Csodálatos ismeretlen nemzeti parkok

Az európai fül számára egzotikus hanzású Mount Hypipamee Nemzeti Park Ausztráliában, Queensland államban található. Ez a térség a távoli múltban vulkáni terület volt s ma is látható egyik mintegy 10 000 évvel ezelőtti erupció maradványa, egy vulkáni kráter melyben a felgyülemlett víz tetejét zöldre festik a különböző vízi növények. A nyílás gázkitörés alkalmával keletkezett s azóta sem igen változtak méretei. Kerülete 61 m, a meredek gránitfal tetején épült kilátó 58 m magasan van a tó tükre felett, a víznek a mélysége pedig nem kevesebb, mint 87 m. A csöppnyi terület vízesésekkel büszkélkedik és a régió más erdeitől különböző, magas térségi őserdő borítja.


A krátertó

A beszédes nevű Sperrgebeit („tiltott övezet”) Nemzeti Park Namíbia partvidékének legdélibb területét képezi. Mióta 2008-ban megnyitották a látogatók előtt ezt a sivatagos területet, azóta a valamikori fontos német bánya elhagyatott gyémántövezeté vált. Az ebben az időben lakatlanná lett települések ma is érintetlenül állnak. A telep 1908-ban kezdődő működését azzal az indokkal szakították meg, hogy a térség rendkívüli biodiverzitását kívánják megőrizni. Él itt csigaforgató, barna hiéna és nyársas antilop is. A terület azonban olyan barátságtalan, hogy első ránézésre akár holdbéli sivatagnak is hihetnénk, mely az Atlanti-óceánig ér. A hatalmas mennyiségű homok falként töri meg a nyílt tengerről érkező erős hullámverést.




A boltíves ablak alatti barna táblán az áll „lehrer”, ami arra enged következtetni, hogy az elhagyatott ház tanítói lakás lehetett.

A kaliforniai Lassen Vulkanikus Nemzeti Park szépsége méltán veszi fel a versenyt a nagy Yosemite-tal és a Halál völgyével. Nemzeti parkká nyilvánítása vulkanikus aktivitásának köszönhető. A névadó Lassen csúcs 1914-ben mozgolódni kezdett, egy évvel későbbi kitörése már jelentős nagyságrendű volt s ezt 1921-ig kisebb erupciók követték. 1915-ben hatalmas gomba alakú füstfelhőt lövelt ki mintegy 11 km magasba, a sztratoszférába. A kitörés nagyságát csak a Mount Saint Helen múlta felül 1980-ban. E több, mint 400 km2–nyi területen a tűzhányók négy alaptípusa közül mindegyik jelen van. A táj nagyon változatos a park területén. Láthatóak lávafolyamokból épült nagy hegykúpok, egyenetlen kráterek, kénszagú gőzölgő nyílások, látványos gleccservályta szurdokvölgyek, kristálytiszta tavak és patakok, hatalmas lávafennsík, erdővel borított csúcsok, melyeknek vulkáni hamu az alapanyaga s jelen vannak a vulkánosság kísérőjelenségeként a meleg vizű források és gejzírek is.


Lassen-csúcs és a Helen-tó


A feltörő geotermális források régtől fogva izgatják az emberek fantáziáját. Ezt a területet Devil’s Kitchen-nek, azaz az „ördög konyhájának” nevezték el.

A szláv hangzású Strzelecki Nemzeti Park a Tasmánia szigetéhez tartozó Flinders-szigeten található. A park legmagasabb csúcsának névadója a lengyel származású tudós, Paul Edmund de Strzelecki aki 1842-ben elsőként feljutott 756 m-es csúcsára. A terület élővilágát illetően megtalálhatók itt az Ausztrál kontinensre jellemző fajok, de a Tasmán-szigeten élők is. A térség gazdag madárvilága a szárazulat helyzetének köszönhető, mivel pihenőhelyként szolgál Ausztrália és Tasmánia között. Védettek közé tartozik a fecskepapagály, a tasmán gyémántmadár, a lilefélék két képviselője. A táj nagyobb része bozótos miből kimagasló gránitcsúcsokról szép kilátás nyílik az óceánra és a homokos strandokra.


Kilátás a Strzelecki-csúcsról


Kilátás a hegyről

Az Északkelet-grönlandi Nemzeti Park területe óriási. Majdnem akkora, mint a világ 31. országának, Egyiptomnak területe. Ez a grönlandi térség 972 000 km2-vel a világ legnagyobb nemzeti parkja. Magába foglalja a sziget több mint 1/3 részét, partvonalának hossza pedig 18 000 km, ami megegyezik Kína partvonalának hosszával a szigetek nélkül. A terület őslakosai az eszkimók, azaz inuitok, az itt élő állatfajoknak köszönhették megélhetőségüket, hiszen a térség arktikus fajokban gazdag (rozmár, jegesmedve…). A vidék ma már nagyon ritkán lakott, elhagyatott. Csupán élelemszerzés céljából látogatják időközönként kutyaszánokkal érkező vadászok. Egyéb lakói azok a kutatók, akik anyagot, mintákat gyűjtenek, hogy tanulmányozzák az éghajlatváltozást, valamint az őslakosok kultúráját, életmódját.