Téli madáretetés

„Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak
nagy bánata van a
cinegemadárnak.”
         (Móra Ferenc: A cinege cipője)

A tél kezdetével beköszöntenek a fagyok, a víz jéggé dermed, és hópaplan takarja be az átfagyott földet. Ilyenkor a madarak egy része délre vándorol, míg az itt áttelelők nehezen találnak eleséget és vizet. A rovarok, hernyók védett helyekre húzódva várják a tavasz kezdetét, a növények magvait már földbe verték az őszi esők és az eddigi terülj-terülj asztalkám helyett sovány teríték vár a madarakra.


Cinege

Mit tehet ilyenkor az ember, van-e joga beavatkozni a természet ősi törvényeibe és etetheti-e az éhes és szomjas szárnyasokat, segíthet-e a tél szigorát szenvedő madaraknak? Vagy mindez felesleges, esetleg ártalmas, mint nagyon sok más beavatkozás az élővilág évezredes rendjébe? Lássuk sorjában!

Áttelelő madaraink

A városi embernek a madáretetésről elsősorban a kertekben áttelelő cinegék, a verebek, és esetleg a balkáni gerlék jutnak eszébe. Pedig nem csak ezek a madarak telelnek át vidékünkön, hanem varjak, vércse, héja, sólyom, vagy az egyre ritkább sas, az apró termetű erdei pintyek, rigók, vörösbegyek, és a vadászok kedvelt zsákmányai, a fácánok és a foglyok.
Az ablakpárkányra, kertbe, vagy a parkba kihelyezett etetőt zord telek idején a szén-, kék-, barát-, fenyvescinege mellet felkeresi a csuszka vagy a tarkaharkály. Nem ritka a pintyfélékből az erdei és a fenyőpinty, a meggyvágó, a zöldike, a tengelic és a csíz, valamint a citromsármány. Ha a földön is etetünk, akkor számíthatunk a mezei veréb és a balkáni gerle csapatok mellet egy-egy áttelelő feketerigó, vörösbegy vagy barátposzáta megjelenésére.

Etessünk?

Az erdőlakó madarak a tél kezdetén szorgalmasan tisztogatják a fákat, elfogyasztják a rovarpetéket és bábokat, megeszik a rejtőzködő kártevőket, lecsipegetik a növények bogyóit, magvait. Amikor zúzmara és hó fedi be a tájat, nem férnek az eleségükhöz, legyengülhetnek és elpusztulhatnak. Ilyenkor a települések felé veszik az irányt remélve, hogy ott elemózsiára lelnek. A város épületei között valamivel enyhébb a tél szorítása, de a megművelt, felásott kertekben a megpermetezett fák kérgén semmi remény a túlélésre. Az utóbbi időben a háztáji baromfitartás is visszaszorult, így kevesebb elhullott takarmányhoz jutnak az éhező jövevények. Ennek tükrében megállapítható, hogy a városban lakó, vagy télvíz idején az oda belátogató madarak etetésének nagy szerepe van a populáció túlélésében.


Susanne Riva: Pintyek hóban

Ne hagyjuk cserben ezeket az állatkákat, melyek részben a mi áldozataink. Etessünk! A madáretetés nemcsak hasznos, hanem egyben kellemes szórakozás, a madarak ilyenkor könnyűszerrel megfigyelhetők, és ez egyúttal csodálatos élmény.

Mikor etessünk?

Sokan, amikor meglátják a zúzmarás ágakon dideregő, drótokon gubbasztó, vagy a hóban ugrándozó, élelem után kutató énekesmadárkákat, késztetést éreznek arra, hogy segítsenek a rászorulókon. Az etetés elkezdésével azonban nem kell sietni, és még fontosabb, csak akkor szabad felvállalni, ha a megkezdett nemes cselekedetet egyfolytában, a tavasz kezdetéig folytatni tudjuk. A madarak ugyanis hamar odaszoknak az etetőhelyre, és rendszertelen takarmánykiszórás esetén, ha sokáig hiába várnak, akkor kiéheznek, legyengülnek, esetleg el is hullnak. Amennyiben nem az időjáráshoz, hanem dátumhoz akarjuk kötni az etetés intervallumát, akkor ez az időpont december elejétől március elejéig határolható be.

Márciusban már a természetben is talál elegendő eleséget

Az etetés abbahagyásánál figyelni kell még a fokozatosságra. Folyamatosan csökkentsük a napi adagokat, így a madarak hozzászoknak ahhoz, hogy ne csak az etetőről várják az egész napi eleségüket.

Jegyezzük meg: a madarakat TILOS egész évben etetni, mert ez a szülőpárok ellustulásához vezet, aminek a következménye a fészekaljak pusztulása.

Az erdő és a mező madarainak áttelelése

Nem csak a kis énekesmadarak éheznek télen, hanem a többi, nálunk telelő madár is. A vadásztársaságok programjában a fogoly és fácánvédelem kiemelt helyen szerepel. A mesterségesen felszaporított szárnyas vadállományt csak téli etetéssel lehet megtartani. A vadföldeken külön erre a célra takarmánynövényeket vetnek, melyeket nem takarítanak be ősszel, és a szórókra is jelentős mennyiségű rostaalját (ocsút) és tört kukoricát helyeznek ki. Télen a természetvédő szervezetek a kóborló réti sasoknak elhullott állatokat vagy haldögöket tesznek ki, hogy azok könnyebben kibírják a táplálékszegény időszakot. Az ilyen dögöknél más madarak is megjelennek, mint pl. az egerészölyv, holló, dolmányos varjú és szarka.
Mivel etessünk?

Nem fontos a vadon élő madarakat az állatkereskedésekben kapható drága magkeverékkel etetni, mert nem is igazán szeretik. A legtöbb madár a búzával kevert napraforgó maggal is beéri. Természetesen az etetőtálcára ki lehet helyezni néhány szem félbe tört diót, vagy ahol fenyőrigók is előfordulnak, egy-két almát. Jó energiaforrás a faágakra akasztott marhafaggyú, de sózott szalonnát ne tegyünk ki, mert mérgező a madarakra.

Ne hagyjuk üresen az etetőt!


















A feketerigó, a vörösbegy a konyhai hulladékot is szívesen átböngészi, de ügyeljünk, hogy romlott anyagok ne keveredjenek bele. A kenyér vagy más könnyen erjedő szénhidrátok feletetését is kerülni kell, mert emésztőszervi betegségeket okoznak, ami a madár pusztulásával végződhet. A szorgalmasabbak igazi madárkalácsot is készíthetnek, amit macskamentes helyre ajánlott kiakasztani.

A madárkalács receptje:
Olvasztott marhafaggyúba napraforgót, diót, mogyoródarabokat, esetleg magvakat kell keverni. Kihűlés után ez a keverék megszilárdul. Ekkor átfúrjuk egy madzaggal, vagy még jobb a kihűlés előtt belelógatni egy zsineget, ami az akasztója lesz, és máris kész az életmentő téli csemege.

Madáritató

A madaraknak fontos az ivóvíz is, ezért télen minden reggel friss vizet öntsünk ki nekik. Hamar megtanulják, hogy addig jöjjenek inni, míg a víz meg nem fagy. Háztáji kertben, ha folyamatosan biztosítunk a madárkáknak friss vizet, azt is remélhetjük, hogy fészket raknak, és ott költenek tavasszal. Az itatót ajánlott nyílt füves területre, bokroktól távolabb tenni. Itt napos időben fürdőzhetnek, és biztonságos távolságról észreveszik az arra ólálkodó macskát vagy kutyát.

Madárbarát kert

Az egyik legjobb mód, hogy a kertbe szoktassuk a madarakat, ha megfelelő növényeket ültetünk, és amennyire lehetséges a természetes környezetet utánozzuk. Változatos területet kell kialakítani gyeppel, sziklakerttel, sövénnyel, virágággyal, bokrokkal és fákkal. Hagyjuk meg a kertben az idős fákat. A cserjéken fészekrakásra alkalmas elágazásokat alakítsunk ki a metszés során.

Könyv segít a madárbarát kert kialakításában






















A madáreleséget kínáló fák, bokrok telepítése is fontos. Elsősorban a málna, a szeder és a bodza bokrokat csipegetik szívesen a madárkák, de a leghasznosabbak azok, amelyek késő ősszel érlelik be bogyóikat, és télen kínálnak eleséget a madaraknak. Ilyen a vadrózsa, a madárberkenye, a madárbirs, kökény, a tűztövis, a vadszőlő, a húsos som, a fagyal, a galagonya. Az orgonabokrok, a gyöngyvessző, és egynyári virágok ültetésével a kertünk lepke- és rovarbaráttá is válik. A friss vizes itató, esetleg tavacska legyen része a kertünknek. Érdemes kihelyezni madárházikókat, búvó- és fészkelőhelyet, melyek nem csak a költési időszakban fontosak a madarak életében, hanem ősszel és télen sok faj éjszakázásra használja ezeket.

Számos költőt is megihletett a fázó, didergő madarak látványa, íme egy a sok-sok remek alkotás közül: