A magyar fiatalok zöme már nem mobilidegen

"A magyar fiatalok zöme már nem mobilidegen." — hangzott el egy alkalommal az egyik magyarországi tévécsatorna műsorában. Ugyanekkor arról is tudomást szerezhetett az ember, hogy Magyarországon eléggé el van terjedve a mobiltelefon, ugyanis az adatok szerint "minden negyedik magyar állampolgárnak van rádiótelefonja". A mobilidegen szó egy kissé furcsán hangzik, mindenesetre nem teszi érthetetlenné a szóban forgó mondatot. Nyilván azt akarták benne közölni, hogy a magyar fiataloktól nem áll távol a mobiltelefon.

Aránylag nem sok olyan szavunk van, amelyről a mobilidegen melléknevet megmintázhatták, de azért akad néhány. Mindenesetre közéjük tartozik az életidegen, az osztályidegen, a testidegen, valamint a fajidegen is. A sajtónyelvi életidegen melléknév egyrészt a való élettől távol álló dologra, másrészt a való életet nem ismerő személyre vonatkozik. Szoktak például életidegen felfogásról, életidegen magatartásról beszélni. A szocialista rendszer politikai terminológiájához tartozott az osztályidegen összetétel. Ezzel a szóval vagy olyan dologra utaltak, ami a dolgozó osztályoktól idegen, tőlük távol áll (ilyen értelemben beszéltek például osztályidegen nézetről), vagy pedig olyan emberre, aki szemben áll valamely osztállyal vele (példának okáért az osztályidegen elem megjelölés rendszerint olyan személyre vonatkozott, aki a munkásosztállyal helyezkedik szembe, nem vállalja a vele való közösséget)). Még főnévként is használták, ilyenkor magát az ilyen személyt jelölték vele. Az orvosi nyelvben fordul elő a testidegen melléknév. Ez a szó olyan anyagnak a jelzője szokott lenni, amely az ember szervezetében heves ellenhatást, elutasítást kelt, vagyis amit nem fogad be a test. Egyébként még a biológiai szóhasználat is él –idegen utótagú melléknévvel, mégpedig ez a fajidegen. Olyan anyagra vonatkozik, amely nem fajlagos, vagyis olyasmire, ami az élő szervezetbe kerülve problémát okoz. Rendszerint ártalmas hatású dologról beszélnek így, például fajidegen fehérjéről.

Az említett szavak némelyikének ellentétpárja is van. Így az életidegen melléknévnek az életszerű, illetőleg az élethű szó az antonímája, az ellentettje, a fajidegen melléknévnek a fajlagos, a testidegen szónak pedig a testbarát. Az életszerű szó a választékos beszédben fordul elő, arra utalnak vele, ami az élet valóságát idézi fel (például életszerű lehet az ábrázolás). Voltaképpen az élethű is valami hasonlót fejez ki, mint az életszerű (jelentése ’a valóságnak pontosan megfelelő’), és szintén leginkább ábrázolásra utal. Van aztán korhű is. Ezt a melléknevet olyan alkotásra, műre szokták vonatkoztatni, amely a kor viszonyait, szokásait híven ábrázolja, bemutatja, tükrözi. Ennek a szónak azonban nem használatos ellentétpárjaként a koridegen, hanem a kortévesztő. Az számít kortévesztőnek vagy anakronisztikusnak, ami nincs összhangban egy adott korral, időszakkal. Kortévesztő lehet például, ha egy ókori témájú filmben vagy színdarabban cigarettára gyújtanak a szereplők. A fajidegen melléknév ellentétpárja, a fajlagos nemcsak biológiai jelentést hordozhat, hanem fizikait és jogit is. Ha biológiai értelemben élünk a fajlagos szóval, akkor olyasmire utal, ami valamely adott fajtára jellemző, ha történetesen fizikai szempontból alkalmazzuk, akkor ’egységnyi tömegre vonatkozó’ a jelentése, abban az esetben pedig, ha a jog területén fordul elő ez a szó, megszabott szolgáltatásra vonatkozót jelöl. A testbarát mint a testidegen melléknév antonímája olyan anyagot jelöl, amely megfelel az ember szervezetének, összhangban van vele, kellemes hatású.