A duális vagy kettes szám

 A szerb nyelvben már csupán nyomai vannak meg a hajdani kettes számnak, a dvojinának. Jelentését teljesen elveszítette, csak bizonyos formai jegyek utalnak valamikori meglétére. Többek között itt van az oko ('szem') és az uho ('fül') főnév, többes számú alakjaik voltaképpen duálisok: oči, očiju, očima; uši, ušiju, ušima. A pleće ('váll'), prsi ('mell'), usta ('száj') szónak nincsenek egyes számú alakjaik, a többest pedig kettes számot jelölő paradigmák képviselik: pleća, plećiju, plećima; prsiju, prsima; ustiju, ustima. Egyes főnevek esetében a többes genitivus őrzi a duálisi formát: ruka ('kéz’), ruku, noga ('láb'), nogu, sluga ('szolga'), slugu; vaš ('tetű'), vašiju, kokoš ('tyúk'), kokošiju, kost ('csont'), kostiju. A gost ('vendég') és a prst ('ujj') főnévnek többes genitivusa mind közönséges alakban (gosti, prsti), mind duálisban használatos (gostiju, prstiju). Néhány számnév ragozásában szintén előfordulnak kettes számú alakok: dva (’kettő'), dvaju, dvama; dve, dveju, dvema; oba ('mindkettő'), obeju, obema; obe, obeju, obema; tri ('három'), triju, trima; četiri ('négy'), četiriju, četirima. Az említett számnevek mellett szereplő főnév többes nominativusban, accusativusban és vocativusban duális alakban jelenik meg: dva sela, dve ruke, oba prsta, tri svedoka, tri teleta, četiri noge stb., azzal, hogy ezek a paradigmák azonosak az egyes genitivusival (a nőnemű főnevek esetében csupán a hangsúlyozásuk más). Láthatjuk tehát, hogy a duálisnak jelentős szerepe volt a mai többes számú paradigmák létrejöttében.

Igen szerteágazó a duális szerepe az arab nyelvben. Ez a sémi nyelv huszonhat országban, illetve területen használatos. Ezek a következők: Algéria, Bahrein, Comore-szigetek, Csád, Dzsibuti, Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, Eritrea, Irak, Izrael, Jemen, Jordánia, Katar, Kuvait, Libanon, Líbia, Nyugat-Szahara, Marokkó, Mauritánia, Omán, Palesztina, Szaúd-Arábia, Szíria, Szomália, Szudán, Tunézia. Az arab nyelv mind a főneveknek, mind a névmásoknak, mind az igéknek megkülönbözteti kettes számú alakját. A személyes névmások például így hangzanak: ene (én), ente v. enti (te), entum (ti ketten), huve v. hije (ő), humā (ők ketten), nahnu (mi), entum v. entunne (ti), hum v. hunne (ők). Némelyik névmásnak külön duális alakja van alanyesetben, illetve birtokos vagy tárgyesetben. Például: hāzāni (ezek ketten), hazējni (ennek a kettőnek v. ezt a kettőt).

Az arab igeragozásnak szerves része a kettes szám. Például a létige múlt idejű alakjai a következők: kuntu (voltam), kunte (voltak), kunti (voltál, nőnemben), kuntumā (ketten voltatok), kāne (volt), kanet (volt, nőnemben), kānā (ketten voltak), kānetā (ketten voltak, nőnem-ben), kunnā (voltunk), kuntum (voltatok), kuntunne (voltatok, nőnemben), kānū (voltak), kunne (voltak, nőnemben). A duális nemcsak kijelentő módban, hanem felszólítóban is kifejezésre jut: kun (légy!), kuna (ketten legyetek!), kūnū (ti legyetek!), kūnī (légy!, nőnemben), kūnā (ketten legyetek!, nőnemben), kunne (ti legyetek!, nőnemben).

Érdekes, hogy az arabban még az igeneveknek is van kettes számú alakjuk: kātibāni (két író, férfi), kātibetāni (két író, nő), mektubāni (két írott, hímnemben), mektūbetāni (két írott, nőnemben).

Szó, ami szó, nem valami könnyű nyelv az arab, különösen, ha arra gondolunk, hogy még a kettes számú alakokat is meg kell különböztetni az egyes számúaktól és a többes számúaktól; de hát a közmondás is azt tartja, hogy: Aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul!