Járulékos információk a beszédfelfogásban

Bizonyára önök is ismernek olyan személyt, aki abban különbözik a többi embertől, hogy gyakran kitalálja másnak a gondolatait. Az ilyent természetfeletti képességűnek tartja környezete, akiben nagy telepatikus erő van. A telepátia pedig mégiscsak kevésbé megszokott kommunikációs forma, mint mondjuk a beszélgetés vagy a levélváltás.
A kívülálló számára gondolatolvasásnak tűnő beszédfelfogási jelenségek magyarázatául nem mindig szükséges telepatikus képességeket feltételezni, számos esetben a beszédszituáció és a beszédpartnerek viszonya is magyarázatot adhat a dologra. Bizonyos beszédhelyzetekben meghatározott mozzanatok már eleve adva vannak. Bevásárláskor például megfelelő helyiséget keres fel az ember, ahol bizonyos árucikkeket tartanak. A vevő kiválasztja a szükséges árut, az eladó pedig a rendelkezésére bocsátja, ha kifizeti (készpénzzel vagy csekkel). Az eladónak érdeke, hogy a vevő az ő üzletében vásároljon, (ne másnak adja a pénzét), és hogy meg legyen elégedve (máskor is nála szerezze be az árut), ezért úgy viselkedik, hogy megnyerje a vevő tetszését. Ha a beszélőtársak meghatározott kategóriákat képviselnek, a kommunikáció során figyelembe veszik az egymás szerepével járó mozzanatokat. A beosztott például tudja, hogy főnöke feladatot bízhat rá, hogy fizetésemelést adhat, hogy nem tűri az ellenvetéseket stb., és a főnök is tisztában van azzal, minek az elvégzésére képes beosztottja, hogy mennyire lelkiismeretes a munkájában, hogy milyen kifogásokkal szokott élni stb.

Egy-egy közlés számos járulékos információt is tudatosíthat a hallgatóban, abban a személyben, akinek szánták, anélkül, hogy ezek az információk verbális alakot öntenének, vagyis a beszélő kimondaná őket. Például: Kész az ebéd! – Ha ezt a háziasszony mondja gyerekeinek, ebből azt is tudják, hogy abba kell hagyniuk a játékot, kezet kell mosniuk, esetleg segíteniük kell a terítésnél stb. Nem pontos a méret! – mondja a munkavezető, a munkás pedig tudja, hogy mit tegyen, hogyan állítsa be a gépet, hogy a munkadarab megfelelő nagyságú legyen, nem kell neki külön magyarázgatni a tennivalókat, vagy indokolni az állítást, hiszen főnöke feltehetően méréseket végzett, mielőtt megfogalmazta közlését. Gyűrött a nadrágom – közli feleségével a férj abban a reményben, hogy az asszony rövidesen kivasalja (Reményéhez alapul szolgál az a meggyőződése, hogy felesége tud vasalni, tapasztalata, hogy már máskor is teljesítette hasonló jellegű kérését, valamint érzése, hogy házasságuk jelenlegi szakaszában harmonikusnak mondható). Huzat van! – figyelmezteti egyik utas a másikat a vonat fülkéjében; ebben a ténymegállapításban az is benne van, hogy: Kérem, húzza fel az ablakot! (Valószínűleg mindkét utas tudja, hogy a huzat egyeseknek fejfájást, rosszullétet okozhat, de nem biztos, hogy az az utas, akinek a figyelmeztetést szánták, ennek megfelelően cselekszik, ugyanis lehet, hogy önző módon előnyben részesíti saját légfürdőzését, ahelyett, hogy enyhíteni igyekezne útitársa kínjain.) Nincs apróm – mentegetőzik a vásárló a pénztárnál, arra számítva, hogy a pénztáros felváltja a bankjegyét (ez általában meg is szokott történni, hacsak nem a pénztáros teszi ezt a kijelentést, és hozza kellemetlen helyzetbe a vásárlót). Az ebédelni igyekvő gyerekek, a gépen dolgozó munkás, a nadrágot vasaló feleség, a vonatablakot felhúzó utas, a bankjegyet apróra váltó pénztáros gondolatolvasása nem valami különleges képességnek, hanem a kommunikációs helyzet felismerésének az eredménye.

Cselekvésre késztető közlést fogalmaz meg a pék, amikor azt mondja: Holnap nem sütünk; ezzel szinte felszólítja a vevőt, hogy még ma vegye meg holnapi kenyerét, vagy az orvos véleménye, mely szerint az alacsony vérnyomást a kávé normális szintre növelheti, a beteg kávéivásra buzdító tanácsként értelmezheti.