Személynevet tartalmazó szólások és közmondások

Az állandó szókapcsolatokban szereplő nevek leginkább nem konkrét személyre vonatkoznak, hanem tulajdonságra, jellegzetességre, alaki hasonlóságra vagy éppen korkülönbségre. Némelyik szólásban csupán hangzása miatt van benne egyik-másik név. Ilyen többek között a Tudja Pál, mit kaszál szólás, a Pál személynév rímel a kaszál igével. A bizalmas társalgásban használjuk annak kifejezésére, hogy valakinek van magához való esze, tudja, mit cselekszik, mit csinál. Hozzá hasonló állandó szókapcsolat a Most légy okos, Domokos!, az Ami másé, nem Tamásé, az Olyan János, amilyen a város, a Felvágta a nyelvét a Boriska, a Nincs se áriája, se Máriája, a Ne piszka Peti, mert szikra veti!, az Úgy mennek, mint Miha meg Miska, az Orbán nem segít a csorbán stb. A Most légy okos, Domokos! szólást akkor mondja az ember, amikor valami jó ötletre lenne szüksége, amikor gyorsan jó megoldást kellene találnia. Az Ami másé, nem Tamásé szólás voltaképpen felszólítást fejez ki: ne nyúlj ahhoz, ami nem a tiéd! Hasonló értelmű A magadét tedd el, a másét ne vedd el! közmondás (vigyázz a saját holmidra, de ne nyúlj ahhoz, ami a másé). Az Olyan János, amilyen a város azt tanítja velünk, hogy lakosa jellemzi a települést. Arra mondják, hogy felvágta a nyelvét a Boriska, aki beszédes lett a bortól (a Boriska név tehát a bor főnevet helyettesíti). Dallamtalan énekre vagy nótára szokták mondani, hogy Nincs se áriája, se Máriája. Ne piszka Peti, mert szikra veti! – mondják a gyereknek, ha olyasmihez nyúl, amihez nem szabad (azt jelenti tehát, hogy ne piszkáld, ne fogdosd. A Ne szurka Peti, mert szikra veti! szólás viszont az olyan gyereknek a megfékezését szolgálja, amelyik bosszantja, ingerli az embert. Akik úgy mennek, mint Miha meg Miska, azok voltaképpen egymást követve haladnak. Régi közmondás az Orbán nem segít a csorbán, jelentése pedig: nem várhatjuk el, hogy más hozza helyre azt a hibát, amelyet mi követtünk el.

Jellegzetes csoportot alkotnak azok az állandó szókapcsolatok, amelyekben két név viszonyító elemként szerepel: Amit Jancsi meg nem tanult, nem tudja azt János (vagyis amit fiatalon nem ismertünk meg, nem szoktunk meg, azt idősebb korban sem sajátítjuk el); Ahogy szokik Pali, úgy cselekszik Pál (ez is nagyjából hasonló gondolatot fejez ki); Amit Misi tanul, Mihály sem felejti el (tehát ha gyermekkorunkban jól megtanulunk valamit, akkor ez felnőtt korunkra is megmarad, akkor is kamatoztathatjuk); Ha Jancsi lop, János bizonnyal fennakad (ennek az a tanulsága, hogy az ifjúkori vétkekért gyakran felnőtt fejjel lakol meg az ember); Péternek mondja, hogy Pál is értsen belőle (vagyis az illető úgy dorgál valakit, hogy más is magára értse, hogy másnak is tanulságos legyen a dolog); Amint János fújja, Jancsika úgy ropja (azaz a fiatalok viselkedését az idősebbek befolyásolják); Ha Péter nem akarja, akarja Pál (ebből viszont azt a bölcsességet tudjuk meg, hogy egyik ember kapható valamire, másik nem, tehát nem mindenki befolyásolható).

Az. állandó szókapcsolatban szereplő név olykor az évnek valamelyik napját jelképezi, amelyet a népi tapasztalat szerint sajátos időjárási viselkedés jellemez: Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál (ha Mátyás napján, február 24-én enyhe az idő, utána hideg lesz, ha viszont ezen a napon van hideg, utána megenyhül az idő), Ha Katalin kopog, karácsony locsog (ha november 25-én fagy van, akkor december 25-én enyhe lesz az idő); Megrázza még szakállát Gergely! (március 12-ére, Gergely-napra rendszerint havazás várható); Ha Dorottya szorítja, Juliánna tágítja (Ha február 6-án, Dorottya napján hideg van, február 16-ára, Julianna napjára megenyhül az idő).