegyi folyó a Francia-középhegységen át mély völgyet vályt magának majd átszeli a XIX. század fontos ipari központját St.-Étienne-t és Roanne-t. Innen északi irányba folytatva útját széles síkságra érkezik, s mivel tavasszal felső foyásának területén összegyűjti az olvadó hólét könnyen kerülhet sor áradásra. Nevers városánál találkozik legfontosabb mellékfolyójával, az Allier-vel. Medre kiszélesedik s lassan, fenkölten, mint egy úri kisasszony ruhája, úszik tova.

A vidék romantikája sok művészt megihletett már. Annak köszönhetően, hogy találkozik az olasz, a francia és a flamand kultúra, a táj rendkívül sokszínű és mégis egységes. E hatásoknak köszönve itt születettek meg az első franciakertek. Egyes reneszánsz költők a Loire völgyét olyan vonzónak találták, mint amilyen elragadó Róma városának vidéke. Olyan nagy neveket kell itt megemlíteni, mint Gustave Flaubert, Honoré de Balzac, Charles Baudelaire, vagy Victor Hugo, kiknek romatikus érzékisége összhangban volt a Loire-völgyi tájakkal. A Loire többi mellékfolyói, a Vienne, Cher, az Indre és a Maine csak sokkal később csatlakoznak a folyamhoz, mely a bor, az ecet, a szőlő, a só, az építőkő és az épületfa, valamint a szén és vas szállításának fő útvonala volt a múltban annak ellenére, hogy a közlekedést lassítja a helyenként sekélyes meder és a gyakori hordalékpadok. Az sem jelent előnyt, hogy mélysége és szélessége nagyon változékony az év folyamán. A franciák legarisztokratább folyója Nantes kikötőjénél ömlik az Atlanti-óceánba.



Nem volt azonban mindig ilyen kedves ez a táj. A középkorban mintegy 500 éven át fegyverek hideg zajától visszhanzott. A X. századtól az Angol Királyságtól kellett megvédeni a területet, majd a Kapetingek harcoltak a Plantagenetekkel a Francia trónért. Ennek az utolsó felvonása volt a 100 éves háború, ahol fontos szerepet kapott az orleans-i szűz, Szent Johanna, azaz Jeanne d'Arc.

1461-ben XI. Lajos Tours-t tette meg az ország fővárosának, s ezzel beköszöntött a régió aranykora. Bár IV Henrik 1594-ben visszahelyezte kormányának székhelyét Párizsba, a Valois-dinasztia új életstílust vezetett be a régióban. Olasz mintára a kor híres művészeit és mesterembereit bízták meg egy-egy műremek elkészítésével. Olyan nagy nevek fordultak itt meg, mint pl. Leonardo da Vinci. Ez volt a francia reneszánsz kezdete. Felújították a királyi kastélyokat Amboise-t és Blois-t s, megkezdték Chateaux de Court és a híres Chambord építését. A francia forradalom azonban rányomta bélyegét a fejlődésre. A XIX. században megépített vasútvonal nagy változásokat hozott a folyami szállítás tekintetében, aminek következtében a szárazföldi kikötővárosok életében is elkerülhetetlenek lettek az átalakulások.
A Loire-völgyi kastélyok elengedhetetlen célpontjai az idelátogatóknak. A mútban ezek történelmi személyek otthonaként szolgáltak, ma azonban száznál is több látogatható.

Château d'Ussé a XV. században egy középkori vár tetején épült meg s külsőleg úgy, mint belső kialakításaiban és díszleteiben is Csipkerózsika történetét idézi.



A Villandry kastély francia klasszicista stílusban épült, s reneszánsz kertje a legszebbek közé tartozik a világon.

Blois kastélya évszázadokon át a francia királyi családok kedvence volt. Falai között halt meg Medici Katalin.



A világhírű Chambord a legnagyobb méretű építmény a Loire-völgyi kastélyok között s a harmadik legnagyobb Franciaországban. 440 szobáját még sosem sikerült felfűteni. A birtok maga óriási területen fekszik, hatalmas park és vadászterület tartozik hozzá. A kedves tornyocskákkal díszített fehér épületet I. Ferenc király építtette ajándékként aktuális szeretőjének az 1500-as években. A grófné tetszését azonban nem nyerte el, így nem is vette igénybe. A király néhány hónapot töltött itt, de valószínűleg maga is elismerte, hogy az épület nem kifejezetten előnyös tervezésű, nagyon huzatos. XIV. Lajos azonban szivesen használta vadászat célokra.



A Chenonceau a legkecsesebb s Hölgyek kastélyának is szokták nevezni. Becenevét azért kapta, mert a francia történelem fontos női képviselőinek otthonául szolgált. Különlegessége abban áll, hogy a Cher folyóra épült, a parton csupán egy korábbi várkastély öregtornya áll. 1513-ban építette Catherine Briconnet, később II. Henrik Diane de Poitiers-nak, kegyencnőjének ajándékozta, majd a király halála után felesége, a bosszúszomjas méregkeverőnek tartott Medici Katalin élt itt.



Az Amboise fölé megasodó azonos nevű kastély látványa lenyűgöző. A város fehér homokkőből épült házai a XV. századból valók, a kastély építését pedig a reneszánsz elején kezdték meg. Klasszikus olasz stílusban épült s érdekessége többek között az, hogy itt töltötte gyermekkorát a Valois-ház kilencedik királya, Leonardo da Vinci pártfogója, I. Ferenc francia király. Az olasz művész barátja meghívására a kastély közelében élte utolsó éveit s itt is halt meg.





Chartres városának látképét világhírű középkori katedrálisa uralja, mely Rodin szerint Franciaország Akropolisza. A kora gót stílusban épült szentély festett üvegei a XII. és XIII. század fejlettségéről tanúskodnak, míg alaposan kidolgozott részletei korában egyedülállóak voltak.



Orleans nevét Szent Johanna írta be a történelembe mikor az akkori Franciaország második legnagyobb városát 1429-ben felszabadította a britek elnyomása alól. A ház, ahol a lány tartózkodott a tíz napos ostrom alatt ma is áll és látogatható. A város közelében található Chamerolles és Sully-sur-Loire kastélya. A előbbi több növénykülönlegességgel s nem kevesebb, mint hat kerttel ékeskedik. Ezek között van szőlőskert, rózsalugas valamint fűszer- és gyógynövénykert, de a hangsúly a geometrikus formában kialakított gyümölcs- és zöldségkerteken van. A szimpatikus Sully-sur-Loire valójában egy, a XIV. század végén épült középkori várkastély, miről az őt körülölelő vizesárok is tanúskodik.







Bourges Franciaország szivében épült városka. Igazi középkori hangulatát macskaköves utcáinak, a középkori és reneszénsz épületeinek, bástyáinak s a hegytetőről alátekintő gót stílusban épült katedrálisának, a Saint-Etienne-nek köszönheti.