Tudta-e?
Ha valaki lassú, könnyen mondják rá: lusta mint a lajhár. Német tudósok kiderítették, a lajhár kevésbé lusta mint gondoljuk. Naponta átlagosan 9,6 órát alszik, ami nem számít soknak az állatvilágban, például a piton 18 órát pihen. A lajhár azért lassú, mert nagyon energia szegény a tápláléka, leginkább fakérget és leveleket eszik.

65. szám - 2008. november 17.

Élővilág

Tudományosan a bioritmusról

Az élővilágban nagyon sok jelenség szabályosan ismétlődő, ritmikus működések folyamatos láncolata. Ezeket nem kizárólag a környezet ingereinek szabályos ismétlődése hozza létre, hanem egy sokat kutatott, de mindmáig alig ismert biológiai óramű: a bioritmus.

5
Az alvás-ébrenlét naponként visszatérő váltakozásait, a tavaszi rügyfakadást, a hernyó-lepke átalakulását, a madarak vándorlásait, az emlősök szívdobbanásainak ütemét, nem kizárólag a környezet ingereinek szabályos ismétlődése hozza létre, hanem egy sokat kutatott, de mindmáig alig ismert biológiai óramű: a bioritmus.

Időbiológia

Az élőlények, az egysejtűektől a soksejtű szervezetekig, érzékelik és mérik az időt. Élettevékenységüket a természetben zajló külső változások, valamint belsőleg a hormonok és az idegrendszer ritmusa hangolja össze. E jelenségek tanulmányozásával, és gyakorlati alkalmazásával az időbiológia vagy kronobiológia foglalkozik.

A XVIII. században, de Marian francia csillagász észrevette, hogy a teljes sötétségben tartott mimóza a leveleit reggel felemeli, és este leengedi. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy nem csak a környezet változásaira reagál a növény, hanem létezik valamiféle belső szabályzás is. Ez volt az első kronobiológiai megfigyelés.


A növények sötétben is érzékelik a reggelt

Közismert, hogy a több időzónát átlépő utazók között gyakori az alvás-ébrenlét zavar. Ilyenkor több óra időeltolódás után az érkezési helyünkön más napszak van, mint otthon. Mivel biológiai órájuk az otthoni idő szerint van beállítva, néhány napos átállásra van szükség, hogy a szervezet a megváltozott napi ritmust felvegye.

Hol rejtőzik az óra?

A kutatások mai álláspontja szerint az élőlényekben több óra szabályozza az életfolyamatokat, de az agy központi órája mindezt valamilyen módon összehangolja. A „központi óra”, amely a születéstől a halálig megállás nélkül dolgozik, az agy hipotalamusnak nevezett részén található.

Az alvás neurohormonális szabályzása





























Ebből a központból vezetnek az idegpályák az agyalapi mirigybe. Ez a szerv, amelyet ezermester mirigynek is neveznek, szabályozza a belső elválasztású mirigyeket, melyek a szervezet életműködéseit összehangolják. Fontos szerep jut ebben a folyamatban az alváshormonnak, vagy tudományos nevén a melatoninnak. A melatonin szintje nappal alacsony, éjszaka növekszik, és szintjétől függően változik az anyagcsere és más élettani ritmusok, mint például a testhőmérséklet vagy a reprodukciós folyamatok.

A biológia óra alapjelét a génátírás adja
























A kronobiológia az egysejtűekben is működik, és ebből kikövetkeztethető, hogy a test minden sejtje rendelkezik egy saját kis órával. Az alapciklust a génátírás (transzkripció) ideje határozza meg. Ebben az időzítő mechanizmusban különféle fehérjék szerepelnek, melyeknek koncentrációja ciklusosan növekszik és csökken. Emellett egyes fehérjék érzékenyek a fényre, és a nap folyamán lebomlanak. Ezért a biológiai óra a nappalok és az éjszakák ciklusához szinkronizálódik.

A pontos idő

"Az idő relatív"- ezt a kijelentést mindenki ismeri. A biológiai idő esetében ez az állítás feltétlenül igaz. Ez az óra akkor is jár, ha az élőlényt izolálják a külső világtól, de pontatlanná válik a természet specifikus jelzései nélkül. A belső időmérőt folyamatosan igazítani kell a külső világ ingereihez, azaz szinkronizálni a külvilággal.

A belső időmérőt a külvilág szinkronizálja




















A legerősebb hatással az időérzék működésére a Nap mozgása van, vagyis a bioritmust elsősorban a fény szinkronizálja. Ennek következménye a 24 órás un. cirkadián ritmus, amelyet a nappalok és az éjszakák váltakozása szabályoz. Emellett a fény intenzitása, hullámhossza (színe), a nap-éjszaka aránya is befolyásolja az élőlények viselkedését.

Sötétbe zárva a biológiai óra összezavarodik





























Kísérletek igazolják, ha valaki napokig a világtól elzárva sötétben van, akkor is közel 24 órás ritmussal zajlik az élete. A sötétben is járó órát azonban be lehet csapni mesterséges világítással. Ekkor a szervezet előbb-utóbb átveszi a ráerőszakolt tempót, és a belső óra nem követi a külső nappal-éjszaka váltakozását.

Egyes élőlények, mindenekelőtt az állandó testhőmérséklettel nem rendelkezők, inkább a hőmérséklet-változásra érzékenyek. A tengerben találhatunk számos olyan élőlényt, amely az apály-dagály ritmikáját követi. Különleges helyzetben van a civilizált ember, ahol a szociális kölcsönhatások jelentős szinkronizáló tényezővé váltak.

Az ember 24 órás ritmusa

Vannak korán kelő „pacsirták” és a későn elálmosodó „baglyok”, de az ő szervezetük is követi a napi 24 órás ritmust, csak egy kissé eltolódva. Az esti-reggeli típusba tartozást egyrészt a gének határozzák meg, másrészt pedig környezeti hatások.
Egy átlagos felnőttnél reggelt 6 óra körül kezd a vér melatonin szintje csökkeni. Ez kihat a vérnyomás és a testhőmérséklet emelkedésére, és gyorsul a szívritmus. Ekkor a vegetatív idegrendszer aktivitásra hangolja át a szervezet működését. Dél körül kapcsolódik be a legtöbb vörösvértest a keringésbe, ezért ekkor a legjobb a szervezet oxigénellátása. Délután a szervezet csúcsjáraton van. Ekkor éri el a testhőmérséklet, a vérnyomás és a pulzus a legmagasabb szintet. Legnagyobb az izomerő és leggyorsabbak a reflexek. 18 óra után lassulni kezdenek a fiziológiás folyamatok. Az elálmosodás előtt kb. két órával adja ki a hipotalamus az utasítást a melatonin szint növelésére. Hajnali két órakor a fizikai és a pszichikai teljesítőképesség a mélypontra kerül. Reggel 6 órakor kezdődik minden előröl.


Az ember 24 órás ún. cirkadián ritmusa

Büntetlenül nem lehet ettől a ritmustól eltérni. Az emberek nem tudnak tökéletesen alkalmazkodni a felborított napirendhez. A statisztikai kimutatások szerint a ritmus szabályait hosszútávon megszegők fogékonyabbak a betegségekre és az idegi kimerülésre. Az éjszaka dolgozók pszichikailag kevésbé terhelhetők, teljesítményük nem éri el a nappal tevékenykedőkét.

Az ember hosszú periódusjelű ritmusai

A civilizációs kényelem annyira függetlenítette az embert a környezeti hatásoktól, hogy éves vagy ettől hosszabb ritmusok létezése egyáltalán nem érzékelhető, nem bizonyítható. Ennek ellenére nem zárható ki a hosszabb ciklusok létezése. A női menstruációs ciklikus periódusideje megegyezik a holdhónappal, de nem alkalmazkodik ahhoz. Elképzelhető, hogy az ősember szexuális életét befolyásolta a telihold által megvilágított éjszaka, és a nemi működés ciklusa ennek a maradványa. Ez azért is feltételezhető, mert ez a jelenség megfigyelhető a szabadon élő emberszabású majmoknál, melyeknél a havi vérzés újholdkor, a fogamzásra alkalmas napok pedig teliholdkor jelentkeznek.

A bioritmus naptár a jövőbe lát

Test, érzelem és értelem: a három alapvető dolog, ami az embert meghatározza. Mindenki érezte már, hogy egyes napokon fizikailag kitűnő teljesítményre képes, agyilag viszont túlterhelt, máskor repesünk a boldogságtól, de a sporthoz semmi kedvünk. Ezért könnyű elfogadni azt is, hogy az ember életében van egy 23 napos fizikai, egy 28 napos érzelmi, és egy 33 napos ún. intellektuális ciklus. Ezeket még a század elején Wilhelm Fliess pszichoanalitikus gondolta ki, és a jóslatokban hívő, vagy azzal kacérkodó nagyközönség ráharapott. Fliess doktor bioritmus elmélete alapján a testi, szellemi és lelki ciklusok a szinuszgörbének megfelelően haladnak, és a halálig tartanak.

Ez áltudományos megállapítás, melyre konkrét bizonyítékok nem léteznek. Fliess és követői statisztikai zsonglőrködéssel igyekeztek bizonyítani feltételezéseik helytállóságát, de meggyőző eredményt mindezidáig nem született.

Dr. Fliess bioritmus-elméletének szinuszgörbéi














A teljesen szabályosan ismétlődő ritmusok létezésének ellentmond az, hogy a belső ritmusok nem ennyire pontosak, és hosszú távon jelentős eltolódások alakulnának ki, a grafikon és a jósolt állapot között. Érthető tény, hogy a szervezetet érő különböző változások hatására hosszabb-rövidebb ideig tartó módosulások következnek be. Ebből következik, ha lennének is kritikus napok, kiszámításuk semmiképpen sem lehetne lehetséges. Másrészt a szervezet számára egy ilyen pontos mechanizmus fenntartása, melynek semmilyen jelentősége sincs a túlélésben, felesleges luxus lenne.

Mégis: próbáld ki!

Lehet jósolni: kávézaccból, kártyából, kristálygömbből, kézírásból, kutyacsontból, álomból, csillagokból, meg még ezer más nyavalyából. Akkor miért ne lehetne a bioritmusból? Az interneten számtalan „kiváló” bioritmus-kalkulátor található. Jó szórakozást!



Utóirat:

Persze a nagyon hiszékenyek esetében könnyen előállhat az önbeteljesítő jóslat sajnálatos esete: pl. a tanuló, ha úgy tudja, hogy „kritikus napja”van, sokkal inkább ki van téve a sikertelenségnek, mintha nem tartana ettől a veszélytől.
ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor