A gazdasági válságok ciklikus jelentkezéséről

Ismét a közelgő gazdasági válság miatti félelmek uralják a világot, ami világosan jelez a tőzsdeindexek, hektikus, le-fel ugráló mozgása. Egyelőre még vita tárgya, egy dupla V alakú, vagyis két mélyponttal rendelkező krízis előtt állunk-e, melyben az egyik mélypont 2008-ban, a másik pedig a közeljövőben vártható valamikor, vagy csupán egy pillanatnyi megingásnak lehetünk tanúi. Az viszont egyértelmű, hogy a sajtóban az euróövezetet sújtó adósságválságnak elnevezett mostani krízis szoros összefüggésben áll a 2008-as, a Lehman Brothers bedőlése elindította világgazdasági válsággal.

A közgazdászok már rég megfigyelték, hogy a gazdasági válságok viszonylag szabályos időközökben követik egymást. Ezek a szabályos időközönként eluralkodó, országokat megrengető krízisek csak külső szemmel látva tűnnek azonosnak, a gazdasági életet megnyomorító hatásuk a közös bennük, de lefolyásuk, közvetlen kiváltó okuk már különböző. A kiváltó okok az adott korszak gazdasági viszonyainak, állapotainak a visszatükrözői. Az Egyesült Államokból induló 1929-es gazdasági világválság kiváltó okaként tartják számon a New York-i tőzsde összeomlását, a jelenleginek az oka a hitelválság, vagyis az óriási állami támogatásokkal kisegített bankok csődközeli állapota. Általánosabb megközelítésben látva azonban még a gazdasági válság kiváltó okát is azonosnak tekinthetjük: ez a folyamatos növekedési kényszeren alapuló kapitalista termelési minta. (Egyre több olyan kritikus fölvetést hallani, amelyek ennek a szemléletnek a radikális átalakítását követeli.) Az ideig-óráig olajozottan működő kapitalista gazdasági gépezetben mindig meghibásodik egy „fogaskerék”, ami aztán, szintén csak ideig-óráig, az egész gazdasági nagyüzem működését összezavarja. A dolog különlegessége, hogy ezek a kritikus pontok szabályos időközönként, ciklikusan mennek végbe, s ebből kifolyólag megközelítő pontossággal előre is lehet jelezni azokat.

A 2008-ban kezdődött világgazdasági válság a Kondratyev-ciklus keretébe illeszkedik. (A ciklus a nevét a törvényszerűséget fölfedező és leíró orosz közgazdászról kapta.) Kövér György gazdaságtörténész szerint négy gazdasági periodicitás határozza meg a gazdasági életet: a Kitchen-, Juglar-, Kondratyev- és a Braudel-ciklus. A rövid távú Kitchen-ciklust készletezési ciklusnak is nevezik, ami megközelítőleg 3-4 éves hullámzást jelent a gazdasági teljesítményekben. A 7-13 éves Juglar-ciklust kereskedelminek is mondják. Mélypontját túltermelési válságok vagy pénzügyi összeomlások jelzik. Tartama összefüggésbe hozható a beruházások kifutási idejével, Kövér György szerint ugyanis körülbelül ennyi idő kell, amíg kiderül, egy cég mennyire állja meg a helyét az üzleti versenyben. Fernand Braudel közgazdász dolgozta ki az évszázados, úgynevezett szekuláris trendek elméletét, ami csak hosszú időtartam alatt figyelhető meg. A negyedik a Kondratyev ciklus. A gazdasági ciklusok természetesen nem függetlenül léteznek egymás mellett, fölerősíthetik és enyhíthetik egymás hatását. Kövér György szerint különösen akkor alakulhat ki komoly válság, ha egy Juglar- és egy Kondratyev-ciklus fordulópontja találkozik, vagy ha egy Kondratyev süllyedő szakasz és egy évszázados szekuláris trend találkozik.

A mostani válság kapcsán bennünket leginkább a negyedikként említett, a Kondratyev-ciklus érdekelhet, hozzátéve persze azt is, hogy a legtöbb közgazdász nem hisz e ciklusban, annak ellenére sem, hogy az utóbbi száz-százötven év adatai alátámasztani látszanak azt. A Kondratyev-ciklus két 25-30 év körüli alperiódusra, egy fölívelő és egy hanyatló szakaszra bontható. Mintegy 50-60 éves időtávlatokban ismétli magát. Az emberek életkori sajátosságaival magyarázzák egyesek a Kondratyev-hullámot, minthogy az alperiódus 25-30 éve egy ember aktív munkában töltött életének, egy nemzedéknyi időnek felel meg. Mások viszont a nagyobb, hosszú távú beruházások, átfogó gazdasági szerkezetváltások szerepét emelik ki ezzel a ciklussal kapcsolatban. Ilyen volt a vasútépítés a 19. században, az olajipar és az autógyártás a 20. században Az utolsó ilyen nagy váltást az informatikai forradalom jelentette a múlt század 70-es éveitől kezdődően. Minden jel arra utal, hogy a Kondratyev-ciklus újabb mélypontja felé közeledünk.

Az is a Kondratyev-ciklus valósságát igazolja, hogy minden kétségen kívül egy újabb technológiai fordulat előtt áll a világ, amelynek a gazdasági hordozója egy új meghatározó energiaforrásra való áttérés kell, hogy legyen, a fosszilis energiahordozók ugyanis kiürülőben vannak. Valószínűsíthető jelölt erre a megújuló energiaforrások egyike-másika lehet, a hidrogénmeghajtás is természetesen szóba kerülhet, de valami harmadik is, egy olyan energiahordozó is, amire ebben a formában manapság még rá sem gondolunk. Ez a jövő titka, az újabb gazdaság világválság kitörésének a veszélye viszont nemcsak egy a távlati jövőbe kitolható rémkép, hanem velünk élő valóság.


Munkás keresők, tipikus kép a nagy világgazdaság válság idején


A Kondratyev-ciklus hullámgörbéje