Mikor került nyelvünkbe a kesza?

Nincs rá éppenséggel nagy szükség, de nem is ítélhetjük el egyértelműen. Tudniillik nem napjainkban került nyelvünkbe, hanem régebben.

Szeged vidékének tájnyelvében már a tizenkilencedik században használták 'pénzes zacskó, dohány- vagy tűzszerszám-tartó tarsoly, zacskó' jelentésben a kesza szót. A szlavóniai nyelvjárásban kesze a neve, a csángók körében pedig kisze. A Szeged vidéki kesza és a szlavóniai kesze a szerbből való (a kesa származéka), a csángó kisze pedig a románból (chisea). A kesa is és a chisea is az oszmán-török kese szóból ered (ott 'zsák, aranytartó erszény, kis leveles zsák' az értelme, ez pedig az arab-perzsa kis, kisa szóra vezethető vissza. Az arab szó 'zsák', 'pénzes zacskó', illetve 'frottírkesztyű' jelentésben fordul elő.

A tizenhetedik században közvetlenül az oszmán-törökből is bekerült a magyarba, kesze alakban. A korabeli íróknál találkozunk vele, lehetséges, hogy a szlavóniai nyelvjárás ezt őrizte meg. A török kese más nyelvekben is meghonosodott, mégpedig a szerbben (kesa vagy ćesa alakban), a bolgárban (kiszija vagy keszia formában található, a macedónban (tyeszének, tyeszának mondják), az albánban (ott qesé az alakja), a románban (a már említett chisea vagy chesea), végül pedig a görögben is (keszész, kesziá, kiaszész alakváltozatokban él).
A török korban nemcsak zacskóra és erszényre vonatkozott ez a szó, hanem pénzmennyiségre is. Eleinte egy kesze harmincezer akcsét vagy tízezer dukátot tett ki, a Török Birodalom hanyatlásának idején már csak ötszáz garast.
A magyar nyelv annak idején a kesze származékait is használta, nevezetesen a keszecsit és a keszedárt. A keszecsi pénztárost jelentett, a keszedár pedig hivatalfőnökre, zsákvivőre vonatkozott. Mindkét szót közvetlenül a törökből vettük át. Egyébként a keszecsi a szerbbe is bekerült, kesedžija alakban használták. Mind a keszecsi, mind a keszedár a tizennyolcadik században kiszorult a használatból, több más török szóval együtt.

Természetesen a kesza szónak mai köznyelvi szerepét sem régi előfordulásainak alapján, sem nyelvjárási használatából nem lehet megítélni. Hogy valóban szükség van-e rá, azt elsősorban a mai nyelvhasználat határozza meg. Mivel nyelvünkben inkább a zacskó szó van elterjedve abban a jelentésben, amelyet a kesza fejez ki, nyilván szükségtelen ennek az utóbbinak a használata.

A rámpa szónak az esete is érdekes. A szerbiai magyarok beszédében 'sorompó' értelemben fordul elő, mivel a szerb rampa szónak ilyen jelentése is van. A szerbek nemcsak vasúti sorompó vonatkozásában használják, hanem vasúti átjárót, rakodóteret, rivaldát, rakétakilövő állványt is jelölnek vele. A magyar nyelvbe a németből került a rámpa szó (egyébként francia eredetű). Régebben a színpadnak a nézőtér felől levő alsó szegélyét jelentette (az ott elhelyezett lámpasorral együtt). Teherpályaudvaron kocsifelhajtóval ellátott magasított rakodótérnek a neve rámpa. Olykor magát a feljárót, felhajtót is jelenti (pályaudvaron, hajóállomáson). A közlekedés nyelvében különböző szintű utak összekötésére alkalmazott mesterséges lejtőre utal, a bányászati szaknyelvben pedig a bánya különböző fejtési szintjeit összekötő lejtőre vonatkozik. A rámpának a sorompó helyett való használata indokolatlan és fölösleges, mivel ez a jelentése nem alakult ki nyelvünkben.