A mohácsi csata előtti 1518-as bácsi országgyűlés

A Jagelló korban a belpolitikai helyzet mind súlyosabbá vált. Miután II. Ulászló halálát követően a gyermekkorban lévő II. Lajos került a Magyar Királyság élére, a magyar nemesség mintha nem is akart volna tudomást venni a közeledő török veszedelemről. Szinte olyan volt a helyzet, mint manapság, hogy a tudósok figyelmeztetése ellenére nem akarunk környezetromboló tevékenységünkkel szembenézni, hanem csak a saját kényelmünket tartjuk szemünk előtt.


II. Lajos király (Buda, 1506. július 1. – Mohács, 1526. augusztus 29.)

A XVI. század elején az Oszmán Birodalom csillaga egyre fényesebben ragyogott, míg a Magyar Királyság leáldozóban volt. Az 1518-ban Bácsott megtartott országgyűlés alkalmával merőben más volt a kül- és belpolitikai helyzet, mint korábban. Ekkora ugyanis az 1512 óta hatalmon lévő I. Szelim szultán kiterjesztette az Oszmán Birodalom határait a Közel-Kelet nagy részére, és megszerezte a szent városokat: Mekkát és Medinát is. Ezzel a Török Birodalom egy kb. 14 millió lakosú nagyhatalommá nőtte ki magát, és kiterjesztette hatáskörét az iszlám világ nagyobb részére. Magyarország élén viszont a 12 éves II. Lajos király állt, továbbá az ország maga mögött tudhatta az 1514-es Dózsa-féle parasztlázadást, és a központi hatalom hanyatlása, pontosabban hiánya mindjobban mélyítette a bárók és a köznemesség közötti feszültségeket.

Ezek a feszültségek a mohácsi vész előtti években domborodtak ki igazán. Ezért alig figyeltek a Török Birodalomban végbemenő változásokra. Így a magyarok csak akkor foglalkoztak a törökökkel, amikor azok kézzelfogható veszélyt jelentettek. A köznemesség és a bárók közötti belpolitikai viszály odáig vezetett, hogy közvetlen török veszély esetén sem reagált sokszor a magyar állam. 1518-ban, amikor már tarthatatlanná vált a főurak önkényeskedése és pénzügyi visszaélése, akkor a köznemesség tömegesen jelent meg a bácsi országgyűlésen, hogy az országban uralkodó áldatlan helyzeten változtasson.

1518-ban Rákosmezőn, Tolnán, és Bácsott tartottak országgyűlést. Az 1518-as országgyűlések közül a Tolnára meghirdetett abban is különbözik az előbbi évek gyakorlatától, hogy azt nem a király hívta össze meghívólevél által, azaz litterae regales útján, hanem azt a köznemesség önkényesen hirdette meg. Itt különféle, a köznemesség érdekeit védő törvényeket szavaztak meg. Az 1518-as év harmadik országgyűlésére, a bácsi fegyveres országgyűlés kihirdetésére bizonyára azért került sor, hogy megakadályozzák a köznemesség által megszavazott törvények elszabotálását, amit a korábbi években többször is kénytelenek volt megtapasztalni. A másik szempont a török veszély elhárítása volt. 1516-ban ugyanis lejárt a törökökkel kötött béke, és II. Ulászló halála miatt egy újabb fegyverszünet, béke megkötésére nem került sor. A törökök így több támadást is indítottak Magyarország ellen. 1517-ben Jajcát, 1518 augusztusában pedig Nándorfehérvárt próbálták megvívni. Az 1518 őszén Bácsott történt fegyveres megjelenés ezért erődemonstráció volt a törökök irányában, de egy lehetséges békeajánlat kieszközlésének szempontjából is jól jött a Magyar Királyság számára.

1518. szeptember 29-én Bácsott nem a bárók, hanem a köznemesség vette át az országgyűlés fölötti befolyást. Bár a király távollétében Perényi Zsigmond nádor elnökölt, a hangadó mégis Werbőczy István, a köznemesi párt szószólója lett.

Werbőczy István (1458 körül - Buda, 1541. október 13.)




























Az országgyűlésen 44 cikkelyből álló törvényt alkottak. Ezek a köznemesség óhajainak feleltek meg. A törvénycikkek a határvédelem megerősítéséről és hatékonyabbá tételéről szóltak, továbbá a köznemesség soraiból nevezték ki a kincstartókat Paksi János és Szobi Mihály személyében. Ez utóbbi Werbőczy apósa volt. Intézkedtek még a királyi tanács összetételéről és működéséről. Elrendelték az elzálogosított királyi városok és más jövedelmek visszavételét. Ezen kívül az országgyűlés feloszlatása előtt fogadták a fegyverszünetet ajánló török követséget is. A felsorolt intézkedésekkel a köznemesek az ország kiürült kincstárát akarták feltölteni, és így az ország jobb védelmét is biztosítani, de leginkább a saját jogi helyzetükön akartak javítani. A köznemesség fegyveres megjelenésére leginkább ezért volt szükség.

A következő években, a mohácsi vész bekövetkezéséig, a belpolitikai helyzet a Bácsott elfogadott törvények ellenére sem változott. A Magyar Királyság mind mélyebb politikai bizonytalanságba süllyedt. Bár a bácsi országgyűlésen fogadott török követséggel való tárgyalás 1519-ben ismét békét eredményezett az Oszmán Birodalommal, a feltételek megszövegezésénél már tudomásul kellett venni a szreberniki bánság elvesztését, és azt is, hogy a béke csak 3 évre szólt. A vég egyre közeledett, de a nemesség erről, mint már a bevezetőben említettem, nem vett tudomást, pontosabban nem akartak erről tudomást venni. Rövidlátásukért drágán kellet fizetniük, sokan közülük ugyanis Mohácsnál az életüket vesztették.


A bácsi vár romjai