Az élősködőkről: másként

A parazita, vagy magyarul élősködő olyan lényt jelöl, amely más faj testfelszínén vagy a belsejében tartózkodik abból a célból, hogy táplálékát megszerezze, abban fejlődjön, szaporodjon. Hétköznapi ismereteink szerint szinte hihetetlen, ám tudományosan igazolt tény, hogy bolygónk lakóinak csaknem a háromnegyede parazita, vagyis élősködő életmódot folytató élőlény. Vannak növényi élősködők (fitoparaziták) és állati élősködők (zooparaziták).


A Föld élővilágának 75%-a parazita

Azt állítani ezekről a lényekről, hogy csak kárt okoznak, nem fedi a teljes valóságot, mert az utóbbi évek kutatásai azt bizonyítják, hogy ezek a parazita életformák a legnagyobb valószínűséggel sokkal fontosabb feladatot látnak el, mint ahogy azt eddig hittük. Joggal feltételezhető, hogy az evolúció elindításában is jelentős szerepet játszottak. Az élősködők segítsége nélkül, a több milliárd évvel ezelőtt kavargó őslevesből, nem alakult volna ki az első eukarióta sejt, vagyis az a sejtforma, amelyből az élet bármely rendszere összeáll, az egyszerű lényektől egészen az emberig.

Az élősködés az élet alapja

Az ősi formában – az őslevesben, a kezdetleges lét valószínűleg csak molekulák biokémiai reakciójaként működött, amely semmivel sem volt elválasztva a környezetétől. A biológusok azt feltételezik, hogy a mitokondriumok, amelyek a sejt erőműveként szolgálnak, évmilliárdokkal ezelőtt önálló szervezetek voltak.

Az élősködés kényszeríthette ki a sejtfal megjelenését












Valamivel később, megjelentek az első lopásra képes molekula-ciklusok, amelyek mások termékeit igyekeztek eltulajdonítani. Ezután a tolvajok és a meglopottak, hogy megvédjék önmagukat az újabb támadásokkal szemben, kifejlesztették a védekezést, különböző hártyák - burkok formájában.

Az élősködés a fejlődés alappillére



























A jóval ezután megjelenő un. felsőbbrendű szervezetekben a védelem specializálódott, és kialakult egy összetett védekező mechanizmus az immunrendszer, mely felismeri az idegen anyagot, a betolakodó élősködőt és azonnal szembeszáll vele, mert e nélkül kárt szenved vagy akár elpusztulhat. Eszerint, ha nem lettek volna élősködők, nem alakult volna ki a szervezet egyik legbonyolultabb rendszere, mely a nyirokerekből, fehér vérsejtekből a szövetekben lévő speciális sejtekből és szérum faktorokból áll – vagyis nem lenne immunitás.

A paraziták az evolúció mozgatói

Az élősködők az esetek többségében csökkentik a gazda szervezet esélyét a túlélésre. Ezzel beindítják a kiválogatódás folyamatát, egyszóval az ellenállóbb, az életrevalóbb marad fenn és adhatja át örökítőanyagát az utódoknak. Így alakult ki számos tulajdonság, amelyet ma természetesnek tartunk. Ragadjunk ki egy-két példát az állatvilágból, ami alátámasztja ezt.
Egyes békák párválasztáskor elkerülik a penészgombával fertőzött fajtársaikat. Ennek két haszna is van. Az egészséges egyedek több utód felnevelésére képesek, és az utódokba örökített gének feltehetően hatékonyabb ellenálló képességet biztosítanak a leszármazottaknak.

A béka, párzáskor az egészséges partnert részesíti előnyben









A belső paraziták sok képviselője a bélsárban található petékkel terjed. Számtalan állati faj, mint pl. kutya, macska a bélsárürítést az állandó tartózkodási helyétől távolabb végzi el. Ez az ösztönös viselkedési forma csökkenti a parazitákkal történő újrafertőződés valószínűségét.
A madarak az elpusztult utódokat, de még a fiókák ürülékét is kidobálják a fészekből. Ennek kettős haszna is van, hiszen csökkenti a fészek szagát, és ez segít a ragadozók elől való elrejtőzésben, másrészt megelőzi az ürülékben megjelenő élősködők átadását a fészekalj egyedei között.

A madarak még az ürüléket is kidobják a fészekből

















A lepkék lárvái a húsos hernyók, az evolúció során szőröket, tüskéket, páncélt növesztettek, ami megakadályozza, vagy legalábbis rontja a parazita darazsak esélyét, hogy petéket helyezzenek el a hernyó testében.


Tüskék védik a hernyó puha testét

Hasonlóan, a lepkebáb hosszú fonálon való függeszkedése is válasz a darazsak által okozott veszélyre. Beszúrni a tojócsövet valami olyasmibe, ami folyton hintázik, szinte lehetetlen.

A paraziták szerepe az emberré válásban

Az ősembert gyakran ábrázolják nagy vadászként, de az igazság az, hogy hatékony fegyverek hiányában az előember nem vadászhatott sikeresen, így inkább a gyűjtögetés és a dögevés volt a táplálék fő forrása. Amely törzsek ismerték a tüzet, és megsütötték vagy megfőzték az eleséget, azok a hevítéssel elölték a kórokozókat, és így sokkal kevésbé voltak kitéve betegségeknek. Erősebbek, egészségesebb lettek a sütést, főzést nem alkalmazó törzseknél, és így túlélési esélyeik is jelentősen megnövekedtek.

Több embert öltek meg a paraziták, mint a ragadozók

























A ruházat, a takarók is számottevő védelmet nyújtottak, különösen a halálos kórt terjesztő maláriaszúnyog ellen. Emellett a tetves, bolhás ruhát el lehetett dobni, vagy kimosni és ezzel jelentősen csökkenteni a paraziták, valamint az általuk terjesztett betegségek terjedését. Így feltételezhető, hogy az öltözködést ismerő homo sapiens előnybe került a szőrös neandervölgyi emberrel szemben. Ez sokszorosan közreműködhetett a neandervölgyi eltűnésében, és a homo sapiens, azaz a mai emberi faj elszaporodásában - népességrobbanásában.

A tűz, ruházat, toalett, óvszer, szúnyogháló, kézmosás, fertőtlenítőszerek, permetek, gyógyszerek és vakcinák nélkül közel sem élhetne ennyi ember a földön. Ezek a találmányok tartják kordában az emberi fajt veszélyeztető élősködőket a - patogéneket.

Egy tetű átírja az ember eredetét

Az ember eredetét kutató antropológusok a közelmúltig azt feltételezték, hogy fajunk előde a Homo erectus jóval a Homo sapiens, azaz a modern ember megjelenése előtt kihalt, és nem került kapcsolatba fajunkkal. Mindezt cáfolják a nemrégen felfedezett emberelőd, a Homo erectus által használt eszközökre tapadt tetvek, melyek a mai embereken is előfordulnak.
Az embereken ma kétféle tetű élősködik, az egyik a fejtetű (Pediculus humanus capitis), a másik a ruhatetű (Pediculus humanus humanus).

Fejtetű segíti az antropológiát


















Az első a Homo erectuson, a másik pedig a Homo sapiensen fejlődött ki. Az egyetlen mód arra, hogy a két tetűfaj egy emberfajra jusson, a H. erectus és a H. sapiens közötti közvetlen kapcsolat létrejötte lehetett, mivel ezek a tetvek 24 óránál nem maradnak tovább életben a gazda – azaz az ember – testétől elszakítva. Ez egyértelműen azt erősíti meg, hogy a két faj találkozott egymással.

Gyógyító paraziták

A tudósok világszerte igyekeznek megfejteni, hogy miként lehetne felhasználni egyes mikro- és makroparazitákat a gyógyítás szolgálatában. Bizonyos paraziták szervezete gyulladáscsökkentő anyagokat tartalmaz, amelyek kiválóan hasznosíthatók lennének új, hatékony gyógyszerek előállításához. A gyulladáscsökkentő anyagok mellett, allergia elleni szerek kifejlesztéséhez használható vegyületek is megtalálhatók a férgek szervezetében. Ezek a vegyületek segíthetnek az asztma, a szénanátha és az allergia kezelésében.

Lehet, hogy gyógyszer lesz belőle?














A túlélők

A paraziták az ember megjelenése előtt már évmilliókkal léteztek, és biztosra vehető, hogy az utolsó ember eltűnése után is sokáig fennmaradnak.
A környezetkutatók arra figyelmeztetnek: ne remélje senki, hogy a környezete a különböző vegyszereknek köszönhetően egyszer teljesen tiszta – steril lesz. A parazitáktól nem lehet megszabadulni.