Tudta-e?
...hogy a vér az artériákban másodpercenként 50 cm-t tesz meg, míg a hajszálerekben csupán néhány millimétert?

80. szám - 2011. január 10.

Tropical Islands Resort

Hangárba zárt trópusi oázis

Carl von Gablenz német vállalkozó tíz évvel ezelőtt beruházásként megvásárolt egy elhagyatott volt szovjet katonai repteret Berlintől 65 km-re délre.

Az ötlet az volt, hogy léghajókat használnának például fúrótorony alkatrészek szállítására környezetbarát módon. Mivel mások is hittek a sikerben, így Gablenz megépítette a világ legnagyobb léghajó hangárját. Azonban sajnos a veszteségeknek, illetve a piaci helyzetnek köszönhetően 2002-re a cég fizetésképtelenné vált. De a hangár továbbra is állt, a vállalat csődjének dacára. Az épület újbóli használatára pedig nemrégiben sort is kerített egy Tanjong nevű maláj cég.

Fantáziát látva a monumentális hangárban, egy merész ötlettel rukkoltak elő. Az építésziroda, majd a kivitelezők remek feladatot kaptak: a mega garázst alakítsák át egy 66 000 négyzetméteres trópusi oázissá. Így született meg a Tropical Islands Resort, a világ legnagyobb beltéri esőerdejével, 200 méteres fehérhomokos strandjával!

A legnagyobb kihívást az állandó trópusi klíma fenntartása jelentette, illetve, hogy a dzsungel növényzete és a látogatók megfelelő mennyiségű természetes fényt kapjanak. Első lépésként összeépítették a hangár két, egyenként 600 tonnás acél tolóajtaját, majd a fémkazettákat fényáteresztő betétekre cserélték több, mint 2000 négyzetméternyi felületen. Így az évente erre járó közel 1 millió látogató szolárium nélkül, természetes napfényben barnulhat a vízparton – tetővel a feje felett.

Roppant figyelemre méltó a létesítményen belül a 27méter magas csúszdatorony, ahonnan 70km/h sebességre gyorsulva száguldhatunk le; a 600 féle, összesen 50 000 fa; a több száz napozóágy; a hatalmas medencék, vízfelületek és vízesések, valamint a szimulált ég és horizont.







ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor