Azúr-parti képeslapok

A parton meghitt, romantikus települések, mint szétgurult apró gyöngyszemek. Semmi nyüzsgés csak nyugalom. Az emberek barátságosak s az elvétve erre tévedő idegent széles mozdulatokkal invitálják asztalukhoz, hogy borral vagy fekete nugáttal kinálhassák. Az itt lakók többsége földet művel, szőlőt, gyümölcsöt termeszt, virágot nevel vagy halászatból él.

A francia Riviéra hallatán ma már nem ez a kép jut eszünkbe, pedig a tájat ilyen vidéki élet jellemezte még röpke háromszáz évvel ezelőtt is, amig fel nem fedezte az angol arisztokrácia. A nedves, hűvös, ködös britt telek elől menekülve találtak rá s szebbnél szebb villáikkal, szállodáikkal egykettőre megváltoztatták a táj arculatát. Pár éven belül már orosz, lengyel s más népek tehetősebb rétegei jártak ide gyógyulni s üdülni. Ennek köszönhetően beépült a köztudatba egy új fogalom, a hangzásában is elegánsan csillogó Cote d`Azur, azaz Azúr-part, melyet mi is ismerünk. A világnak ez a szeglete ma már a luxus, a pompa és az elegancia jelképévé vált. A terület egy 120 km-nyi partszakasz (Mentontól Cassisig), melynek teljes 1/3-át strandok képezik. Déli része szélesen nyitott a Földközi-tenger felé, minek köszönhetően egész Franciaország hajózási hálózatának központja lehet. Ha egy kis változatosságot akarunk, félórányi autózás után már a Liguri- és a Tengeri-Alpok 3000 m-es csúcsainak lesiklópályáin élvezhetjük a tél örömeit. A Riviéra alacsonyabb részein mediterrán éghajlat uralkodik. Kivételes helyzetének köszönhetúen északról védi a hegyek karéja a kontinentális vagy alpesi hideg légtömegektől, mig a tenger nyáron hűti, télen pedig fűti a partot. A nyár napos, a hőmérséklet kellemesen meleg s csak ritkán haladja meg a 30 oC-t. A tengerviz hőmérsékletének téli értéke ugyan kicsit alacsonyabb a nyári 20-25 oC-nál, de fürödni még igy is kellemes. A Riviéra éppen ennek a ténynek köszönheti felvirágzását. Csapadék csak elvétve esik s a fagy is nagyon ritka. Az üdülési időszak szinte egész éven át tart. Az élet lüktet, szüntelen a nyüzsgés. Zenei fesztiválok, kiállitások, karneválok szolgáltatnak okot az ünneplésre évente közel 4000 alkalommal.

Az Azúr-partot sem kerülték el a történelmi változások, de ez inkább a kultúra sokszinűségében mutatkozik meg, ugyanis a táj varázsa általában elnyomta az átvonuló hadvezérek harci ösztönét, legyen ugyan szó Julius Caesarról vagy Napóleonról. A három part menti főút közül kettőt az ő rendeletükre építettek. A Gran Corniche a caesari Via Aurelianak felel meg, míg az Intérieur Corniche a francia császár nevéhez fűződik.


Provence

“Az utazó számára az a kihivás, hogy annyit fedezzen fel a többrétű világból, amennyit csak lehet, s rátaláljon a maga Provance-ára – arra a meghitt hangulatú helyre, ahová elutazni olyan, mintha az ember hazatérne.” (National Geographic)


Cannes Aranypálmái

E világváros felvirágzása csak a 19. században kezdődött el. Anglia főkancellárjának, Lord Henry Broughamnek megtetszett a kis halászfalu és villát épített ide. Ma a város nevének hallatán strandjai jutnak eszünkbe, az élet napos oldalát jelképező sétány, a Boulevard de la Croisette, olyan nagy nevű szállodák, mint a Hotel Carlton, a Césann, de mindezekre természetesen csak a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál után gondolunk. A fesztivál megszervezésének ötlete 1938-ban született. Az első filmfesztivál megnyitóját 1939. szeptember 1-re tervezték, de mivel közbeszólt egy másik világesemény, kénytelenek voltak nyolc évig halasztgatni. Az emlitett napon ugyanis kirobbant az II. Világháború. A szemlének a sétányon lévő Fesztiválpalota ad otthont minden év májusában. Ez a leghíresebb és a legnagyobb presztízsértékű filmfesztivál a világon. A rendezvény fénypontja az Aranypálma átadása, mely ugyanolyan rangos elismerés, mint az Oscar díj az Egyesült Államokban.

Talán mondani sem kell, hogy Cannes fő bevétele az idegenforgalomból származik. A turisták nagy részét a csillogás vonzza, de vannak olyanok is, akik régmúlt idők nyomai után kutatnak. Az ő figyelmüket nem kerülhetik el a várossal szembeni szigetek. Közülük az egyiknek börtöne rejtélyes titkot őrzött. Mélyén a francia történelem egyik regényes alakja, a Vasálarcos raboskodott.

A Cannes-I Nemzetközi Filmfesztivál mottója: „A fesztivál egy politikamentes senkiföldje, egy mikrokozmosz, amivé abban az esetben válhatna a világ, ha az emberek közvetlen kapcsolatokra és egy közös nyelv használatára lennének képesek.” (Jean Cocteau)

A fotó a dijátadás napjának reggelén készült, 6:30 körül, mikor még minden csendes. A legendás vörös szőnyeg, a sztárok “személyes ismerőse” még nem népesült be.





Cannes főutcája, a Boulevard de la Croisette esti fényekben















A partvidék legnagyobb városa Nizza

Lakosainak száma meghaladja a milliót. Cannes-al ellentétben nem hivalkodó. Laza, de visszafogott elegancia jellemzi. A város hangulata egyáltalán nem mondható átlagosnak, hisz ez a hely hosszú évek óta a kultúrák kohója. Érezhető görög, római, ázsiai, korzikai hatás, de mindez mellett a helyiek megőrizték a több száz éve használatos nyelvüket. Néptáncukat, a farandolát is táncolják még és a specialitásaik is a letünt idők illatát varázsolják elő. Az egyik ilyen finomság a hagymás pite. Szivesen használják a zöldségféléket és a fűszernövényeket. Piacaikon megtalálható minden, mi szemnek, szájnak és orrnak ingere. A Cours Saley-t például Franciaország első számú piacaként tartják számon. A luxusszálókon, luxusyachtokon és a sétányon (Promenade des Anglais) kivül a városkép részét képezik a fürdőző turisták feje felett köröző, leszálláshoz készülődő repülőgépek is. Kifutópályáik ugyanis a tengerre települtek. A látvány mégsem zavaró.

Nizza



















Saint Tropez

Az üdülőközpontok közül harmadikként ezt az egyik öbölben megbúvó, finom homokú kis települést említhetjük. Lakosainak száma csak 6000 körül van, de nyáron megtöbbszöröződik. A hetvenes években lendült itt fel az élet, mikor Brigitte Bardot szinésznő, a kor szexszimbóluma ideköltözött.

Saint Topez panorámája cédrusokkal



















Az igazi Provence-ot mégsem a nyüzsgő elegancia városaiban kell keresnünk. Provence azonkívül, hogy földrajzi terület, illataival, szineivel és fényeivel egyedi élmény. Provence lelkiállapot. Meghitt és hamisítatlan hangulatát felfedezőtúráinkon ismerhetjük igazán meg. A hegyek lankáin kertek nyújtóznak szőlővel és fűszernövényekkel, levendula-, napraforgó- és búzamezők sorakoznak, sárgás falú házcsoportokkal tarkítva itt-ott. A sziklacsúcsra épült Eze különlegessége, hogy csak gyalog lehet feljutni mivel macskaköves, szűk utcáit kávézók és éttermek szegélyezik. A csúcsra telepített botanikus kert, a Jardin Exotique és a Monacora nyiló pazar kilátás azonban elfeledteti az idelátogatóval eddigi kényelmetlenségeit.
Grasse a francia parfümgyártás bölcsője. Az egész éven át nyiló virágok bőven ellátják az iparágat friss szirmokkal. Ide érkeznek a Cannes környékén termesztett virágok is, melyeket olyan neves családi vállalkozásokban dolgoznak fel, mint a Fragonard, Galimard, Molinard. A turisták leginkább a városka parfümmúzeumát látogatják és az 1000 éves Notre-Dame de Puy katedrálist, minek ódon falait Rubens festményei díszitik. A legnagyobb bevétel azonban a parfümkészítésből származik. A település éves jövedelme elérheti a 800 millió eurót is.
Menton az olasz határ közelében épült, egy védett kis öbölben. Az Azúr-part legmelegebb városkája citrom- és narancsligeteiről híres. A látogatókat barokk paloták fogadják és a minden télen megszervezett citromkarnevál, minek apropóját az év első narancs és citromszürete szolgáltatja.

Az egyik világhirű parfümkészitő dinasztia megalapitójának szobra.

Minden család saját féltve őrzött recept alapján állítja elő a parfümöt. Az illóolajok kivonásának hideg módszere meglehetősen egyszerűnek tűnik, de hosszadalmas és nagyon drága. A virágokat tálcára helyezik s 1 cm vastagon letakarják szagtalan állatzsírral, leginkább sertészsírt használnak. Napokig állni hagyják miközben újabb szirmokat szórnak bele. Mikor a zsír felveszi az illóolajokat eltávolítják belőle a virágokat s átmossák alkohollal amivel nyerik az értékes illatanyagot. Végső lépésként elpárologtatják az alkoholt és megmarad a kevéske, ám intenzív illatú és nagyon drága olaj.

Provence bája, titka ott van minden egyes mosolyban, nevetésben, érintésben, táncban. Csábereje, természetes szépsége, virágzó tájai, verőfénye, élénk színei, simogató melege s kedves arcú lakosai emberemlékezet óta vonzzák a művészeket. Az érzékekkel, érzésekkel játszó Provence inspirációt jelentett az olyan nagy impresszionista festők számára, mint Renoire, Monet, Sisley, Matisse, de megihlette a kubizmus hiveit is, Chagallt és Picassot. Picasso még életének utolsó éveit is itt, Mougins-ben töltötte. Tiszteletére egy világviszonylatban jelentős múzeumot hoztak létre a Grimaldi erődben, Antibes városában. Ugyanebben a városban élt Graham Green angol iró is, A harmadik című regény irója. Giuseppe Garibaldi, egyike annak a csapatnak, kik megteremtették a modern Olaszországot nizzai születésű volt és sok ismert személy mellett Winston Churchill brit politikus is hosszabb ideig tartózkodott a városban miközben emlékiratait írogatta.