Antarktisz (más néven Déli-sarkvidék) a déli szélesség 55. fokától délre fekvő kontinens. Neve a görög ἀνταρκτικός (antarktikosz) szóból ered, jelentése „az Arktisszal szemben”. Magába foglalja a szűkebb értelemben vett Antarktikát, valamint számos szigetet (Dél-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek, Déli-Orkney-szigetek, Déli-Shetland-szigetek). Területe mintegy 14 millió km². Lakatlan (a tudományos kutatóállomásokat nem számítva). Sokszor nevezik a világ legnagyobb sivatagjának, mert éghajlata rendkívül száraz.
Felfedezése
- 1773. január 17-én James Cook átlépte a déli-sarkkört, de csupán jéghegyeket látott.
- 1819-ben felfedezték a Déli-Shetland-szigeteket, ahova később rengeteg fókavadász érkezett. A „fókabőr-láz” kis híján a medvefókák kihalásához vezetett.
- 1820-ban Fabian von Bellingshausen látta először a partokat a Vosztok nevű hajóról, de nem tette a lábát a kontinensre.
- 1895-ben Carsten Borchgrevink norvég biológus volt az első kutató a földrészen.
- 1908-ban Ernest Shackleton 180 km-rel a Déli-sark előtt kénytelen volt visszafordulni.
- 1911. december 14-én a norvég Roald Amundsen elsőként érte el a Déli-sarkot. Robert Falcon Scott angol kutatónak ez csak 1912. január 18-án sikerült (a visszaúton Scott meghalt).
Földrajzi fekvése
Az Antarktisz főleg a déli sarkkörtől délre helyezkedik el. A Déli-óceán veszi körül. Két hegység húzódik rajta, melyeket a Ross-tenger és a Weddel-tenger közti földszoros választ el egymástól. A Weddel-tengertől nyugatra és a Ross-tengertől keletre levő területeket Nyugat-Antarktisznak, a másik részt Kelet-Antarktisznak nevezik. A keleti és a nyugati félgömböt a greenwichi délkörhöz viszonyítják.
A szárazföldi részt összefüggő jégtakaró borítja, amelynek átlagos vastagsága meghaladja a 2000 m-t, s melynek eredményeképpen az Antarktisz Földünk legmagasabb földrésze. Legnagyobb jégvastagsága 4775 m. A szárazföld körüli óceán egy részét is jég, úgynevezett selfjég takarja. Nagyobb selfjegei: Ross selfjég (félmillió km²), Filchner-Ronne selfjég, Larsen B selfjég. A Föld jégkészletének 90%-a az Antarktisz jégtakarójában van, amely az édesvíz 70%-át tárolja.
Legmagasabb pontja a Winson Massif, amely 5140 m magas. Hegységeiből és magasföldjeiről a Föld leghosszabb gleccserei ereszkednek alá, amelyek a következők:
- Lambert-gleccser – 434 km
- Rennick-gleccser – 257 km
- Beardmore-gleccser – 161 km
Itt található a Föld legdélebbi aktív vulkánja, az 3795 m magas Mt. Erebus. Forró vizes oldataiból naponta 80 g arany kerül a felszínre.
Éghajlata
Belső területeinek átlaghőmérséklete télen –40 °C és –70 °C között alakul, míg nyáron –15 °C és –35 °C között mozog, tehát szélsőségesen hideg. A part mentén enyhébb a hőmérséklet, télen –15 °C és –32 °C, nyáron –5 °C és +5 °C közötti.
A katabatikus szelek vagy lavinaszelek néhány melegebb nap után a parti és a belső területek közötti nyomáskülönbséget kiegyenlítve hatalmas energiával zúdulnak a tenger felé. Sebességük elérheti akár a 320 km/h-ás értéket is.
A legszárazabb kontinens, mivel a földrész belsején évente kevesebb, mint 50 mm csapadék hull, ezért néhány helyen fagysivatag alakult ki. A nyugat-antarktiszi Száraz völgyek területén már 2 millió éve nem hullott csapadék. Az évi csapadékmennyiség a csapadékosabb területeken is legfeljebb 500–600 mm (például: Antarktiszi-félsziget). Itt mérték a Földön a leghidegebb hőmérsékletet: -89,2 °C (Vosztok kutatóállomás, 1983. július 21.).
Élővilága
Az Antarktisz jege alatt mintegy 70 tó rejlik. A legnagyobb, legmélyebb és legismertebb tavat Vosztok-tónak hívják, melyet több mint 3700 m jég borít. Azt tervezték, hogy lefúrnak élőlények után kutatva. Nem fúrtak egészen a tóig, csak kb. 150 méterrel a tó felettig, ez 3590 métert jelent. A jégdarabokat több laboratóriumba elküldték vizsgálatra. A Montanai Állami Egyetem kutatói baktériumokat találtak a jégben, számításaik szerint Patagónia pusztájáról sodorta a szél az Antarktiszra a baktériumokat, mintegy félmillió éve.
A kontinens belseje gyakorlatilag élettelen. Itt a jégtakaró vastagsága elérheti a 4 km-t is. Az Antarktiszon találhatók úgynevezett „oázisok”, amelyek jég- és hómentes, sivatagi szárazságú területek. Létrejöttük a Transz-antarktiszi-hegység 4 millió évvel ezelőtti kiemelkedésének köszönhető. A völgyeket a főn jellegű, száraz szelek szárazzá, sivatagossá tették, újabb kutatások azonban kiderítették, hogy ezek nem teljesen élettelenek. A legismertebb, legnagyobb ilyen terület az 5000 km²-es Ross-sivatag.
Állatvilága
A Déli-sarkvidék állatai a pingvinek, valamint az összes világtengerben előforduló fókák. A bálnák száma szintén említésre méltó. A földrészhez tartozó King George-szigeten az éghajlathoz legsikeresebb alkalmazkodni tudó sirály formájú, zömök, erős szkuák két faja, a délsarki és az antarktiszi telepedett meg (magyar nevük rablósirály).
Növényvilága
Az Antarktiszon nincs élet, kivéve egy nagyon keskeny tundrasávot. Csupán néhány epilitikus zuzmó található az enyhébb, part menti területeken található sziklákon. A jégtakaróban néha megjelenő olvadási lyukakban hóalgák is megtelepedhetnek, de ez nem túl gyakori.
.jpg)
