Emiatt a löszgyepek maradványai, számos rajtuk élő állat- és növényfajjal együtt Európa legveszélyeztetettebb természeti értékei közé tartoznak.
Általános jellemzők
A Bácskai-löszhát mintegy 2800 km2 területet borít, és 10-30 méter magasságban emelkedik a Duna és a Tisza löszteraszai fölé. Fiatal földtörténeti képződmény, hiszen a negyedkorban, vagyis az utolsó eljegesedések alatt keletkezett, éppen ezért a legfejlettebb részei sem tartalmaznak háromnál több réteget. A szárazon szitáló por jó konzerváló tulajdonságainak köszönhetően a hideg korszakok élővilágának számos kövülete maradt fenn benne, az apró csigáktól kezdve a mamutok csontvázáig. Sőt, a topolyai téglagyárnál az ősember tanyájának a maradványai is előkerültek.
Az erózió, a karsztosodás, és az emberi jelenlét, illetve ezek kölcsönhatásaival alakított gazdag felszíni formái a mezőgazdasági művelés hatására folyamatosan kopnak, de helyenként még kivehetőek a töbrök tányér alakú mélyedései, és gyakoriak a régi, használaton kívüli mélyutak bozótba fulladó maradványai is. A legszembetűnőbb képződmények a löszvölgyek, melyek a plató középső részén összefüggő rendszert alkotnak. A völgyek mélysége 10-15 méter, szélességük pedig akár 800 méter is lehet.
A talaj és az éghajlati viszonyok erdőspuszta jellegű növényzetre utalnak, melyben az utolsó időszakban a gyepek lehettek túlsúlyban. A platón löszpusztagyepek és lösztölgyesek, a völgyek alján pedig mocsárrétek, üde rétek alakultak ki, sőt helyenként szikesek, apró szikes tavak is formálódtak, mint például Bajsánál a Kerek-tó. A völgybe szivárgó víz időszakos ereket hozott létre, partjaik mentén füzesekkel, nyárligetekkel. A keményfás ligeterdők számára is megvoltak a feltételek, de feltételezhetjük, hogy nem borítottak nagy területeket.
A völgyrendszer vizeit a Krivaja (Krivaj, Bácsér) patak vezeti a Tisza felé. Vízhozama eredetileg igen ingadozó volt, felső ágai nyaranta kiszáradtak, és csak alsó szakaszán, Szenttamásnál vált állandó jellegű vízfolyássá. A széles völgyrészeken a Krivaja patak romboló munkája mellett a feltöltés is kifejezésre jutott, változó medre ezért széles kanyarokat, hurkokat formált, innen ered a vízfolyás „görbe, kanyargó” jelentésű, szláv eredetű neve. A török kor utáni újratelepítés alkalmával a településeket, Pacsértól kezdve Kishegyesig, a völgy kiszélesedett, terasszal rendelkező részein alakították ki, mivel csak ott volt lehetséges ásott kutakkal elérni a talajvíz szintjét. Az artézi kutak a XIX. sz. végén jelentek meg, vízfeleslegük és a növekvő mennyiségű szennyvíz is a völgyekbe került (és kerül ma is), tehát a vízhozam rohamosan növekedett, és megkezdődött az ér tervszerű csatornázása. Mai, csatornázott hossza 65 km, a homokvidék peremén lévő (a magyarországi Kunbaja környéki) forrásvidék, és a torkolat közötti magasságkülönbség pedig mindössze 41 méter.
Krivaja patak
Mivel a löszvölgyek mélyén összegyűlő csapadék, a források és a völgyoldalak különböző kitettsége igen változatos, ez jellegzetes növényzetet hozott létre, szinte az összes hajdani élőhely típus maradványait megtalálhatjuk bennük. A régi kúriák völgyekbe ültetett parkjainak évszázados, 25 méter magasságot is elérő tölgyei, és a spontán újuló kőrisek a hajdani erdők emlékét idézik, a száraz löszgyepek pedig növényritkaságaikkal tűnnek ki.
Folyamatban van egy tájvédelmi terület kialakítása, amely magába foglalja a Bácskai löszhátság területén fennmaradt természetes vagy természetközeli állapotú területeket. Ezek egy része az európai jelentőségű növénytani értékek megóvását szolgáló IPA területek (Important Plant Areas) listáján szerepel, mint a szélesebb régió növényvilágának megőrzésében jelentős terület. A mintegy 17 foltot magába foglaló tervezett védett terület alegységei nemcsak pusztagyepeket, de a kultúrtáj elemeit képző, mesterséges eredetű élőhelyeket is tartalmaznak.
Természeti értékek
A jelenleg is legelőként használt völgyekben, mint a
Pilák-völgy (Krivaja településnél), vagy a Tomislavci melletti völgyszakasz, az érzékeny növényfajokat már nem találjuk meg. Gyakoribbak a legeltetést jól tűrő fajok, mint a jellegzetes ligeti zsálya (
Salvia nemorosa), a védett osztrák zsálya (
Salvia austriaca), és a kései pitypang (
Taraxacum serotinum). A tavaszi héricset (
Adonis vernalis) mérgező volta miatt kerüli a jószág, így a Liparhoz közeli
Buszi-völgyben több ezer töves állományát találjuk. A meredekebb oldalakon az eredeti növénytársulást kevésbé rontotta le a túllegeltetés, amit jelez a foltokban felmagasló, védett budai imola (
Centaurea sadlerana), amely az itt már többszintűvé váló gyep felső szintjét alkotja, csakúgy, mint a borkóró (
Thalictrum minus). Az alsó szinten a barázdás csenkesz (
Festuca sulcata) mellett még akár 3-5 fűfaj is előfordulhat, nem beszélve a kétszikűek sokaságáról. A legeltetéssel röviden tartott gyepekben találjuk az ürgék (
Spermophilus citellus) néhány kisebb állományát is, valamint azokat a rovarokat (ganéjtúrók, legyek, zengőlegyek stb.), melyek valamilyen módon felhasználják a legelő állatok trágyáját. A túllegeltetést jelzi a fenyérfű (
Botriochloa ischaemum) felszaporodása. A déli kitettségű, meredek és száraz oldalakat a kunkorgó árvalányhaj (
Stipa capillata) uralja, csomói között gyakran látszik a csupasz talaj. Az ilyen helyeken láthatjuk az ásóbéka (
Pelobates fuscus) üregeit, és a homoki gyíkot (
Podarcis taurica) is.
Ásóbéka (
Pelobates fuscus)
Homoki gyík (
Podarcis taurica)
A Pannónia és Roglatica közötti
Dubokai-völgyben a Vörös Könyvben szereplő, Szerbiában kipusztulással fenyegetett száratlan csűdfű (
Astragalus excapus) két életképes állománya található. Sajnos, a völgy nagy részét, és magát a csűdfű élőhelyét is beültették akáccal. Ki kell emelni, hogy a beszántás mellett az akác monokultúrák létesítése veszélyezteti leginkább pusztagyepeinket, úgy a löszön, mint a homoktalajokon.
Egyik leggazdagabb ősgyepmaradványunk a
Zobnaticai-tó mellett, vagyis a topolyai
Betyár-völgyben található. Ennek elárasztásával hozták létre 1975-ben Bácska legnagyobb víztározóját. A helyenként 800 méter széles, 5 km hosszú, legmélyebb részein 5m mélységű mesterséges tó öntözésre szolgál, déli részét pedig idegenforgalmi övezetté nyilvánították. A víztározó feletti völgyszakaszban, valamint a mellékvölgyben rövid idő alatt visszafoglalták helyüket a csatornázással visszaszorított vizes élőhelyek. A védett kétéltű- és hüllőfajok (pl. homoki gyík, ásóbéka) mellett 148 madárfajt jegyeztek fel a területről, ebből 74 fészkel a víztározón vagy környékén, több ritka faj pedig telelőhelynek használja. A völgy szárazon maradt oldalain növényritkaságokban gazdag ősgyepmaradványok találhatók. A reliktum pusztagyep-társulás melegkori maradványfajait tartják a legértékesebbnek, melyek közül jelen vannak a következők: szennyes ínfű (
Ajuga laxmanni), száratlan csűdfű (Astragalus excapus), osztrák zsálya (
Salvia austriaca), érdes csűdfű (
Astragalus asper), tarka sáfrány (
Crocus reticulatus). Az északi részen jelen van a Vajdaságban leírt, a kövér aggófűvel (
Senecio doria) jellemzett, nedvesebb gyepek felé átmenetet mutató társulás is. A vízi és mocsári növényzet a tározó létrehozása után robbanásszerűen fejlődött, majd az elmúlt évtizedekben fokozatosan szegényedik, hűen tükrözve a tó környezetéből bejutó tápanyagok és a szennyezés káros hatásait.
Veszélyeztettség
Mivel a löszpusztagyepek a legtermékenyebb talajok egyikén, a csernozjomon alakultak ki (gazdag humusztartalmát jelző sötét színe miatt a köznyelv feketeföldnek hívja), szinte teljes egészében feltörték, és mezőgazdasági kultúrákká alakították őket. Emiatt a löszgyepek maradványai, számos rajtuk élő állat- és növényfajjal együtt Európa legveszélyeztetettebb természeti értékei közé tartoznak. Ma a löszplató területének több mint 90%-a megművelt terület. A völgyek meredek, traktor számára hozzáférhetetlen oldalai jelentik a löszpusztagyepek utolsó menedékeit, hiszen a fennsíkot már a XIX. század végére szinte teljes egészében feltörték. A völgyek területe ma is folyamatosan csökken az akácültetvények terjedése miatt.
Felhasznált szakirodalom:
Szabados K. (szerk.) (2008): A Bácskai-löszhátság völgyei és a Zobnatica melletti Betyár-völgy in Molnár et al.: X. MÉTA-túra füzet. MTA ÖBKI Vácrátót
MEGJEGYZÉS:
Az itt közölt szakcikk a Vajdasági Magyar Tankönyv Tanács szervezésében megjelent elektronikus kiadványból származik, melynek címe:
ISMERD MEG VAJDASÁG NÖVÉNY- ÉS ÁLLATVILÁGÁT
Biológiai és környezetvédelmi elektronikus oktatási segédanyag.
A DVD a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg Újvidéken 2010-ben az Árgus kiadásában. A kiadvány szerkesztője Muhi B. Béla.
.jpg)
