Tudta-e?
…hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000-ik magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós lakosságú Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.

89. szám - 2011. október 01.

Titkos társaságok

Koponya és Csontok

Az emberek mindig is hajlamosak voltak arra, hogy (szűk vagy tágabb körű) baráti társaságokba szerveződve múlassák az időt, majd – ha a szükség úgy hozza – segítsék egymást.
http://konteo.freeblog.hu nyomán

3
És milyen közeg lenne erre alkalmasabb, mint a főiskolai-egyetemi campusok, ahol életkor, érdeklődési körök és megfogalmazott életcélok tekintetében rengeteg a közös nevező. A történet 1832-ben kezdődik a híres amerikai Yale College-ben (1887 óta Yale University, New Haven, Connecticut állam). Hosszas beszélgetések során, a már akkoriban is szinte kötelező sörözéseket követően két joghallgató (a 23 éves William Huntington Russell, valamint a nála alig egy évvel fiatalabb Alphonso Taft) úgy dönt, hogy létrehoznak egy – szigorúan meghívásos alapon működő – társaságot, melynek távlati célja az, hogy az iskolapad elhagyását követően a tagok mindenben támogassák egymást.

A később Borostyán Ligának elnevezett nyolc keleti-parti egyetem hallgatóitól nem állt távol a különféle belső társaságok létrehozása, de ezek leginkább irodalmi és kulturális olvasókörök voltak, ahol a tagok összeültek és jól megvitatták a trendi írásokat, filozofáltak egy jót, majd – önmagukkal roppant elégedetten – hátradőltek és várták a másnapot. A Russell-Taft duónak ezzel a töketlenkedéssel és felhőtologatással lett tele a zsákja; ők pragmatikusabb megközelítési módot tudtak a magukénak.

Hogy a két alapító nem volt kispályás, azt későbbi életútjuk is fényesen bizonyítja: Russell a connecticuti Nemzeti Gárda főparancsnoka lett, valamint a Republikánus Párt egyik létrehozója. Ami Taftot illeti, még ennél is magasabb beosztásokat tudhat a magáénak: az USA hadügyminisztere, később igazságügyminisztere és főügyésze (ott ezt a két utóbbi funkciót hagyományosan ugyanaz az ember tölti be), s nem utolsósorban az Egyesült Államok 27. elnökének (William Howard Taftnak) az édeasapja. És hogy valami magyar vonatkozást is említsünk: Alphonso Taft 1882 és 1884 között az USA nagyköveteként szolgált az Osztrák-Magyar Monarchiában.



1856-ban a társaságot (Russell Trust Association néven) nyilvántartásba is veszik, s a mai napig így szerepel a connecticuti cégbírósági anyakönyvekben. Értékét napjainkban körülbelül ötmillió dollárra becsülik – ez hangsúlyozottan a társaság anyagi javakban megtestesülő vagyona: épületek, ingóság, stb.

A két alapító atya kicsit morbid ízlése már az elnevezésben és a társaság jelképrendszerének, valamint működési rituáléjának kiválasztásában is megmutatkozott: Skull and Bones (Koponya és Csontok)…

Az egyik verzió szerint Russell családja rabszolgaimportból és a Kínából származó ópium forgalmazásából kaparta össze azt a közmondásbeli első pár millió dollárt, aminek eredetével kapcsolatban nem illendő kérdéseket feltenni. És mivel annó mindkét szakma kéz a kézben járt a kalózokkal, ezek klasszikus lobogóképének átvétele egyfajta cinkos visszakacsintás az ősökre. A kalózok mellesleg kiemelt helyet foglalnak el a S&B szellemi házioltárán: több olyan belső tanulmányukról szól a fáma, amelyekben a könyörtelen tengeri rablókat valódi példaképekként említik.

Egy másik magyarázat szerint Russell Németországból hozta magával a halálfejes szimbólumot, sőt, magát a társaság létrehozásának ötletét is. Az alapító ugyanis 1830 nyarától 1831 őszéig 14 hónapot töltött a Vaterlandban, ahol megismerkedett az európai eredetű titkos társaságok szellemi örökségével. Akárhogyan is volt, a S&B eredeti neve úgy szólt, hogy „The Brotherhood of Death”, vagyis „A Halál Testvérisége”; a jelképük alatt látható szám (322) egyrészt az alapítás évére, vagyis (18)32-re utal, másrészt azt sugallja, hogy a szervezeti ősnek tekintett Illuminátusok után a második erőt képviseli. Megint mások szerint a 322 Démoszthenész halálának évére utal (persze időszámításunk előtt); a nagy szónok állítólag a két alapító atya egyik példaképe volt.

Számos bírálójuk kiemeli a S&B szimbólum kísérteties hasonlóságát a Waffen-SS Totenkopf-jelvényével, de ne legyünk igazságtalanok: a koponya+csontok kombó a történelem során számtalan katonai alakulat jelvényén szerepelt, Nagy Frigyes porosz huszáraitól kezdve a második világháborús lengyel lovasságon keresztül egészen napjaink amerikai tengerészgyalogságának valamennyi felderítő zászlóaljáig.

Az elmúlás gondolatának és jelképeinek beemelése a S&B ikonográfiájába más példákkal is illusztrálható. Székhelyüket és főhadiszállásukat, a New Havenben található, barna mészkőből épített, ablaktalan és komor épületet The Tomb-nak (kriptának, sírhelynek) nevezik, ahol (egyéb bokros teendőik mellett) Eulógiát, az ékesszólás istennőjét dícsérik. Ennek legbelső szentélyében (az Inner Temple-nek, vagyis Belső Templomnak nevezett helyiségben) egy teljes női csontváz vehető szemügyre, amely – állítólag – Madame de Pompadour, XV. Lajos francia király főállású szeretőjének földi maradványa.



A Társaságnak saját időszámítása is van; összejöveteleiken minden órát öt perccel előre állítanak, ezzel is jelezve, hogy a S&B a külvilág előtt jár. A heti két alkalommal rendszeresen sorra kerülő mítingek tehát (külső idő szerint) csütörtökönként és vasárnaponként 18.25-kor kezdődnek a KriptaFirefly (Tűzlégy, Szentjánosbogár) termében, ahol általában együtt vacsoráznak, majd különféle témákról beszélgetnek.

Valamirevaló titkos társaság nem lehet meg exluzív, külön bejáratú kegytárgyak nélkül – a huszadik század elején erre jöttek rá a bonesmen-nek (csontembereknek) nevezett tagok, s rögvest a megoldás után néztek. Egy Prescott Sheldon Bush nevű arc a kezébe vette a dolgok intézését, s 1918 egyik újholdas éjszakáján (öt cimborájával együtt) a Fort Sill-i temetőben kiásták Geronimónak, a legendás apacs törzsfőnöknek a sírját, s a koponyát, valamint két combcsontját magukkal vitték a S&B székhelyére, az addigi "névtelen" koponya helyettesítése érdekében. Ezt később – természetesen – többször is letagadták, de a sír feltárásához azóta sem járult hozzá egyetlen amerikai hatóság sem (pedig az indiánok már többször kérték, legutóbb két éve magától Barack Obamától).

A sírásó különítmény vezetőjének neve talán sokaknak ismerősen cseng. Nos, Prescott barátunk nem más, mint George Herbert Walker Bush (az USA 41. elnöke) apja, illetve George Walker Bush (az USA 43. elnöke) nagyapja…



A megalakulás óta körülbelül 2000 ember részesült abban a kegyben, hogy meghívták a társaság tagjai közé, hiszen évente maximum 15 újoncot avatnak; jelenlegi létszámuk 800 körül lehet. Ezeknek az embereknek a 80%-a mindössze harminc családhoz tartozik: Rockefeller, Bush, Ford, Morgan, Phelps, Vanderbilt, Harriman, Taft, Carnegie, Astor, Whitney, Harkness – hogy csak az első tucatot említsük meg. A tagság gyakorlatilag öröklődik; egy becslés szerint a jelenlegi tagok mintegy háromnegyedének már legalább egy felmenője is tag volt. Eredetileg csak fehér angolszász protestáns férfiakat fogadtak soraikba, de az utóbbi évtizedekben – tisztára pragmatikus okokból – már nők, színesbőrűek és más vallásúak is fel-felbukkannak.

A S&B beavatási szertartásáról sokáig semmit sem lehetett tudni, de 1992 óta nőket is felvesznek, s érdekes módon azóta kezdtek el csordogálni az információk. Szóval évente egyszer, általában tavasszal kerül sor arra, hogy a tagságra érdemes elsőéveseket „megszólítják”. A Yale-en nem a S&B az egyedüli diáktársaság, de a legrégebbi és a legtekintélyesebb, ergo igen ritka (noha nem példa nélküli), ha a felkért illető nem vállalja a tagságot. Értelemszerűen minden jelöltről készül egy részletes környezettanulmány, amely olyan alapos, hogy számtalanszor felmerült a gyanú, hogy profi titkosszolgák készítik.

Miután az illető rábólintott a felkérésre, a beavatási ceremónia a The Tomb-ban folytatódik. Itt az összes, még egyetemista tag jelenlétében (ez úgy hetven-nyolcvan fő körüli létszámot jelent) egy „újjászületési procedúra” veszi kezdetét, amelynek kezdeti állomása egy iszappal teli medence, amelybe minden újoncnak (természetesen meztelenül) meg kell merítkeznie, majd ünnepélyesen le kell zuhanyoznia – ez jelképezi azt, hogy onnan kezdve új emberként tér vissza a társadalomba.

Az újjászületést egy rend új ruhával, valamint új névvel koronázzák meg; a belső használatú rendi neveket az újoncok olykor maguk választhatják, máskor pedig a régiek adják nekik.

Egy jópofa sztori kering George W. Bush névválasztásáról. Azt mondja a fáma, hogy ő azok közé tartozott, akik maguk választhattak (volna) nevet, de George barátunk egyszerűen leblokkolt agyilag, és semmi nem jutott eszébe. A második percben már kezdett nagyon kínossá válni az egész, mire a levezető diákelnök frappánsan megoldotta a helyzetet: amíg nem találsz ki valamit, legyen a neved Temporary (Ideiglenes) – dörrent rá az izzadó majdani elnökre. És – ahogy mondani szokás – rajta maradt, mint szamáron a fül; később sem választott másik nevet magának…
A névadást követően megtekinthetik a társaság házimúzeumát, ahol a már említett Geronimo-koponyán kívül további ereklyék láthatók. A vonatkozó hírek szabadkőműveseket és illuminátusokat idéző tárgyakról, náci szimbólumokról és más ínyencségekről szólnak.

A (majdnem) teljes jogú taggá válás után az egész társaság elvonul a 100%-ban a S&B tulajdonában lévő Deer Island-re, ami egy 20 hektáros sziget a Szent Lőrinc–folyón, a kanadai-amerikai határon, 60 kilométerre az Ontario-tótól. Itt a beavatási szertartás legutolsó fázisa, az ünnepélyes felesketés és fogadalomtétel következik, melynek során az új tagok fejenként egy 15 ezer dolláros, szabad felhasználású csekket is kapnak.

A Szarvas-sziget nem csak a beavatási szertartások színhelye, hanem egyfajta exkluzív szabadidőközpont is minden tag számára; teljes komforttal ellátott lakóépületek, közösségi helyiségek (a konditermektől kezdve a squash- és teniszpályákon keresztül a teljes wellness-centrumig), osztályon felüli étterem, horgászstégek, na és diszkrét, fegyveres őrség garantálja a zavartalan kikapcsolódást.



A S&B viszonylag csendben és feltűnésmentesen vészelt át több, mint másfél évszázadot, ami a folyamatos építkezés korszaka volt, noha egy Lyman Hotchkiss Bagg nevű egykori Yale-es diák (igaz, álnéven) már 1871-ben írt egy könyvet, amelyben felhívta a figyelmet erre a titkos társaságra. Lévén, hogy már akkor is Amerika legnagyobb (és leggazdagabb) családjai voltak érintettek az ügyben, a visszhangok elmaradtak… Arra is csak sokkal később figyeltek fel, hogy a társaság már a kezdetektől hosszú távra tervezett: 1884-ben ők alapítják meg az American Historical Association-t (Amerikai Történelmi Társaság), 1885-ben az American Economic Association-t (Amerikai Gazdasági Társaság), majd 1891-ben az American Psychological Association-t (Amerikai Pszichológiai Társaság), amelyek azóta is működnek. Élükön csak a S&B által jóváhagyott vezetők tevékenykedhetnek, s kizárólag olyan elemzésekhez adhatják a roppant patinás nevüket, amelyeket a Társaság jóváhagyott…

A relatív homály (a sajtó érdeklődésének hála) 1989-ben kezdett oszladozni, amikor George H. W. Busht megválasztották az USA elnökének. Bevállalós újságírók és konteósok ekkor kezdték el feszegetni a S&B múltját, titkai, a személyi összefonódásokat, s ekkoriban figyeltek fel arra, hogy a társaság tagjai milyen beosztásokat is töltenek be olyan intézményeknél, amelyek nem csak Amerika, hanem az egész világ sorsára, az egész emberiség hétköznapjaira hatással vannak.

A hozzáértők és az odafigyelők idegei 2004-ben kezdtek el pattanásig feszülni, amikor kiderült, hogy az elnökválasztási küzdelem döntőjében a S&B-tag (republikánus) George W. Bush ellenfele az a demokrata John Kerry lesz, aki ugyancsak a társaság tagja. Amerika ekkor döbbent rá arra, hogy bármelyikükre is adja szavazatát, a Fehér Házban így is, úgy is a halálfejes testvériség fog diktálni.

Az ifjabbik Bush 1968-ban, Kerry két évvel korábban nyert felvételt a társaságba. Egyes hírek szerint George W. eleinte húzódozott, de apja (ugyancsak tag) felhívta a figyelmét, hogy ha valódi karriert akar csinálni, bizony be kell lépnie.

Az NBC tévétársaság vasárnap esti Meet the Press című beszélgetős műsorában Tim Russert házigazda (más-más időpontban) mindkettőjüknek feltette a kérdést: mit tudnak elmondani személyük és a Skull and Bones kapcsolatáról?

John Kerry válasza: Sajnos, nem túl sokat, mert ez egy titkos dolog.

George W. Bush válasza: Ez olyan titkos, hogy sajnos nem beszélhetek róla.

Megismétlem: ezt a két választ a 2004-es elnökválasztási küzdelem döntősei adták, több tízmillió tévénéző szeme láttára, füle hallatára.

A S&B tervszerűen helyezi el tagjait az amerikai társadalmi piramis csúcsaira. Gondosan odafigyelnek, hogy minden lényeges intézményben legyenek „Bones-lovagok”; a XIX. század közepe óta nem volt olyan választási ciklus, hogy az amerikai törvényhozás mindkét házában ne legyen legalább 8-10 bonesman. Kiemelt figyelmet kap a Legfelsőbb Bíróság, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed igazgatótanácsa, a legjelentősebb befektetési alapok és pénzintézetek, a kulcsminisztériumok és a titkosszolgálatok menedzsmentje, a legfőbb véleményformáló médiumok, valamint a mindenkori washingtoni kormány.

A S&B tagjai és hű szövetségesei ott voltak azoknak az eseményeknek a kitervelésénél, amelyek nemcsak az USA-ra, hanem az egész világra hatással voltak; benne volt a kezük az amerikai polgárháborúban (mindkét oldalon, hiszen „bármi történjék is, a Rend nem veszíthet!”), az első világháborúban, beleszóltak az 1917-es oroszországi eseményekbe, majd a gazdasági világválságba, segítették Hitler hatalomra jutását, majd óriási hasznot húztak a második világháborúból. A háttérből ők kezdeményezték a Manhattan-tervet (az amerikai atombomba kifejlesztését), ők tervezték meg a végül katasztrófába torkolló disznó-öbölbéli partaszállást, az ugyancsak tetemes hasznot hozó vietnámi háborút, Kennedy elnök meggyilkolását, közük volt a Watergate-botrányhoz…
ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2022 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor