Magyar eredetű igék a bunyevácok nyelvében

Évszázadok óta élnek vidékünkön a bunyevácok. Ez a délszláv népcsoport a XVI–XVII. században települt Bácskába a Dinári-hegység környékéről. Noha a köztudatban az terjedt el, hogy a hercegovinai Buna folyóról kapták nevüket, ezt nem lehet tudományosan igazolni. Valószínűbbnek látszik, hogy inkább a 'mezei házikó' jelentésű bunja főnév származéka a bunyevác szó. A bunja jellegzetes mediterrán építmény (olaszul trulli, spanyolul barraca a neve). Cementhabarcs nélkül kőből készül, alapja kör alakú, teteje kupolaszerű. Régen laktak is benne, manapság pásztorok búvóhelyéül szolgál.



Vajdaságban kisebb-nagyobb lélekszámú bunyevác lakossága van Szabadkának, Zombornak, Tavankútnak, Bajmoknak, Györgyénnek, Békovának, Nagyfénynek, Nemesmiliticsnek, továbbá élnek bunyevácok a magyarországi Katymáron, Bácsalmáson, Garán, Bácsbokodon stb. A bunyevác nyelvjárás i-ző, jellemző rá a magánhangzók megnyújtása. A városokban és a nagyobb falvakban hatással volt rá a magyar és a német nyelv. Ötszáznál is több magyar eredetű szava van. Ennek tizedrésze ige. A nyelvek közötti szókölcsönzés leginkább a főnevek körében jut kifejezésre, igét viszonylag ritkán vesz át egy nyelv a másiktól. Az a tény, hogy a bunyevác nyelvjárás ilyen sok magyar eredetű igét használ, arra utal, hogy a bunyevácok igen élénk és mélyreható kapcsolatban álltak a magyarokkal.

A magyar ige a bunyevácba kerülve rendszerint megváltoztatja képzőjét: firkál – firkat, gurigál – gurigat, hancúrozik – hancurat se, kalapácsol – kalapačat, lófrál – lofrat, magyaráz – madžarat, pisál – pišat, sántít – šantat, sántikál – šantikat v. šantucat, tolmácsol – tolmačat, versel – versat, vásárol – vašarit stb. Gyakran egy új elemmel is kiegészül az ige: csutakol – čutakovat, filkózik – filkovat, gáncsol – gančovat, gazdálkodik – gazdovat, kormányoz – kormanjovat, korteskodik – kortešovat, lóg – logovat, ministrál – miništrovat, mulat – mulatovat, palántál – palantovat, pártol – partovat, pislog – pišlogovat, leszurkol – surkovat, slingel – šlingovat, tapsikol – tapšikovat, tromfol – tromfovat, virraszt – virastovat, voksol – vokšovat stb.

Bizonyos esetekben az alaktani módosulás hangtanival is párosul. A magyar csíp igéből így lett čapat, illetve čapnit. A čapat jelentése a csipked igéjének felel meg, a čapnit viszont hasonló értelmet hordoz, mint a megcsíp, ill. a lecsíp. A čapkat a magyar csapkod ige származéka, a fircat a fércelé, a gurguljat a gurgulázé, a hasnirat a használé, az iskulirat az iskolázé, a kefat a kefélé, a kerlovat a kerülé, a korčuljat se a korcsolyáziké, a senzovat a szemezé stb. A buburikat ige minden bizonnyal nem a köznyelvi bugyborékol, hanem a nyelvjárási bugyburíkol szóalakból jött létre.

Jelentéstani szempontból a bunyevác igék általában megfelelnek magyar eredetijüknek, olykor azonban más értelemben használják a szláv igét, mint ami a magyar jelentése. A madžarat 'homályosan, értelmetlenül beszél' jelentést fejez ki: "Kaži mi brate, kratko i jasno: sta oćeš, nemoj mi tu vazdan madžarat." A magyaráz viszont arra vonatkozik, aki szavakkal érthetővé igyekszik tenni valamit. A marvašit se értelme: 'tékozol pöffeszkedik', nem pedig 'mókázik, bolondozik', mint a marháskodik igének. A tolmačit 'magyaráz' jelentésben szerepel, a magyar tolmácsol ige értelme viszont 'beszédet élőszóval más nyelvre fordít'. A versel ige olyan személyre utal, aki tényleg szaval, a versat ellenben olyan emberre, aki úgy beszél, mintha szavalna.

Némelyik magyar eredetű bunyevác igének nem ige az alapszava, hanem főnév. A 'hógolyózik' jelentésű gombocat se a bunyevácban jöhetett létre a magyar gombóc főnévből, az ’állatot, baromfit megjelöl' értelmű rovašit a rovás főnév származéka. Érdekes ige a hajčit. Valószínűleg nem közvetlenül a hajt igéből keletkezett, hanem a hajts igealakból. A magyar takarodsz igealakból viszont indulatszó lett a bunyevácban: Takarac odaleg, takarac kad ti kažem! – mondják a kutyának, ha el akarják kergetni.