A batrachotoxin molekula, amit a kolumbiai őserdőben honos arany nyílméregbéka választ ki, és az emberre nézve is halálos. Megtalálható benne néhány funkciós csoport. A nyílméregbékáknak, mint nyílméreg szolgáltatóknak, a bőrváladéka erős mérget tartalmaz, mellyel egyes dél-amerikai indián törzsek a vadászathoz használt fúvócsöveik nyilait kenik be. Ennek a bőrváladéknak a kutatása a szerves kémia legizgalmasabb területeinek egyike. Cochrane (1823) Kolumbiában egy békát talált, melyet a spanyolok „ranas veneno” (mérges béka) névvel illettek. Egy sárga hátú, nagy, fekete szemű békáról volt szó. A hátbőre egy váladékot termel, mely a nyilak méreggel való bevonásához használható, miután az állatot egy kis láng közelébe tartották. Ez a méreg olyan erős, hogy egy jaguár, miután a vérébe jut, hamar görcsöt kap és kimúlik.
A batrachotoxin egy szokatlan vegyület, a szteroid-alkaloidákhoz tartozik, melyeket korábban csak növényekből ismertek. A méreg nagyfokú specificitást mutat az idegrendszerre. Egy nitrogéntartalmú 7-es gyűrű kapcsolódik a szterol vázhoz.
Toxicitás szempontjából a batrachotoxin a leghatásosabb természetes vegyületek egyike. Csak a palytoxin, egy csalánozó (Palythoa spp.) mérge, és egyes baktériumok mérge (pl. botulinum-toxin) előzik meg. A ciánkáli, melyet helytelenül a legveszélyesebb mérgek közé sorolnak, közel 5000-szer kevésbé mérgező, mint a batrachotoxin.
.jpg)
