A Mohaupt-Fehér-féle automatikus köpőcsésze (1933)
A becskereki kereskedelmi és gyáripari kamara 1933 áprilisában adott üzemnyitási engedélyt Mohaupt József kereskedőnek és Fehér Mihály borbélynak. E két becskereki automatikus köpőcsészéket állított elő. Fehér Mihály borbély ugyanis valamivel régebben automatikus köpőcsészét szerkesztett, találmányát szabadalmaztatta is, s 1933 áprilisában megfelelő üzletfelet találva szerette volna kamatoztatni.
Sajnos nem tudni mekkora sikerrel.
Nenad Čočić „hólánca” (1934)
Nenad Čočić becskereki taxisofőr találmányának 1934 januárjában terjedt el a híre. Szerkezete a téli, havas utakon könnyítette meg az autósok közlekedését. Ő ugyanis „egy olyan szerkezetet konstruált, amit az autó hátsó kerekeire lehet felszerelni, mégpedig bérmelyik gépkocsira, tekintet nélkül a kerekek méreteire. (…) Azt számos becskereki szakember alkalmazhatónak és rendkívül praktikusnak nyilvánította. (…) Előnye az, hogy alkalmazásával bármilyen csúszós, havas úton félannyi benzinfogyasztás mellett mégis a rendes 60-80 kilóméteres óránkénti sebesség érhető el”.
Az Eich-féle önműködő forgalmi rendőr (1934)
Kevés becskereki feltaláló ért el találmányával olyan sikert, mint Eich Tihamér, fiatal becskereki kazánkovács, akinek neve külföldön is ismertté vált. 1934-ben meghívót kapott a párizsi kiállításra, ami igencsak nagy megtiszteltetésnek számított. A Foire de Paris rendezőbizottsága arra kérte fel, hogy találmányával jelenjen meg az (1934) május 9-én megnyíló párizsi kiállításon.
Eichnek „több praktikus és nagy jelentőségű” találmánya volt, melyek közül néhányat szabadalmaztatott is. Közülük mindenképpen a legérdekesebb az önműködő forgalmi rendőr, „amely villamos jelzőkészülékből áll és az a célja, hogy a nagyvárosok forgalmas úttestein kiküszöbölje az autók összeütközését”.
Ez a szerkezet a Híradó szerint a vasúti sínekre is felszerelhető és rendkívül megbízhatóan hárítja el a vonat összeütközéseket. Eich szerkezete abban különbözött más hasonló találmányoktól, hogy felépítésre nézve egyszerűbb, amellett jelentősen olcsóbb is volt, nem utolsó sorban pedig pontosan működött és üzemelését az időjárási viszonyok sem befolyásolták.
Itt említjük meg, hogy 1934-ben Eichnek volt egy másik érdekes találmánya is: a kéziventilátor, „amelynek előállítási ára alig 40-50 dinár és teljesítménye egyezik a nagy villanyventilátoréval”.
.jpg)
