Egyetlen más anyag sem tudná a szervezetet olyan sokáig, olyan sokoldalúan, olyan üzembiztosan működtetni, mint éppen a vér (sanguis). Csak elvétve következik be a halál amiatt, hogy a szervezet nem termel elegendőt belőle. Annál több baj származik abból, ha bizonyos elemei eltömik a keringő vér útját, vagy sérülés következtében „elfolyik”, mert ilyenkor testünk egyes részei, szervei oxigén és tápanyag nélkül maradnak.
Köztudomású, hogy sejtjeink, szöveteink és szerveink működéséhez energiára van szükség. Az élő szervezet tüzelőanyagai a táplálékban levő zsírok, fehérjék és szénhidrátok, melyek elégetéséhez oxigénre van szükség. Ezeket a nélkülözhetetlen anyagokat a szív által mozgásban tartott vér juttatja el rendeltetési helyükre.
A szív keresztmetszete
A vér a szervezet folyékony kötőszövete, mely a keringési rendszerben - az artériában, hajszálerekben és vénákban - áramlik.
Vérerek hálózata
Mennyisége felnőtt (70 kg-os) férfiban 5-6 liter; a nőkben valamivel kevesebb. A vér háromféle sejtből, vörösvértestekből, fehérvérsejtekből és vérlemezkékből áll, mely sejtek a folyékony sejtközötti állományban, a plazmában találhatók.
Vörösvértestek, fehérvérsejtek és vérlemezkék
A sejtes alkotóelem százaléka a
hematokrit, melynek értéke férfiakban 44-48 %, míg a nőkben 42-46 %.
Hematokrit
A vér legfontosabb funkciói alapján biztosítja a szöveti oxigénellátást, és ezzel párhuzamosan biztosítja a szövetekben termelődött szén-dioxid elszállítását. Ezen alapvető funkciói mellett a vér a gyomor-bélcsatornában felszívódott valamennyi anyagot, táplálék-alkotóelemet a felhasználódás, illetve a lebomlás helyére juttatja. Emellett az ozmotikus nyomás által a vér biztosítja a szervezetben az érrendszer és a szövetek között a folyadékegyensúlyt is. Mindez mellett több száz, egymásra épülő anyagcsere-folyamat egyes lépéseinek elengedhetetlen alkotóelemeit, katalizátorait is tartalmazza (enzimek, nyomelemek, vitaminok stb.), amelyek nélkül az élet, a keringés, a hőszabályozás, a szervezeti-szöveti oxidáció nem maradhatna fenn.
A sejtek mellett a plazma sok fontos fehérjét - mint pl. a véralvadás tényezőit - is tartalmaz. A véralvadék tartalmazza a vér sejtes elemeit és a fibrinogén nevű fehérjét. Ha ezt az egyébként biokémiai szempontból rendkívül bonyolult folyamatot egy kémcsőben szemléljük, akkor egy bizonyos idő után az alvadék felett folyadék keletkezik, amit
szérumnak nevezzük. Ha a levett vér véralvadásgátlót is tartalmaz, a vér nem alvad meg, hanem egy-két órás ülepedés után a csőben alul a vér alakos elemei, míg felül a fibrinogént is tartalmazó
plazma helyezkedik el. A szérum tehát más megfogalmazásban fibrinogénmentes vérplazma.
A vérplazma
A vér alakos elemei – a fehérvérsejtek (leukocyták), vörösvértestek (eritrocyták) és a vérlemezkék (trombocyták) –
a plazmával képeznek szuszpenziót. A vérplazmának nevezett folyadékban a legkülönfélébb szervetlen és szerves vegyületek (sók, gázok, fehérjék, zsírok, szénhidrátok stb.) fordulnak elő. A teljes keringő vértérfogat a testtömegnek kb. 8%-a. Ennek a térfogatnak kb. 55%-a plazma, mely túlnyomóan vízből, benne oldott sókból és fehérjékből áll. A plazma sokkal több, mint a vörösvértestek puszta szállítója. A test számára egyrészt vízraktárt biztosít, másrészt megvédi az ereket az összeeséstől és az elzáródástól, segít fenntartani a vérnyomást és a keringést az egész testben. Még fontosabb azonban, hogy antitestei aktívan védik a szervezetet a „betolakodókkal” szemben, mint a vírusok, baktériumok, gombák és ráksejtek; az alvadási faktorok pedig szabályozzák a vérzést, illetve a vérzéscsillapítást. A plazma szállítja a hormonokat, enzimeket és vitaminokat is, valamint szükség szerint hűti vagy melegíti a testet. A vérplazmában szállítódnak a sejtek anyagcsere-termékei is: a szénsav a tüdőbe, a nitrogéntartalmú anyagok bomlása által keletkezett „hulladékanyagok” és a fölösleges sók a vesébe, számos mérgező anyag pedig a méregtelenítés színhelyére, a májba jut.
A
vérsejtek süllyedésének, leülepedésének (szedimentációjának) sebességéből egyébként az orvos több betegségre, főként gyulladásos és rosszindulatú természetű betegségekre következtethet.
Minthogy a vérplazma könnyen elkülöníthető a vértestektől, ezzel a vérátömlesztés alkalmazási köre kiteljesedett. Ennek a technikának köszönve nincs mindig szükség arra, hogy vörösvértesteket is kapjon a beteg. Számos esetben elegendő, ha csupán vérplazma átömlesztésre kerül sor. E célból az összegyűjtött vért centrifugában alkotórészeire bontják, a vérplazmát leszívják a centrifugacsőből, és infúziós szerelékkel a beteg érpályájába juttatják, míg a vörös vértesteket élettani koncentrációjú konyhasóoldatban oldva visszajuttatják a véradó szervezetébe. Ilyenformán a gyakori véradás sem hat károsan a véradó egészségére. A centrifugás eljárásnak az is előnye, hogy a vérplazma - fagyasztva, szárítva (liofilezve) - korlátlan ideig eltartható. A teljes vér viszont vérátömlesztés céljára csak folyékony állapotban, és csupán három hétig tárolható hűtőgépben.
.jpg)
