A Leonardo-híd megépítése

Leonardo da Vinci, a reneszánszkor egyik legnagyobb lángelméje. 1452-ben született a Firenze melletti Vinciben (innen ered nevében a da Vinci), és 1519-ben halt meg. Rajzkészsége már fiatal korában megmutatkozott. A korabeli híres mester, Verrocchio tanítványa lett, akinél tíz évig tanult. Leonardo szerencsés volt, mert olyan korban élhetett, amikor az emberi kultúra és szellemiség megújhodása vette kezdetét. Ez volt az az idő, amikor az emberiség újra kezdte felfedezni az ókort, az ókori bölcsek szellemiségét. A tudás iránti vágyakozás, az igaz bölcsesség, a nevelés mindenható ereje új távlatokat nyitott meg. Leonardo szülőföldjén kapcsolatba került azokkal a tudósokkal, akiknek új eszméi és gondolataik lényegi változásokat hoztak, fokozatosan átformálták a reneszánsz Itália intellektuális világát.

Leonardo egyre nagyobb érdeklődéssel figyelte az akkor ismert tudományok minden területét. Az anatómia és a geológia a szenvedélyei közé tartozott. Foglalkozott többek között a mozgásokkal, az erőkkel, a repülés elveivel, miközben mechanikus szerkezeteket álmodott meg. Szerette volna megvalósítani az emberi erő segítségével történő repülést. Ma elsősorban festőként emlegetjük, annak ellenére, hogy viszonylag kevés nagyszabású festményt fejezett be (leghíresebb festménye a Mona Lisa). Viszont annál több rajza, jegyzete maradt az utókorra. Ő volt kora legtermékenyebb műszaki rajzolója. Híres mondása, hogy „A jó emberekben természetes módon megvan a tudás utáni vágyakozás.” Kíváncsi természetét, a különböző szerkezetek és mechanizmusok utáni érdeklődését számtalan rajza tanúsítja.

Egy zseniális Leonardo-féle szerkezetnek a titkát próbáltuk meg felderíteni. Állítólag Leonardo da Vincinek 1480-ban támadt az ötlete, hogy egy könnyen szállítható hidat hozzon létre, amelyet szerszámok nélkül fel lehet építeni. Az eredeti rajz a lenti ábrán látható.



Kitűztük tehát magunk elé a feladatot:
Építsünk hidat falécekből úgy, hogy zsineget, szöget, csavart, ragasztót, illetve más rögzítő anyagot vagy eszközt nem használhatunk.

A léceket Berger Laci asztalosműhelyéből kaptuk (www.bergerwood.try.hu). Nem kis türelem és ügyesség kellett a híd megépítéséhez. Belátható (és erről a gyakorlatban magunk is meggyőződtünk), hogy a híd megépítése találékonyságot, kreativitást igényel. Ugyanakkor felemelő érzés az a sikerélmény, ami a mű befejezésekor tölt el bennünket. Sikerült! Megépítettük Leonardo csodálatos fahídját minden szerszám és segédeszköz nélkül, kizárólag csak lécekből…

Javasolni tudjuk a pedagógusoknak, hogy diákjaikkal építtessék meg ezt a hidat. Nemcsak a statika elvei, az egyensúly feltételei tanulmányozhatók itt, hanem nagyfokú türelemre, találékonyságra, pontosságra és kitartásra is szükség lesz, mindezek pedig kiváló nevelési célok megvalósulását eredményezik. Még csapatjátéknak, versenyfeladatnak is számításba jöhet a Leonardo-híd megépítése.