Kevés olyan per volt a tudomány történetében, amely akkora port vert fel, mint amelyet Galileo Galileinek, a modern természettudomány egyik legnagyobb alakjának Dialógusok című könyve kapcsán rendeztek. Hiszen itt több dologról is szó volt egyszerre. Nemcsak arról, hogy a Nap vagy a Föld-e a világűr középpontja. Hanem az egyháznak a tudományra gyakorolt nyomásáról, az egyénnek a tekintély elleni lázadásáról, a forradalmi eszméknek a hagyományosan elfogadott értékrendszerrel való szembesüléséről, az új felfedezéseknek a régi hiedelmekkel való ellentmondásáról, a gondolatnak és a beszéd szabadságának a türelmetlenség elleni harcáról is.
Gondolom, ma már Izlandon éppúgy ismerik az Eppur si muove-t, mint mondjuk Ausztráliában, de vannak ennek az egész ügynek sokkal kevésbbé ismert részletei. Pl. hogy Galileinek volt egy Maria Celeste nevű leánya, aki, bár személy szerint nem vagyok katolikus, mégiscsak figyelemreméltó egyéniség (vagy még inkább jellem) lehetett.
Ő volt Galilei három gyermeke közül a legidősebb, és valóságos őrangyala az apjának. A Firenze melletti San Mateo kolostorban nőtt fel, a Szent Klára rendben, amely a mindenről való lemondás, a nagy szegénység útján próbált igazi erős jellemeket faragni az apácákból, akik még a kolostorból sem járhattak ki. Ennek ellenére beszélt és írt latinul, nemcsak a kolostorban termő gyümölcsökből tudott finom ételeket főzni, hanem imádott apjának is gyógynövényeket előkészíteni. Bizonyára az sem véletlen, hogy ez a leány, akinek polgári neve Virginia volt, az apácarendben a Maria Celestét vette fel, ami mennyei Máriát jelent. Tehát így sem állt szemben apjának az ég iránti érdeklődésével. Sőt (120 fennmaradt, apjához küldött levelének egyikében) egy kicsi teleszkópot kért tőle, hogy nyugodalmas kolostori éjszakáin maga is nézhesse a csillagokat.
Galilei nagyon értékes munkatársra lelt leányában. Nemcsak azért, mert átmásolta neki a terjengős Dialógusokat, elősegítve ezzel a kinyomtatást, hanem valósággal anyja helyett anyja volt imádott apjának. Habár mélységesen meggyőződéses katolikus volt, soha, egy pillanatra sem kételkedett apja nézeteinek helyességében.
Galilei (a bűnbánók fehér ruháját magára öltve) meg is tagadta kopernikuszi világnézetét, meg nem is. Műve a tiltott könyvek listájára került (és ott is maradt több mint 200 évig.) Mint lányának írt levelében megvallotta, úgy érezte, mintha kitörölték volna az élők közül. Pedig korábbi tanítványai (Descartes, Torricelli, hogy csak a legközismertebbeket említsük, pedig egyházi vezetők is voltak közöttük) mindennek ellenére továbbra is végtelenül tisztelték. De leginkább leánya tartotta benne a lelket az inkvizíció börtönében töltött hosszú idő során, sőt még később is, amikor Galilei házi őrizetbe került Arcetriben, ahol tulajdonképpen csak szigorították fogvatartásának körülményeit. Nem fogadhatott senkit, akivel a tudományról beszélgethetett volna és nem mehetett máshova, mint a közeli San Mateo kolostorba, hogy lányával találkozzon. És csak ekkor vette észre, micsoda árat fizetett leánya a tőle való elszakításért. Maria Celeste egészsége mindinkább romlott, egyre jobban legyengült. Galilei, amikor már tehette, minden nap meglátogatta és vigasztalgatta. De leánya vérhast kapott, végül 1634 márciusában szíve felmondta szolgálatot. Mindössze 34 évet élt.
Galilei a fájdalom elől a munkába menekült, míg meg nem vakult. Halála előtt egy ideig még 16 éves, de igen tehetséges tanítványa, Vincenzo Viviani nyújtott neki némi vigaszt, aki segített Galileinek rendszerezni tudományos kutatásait és levelezését. Sőt még ennél is többet tett. Élete végéig azon igyekezett, hogy biztosítsa mesterének a végtisztességet. Galilei kívánsága ugyanis az volt, hogy a közeli ferences Szent Kereszt templomba helyezzék örök nyugalomra, rokonai mellett. Orbán pápa azonban ezt nem engedélyezte, úgyhogy a kápolnán kívül, egy kis teremben temették el. Viviani azonban megcsináltatta Galilei halotti maszkját, amely alapján egy másik mestert megbízhatott a márványemlékmű készítésével. Maga pedig egy mauzóleumot is megtervezett, holott az még mindig meg volt tiltva. Az eredeti elképzelés szerint az emlékművön Galilei mellett három múzsa áll: az asztronómia, a geometria és a filozófia. Végül csak kettő lett belőlük: a filozófiát kihagyták. Talán az Inkvizíciótól való félelmükben, talán azért, hogy ne emlékeztessen a Galilei-perre. Mégis volt ott egy harmadik nőalak. Amikor koporsóját kiásták, hogy áthelyezzék a majdnem kész mauzóleumba, mindenki nagy meglepetésére két koporsót találtak. Viviani, kétségbeesve, hogy nem teljesítheti mestere végakaratát, egy utolsó ajándékot adott neki: mellétemette leánya hamvait. Mindennek ellenére (bár Galilei sírját rendszerint sokan megtekintik) sehol sem található egyetlen felirat lányával kapcsolatban. Eppur si ott van.
.jpg)
