Lilith – a démonok királynője

Szeléné holdistennő kedvesét, az alvó Endymiont keresi fel




























A Hold szépsége azonban csalóka: rejtőzve, valahol a félhomályban sejteni lehet a veszélyeket. Az ember érzi, baljós tettek jönnek el - a Hold alakjaiban mutatkozik meg legelevenebben a jónak és rossznak az a kettőssége, amely az összes istenben és emberben jelen van.

Egy előadáson, melynek témája a Hold volt, a sötét éjszaka gonosz lényei között hallottunk először Lilithről. Lilithet az asztrológia a Fekete Holddal azonosítja. Kutatni kezdtünk és Lilith nyomába eredtünk. Minél messzebbre jutottunk, annál inkább nyilvánvalóvá vált, hogy csak az asztrológia azonosítja Lilithet a Fekete Holddal. Ezen kívül még rengeteg hiedelem, különös történet és mese létezik Lilithről. Hála az említett előadásnak, mely ötletadó volt, némileg megismertük ezt a témakört. Kutatásaink eredményeként másoknak is átadhatjuk a Lilithről szerzett ismereteinket.

Lilith, Lilit, Lilitu – ez a név többféle írásmódban is jelentkezik a vallástörténeti, filozófiai írásokban. Már a sumérok is emlegették. A munka elején szereplő kép egy ősi sumér domborműről készült, ahol Lilith kedvenc éjszakai madaraival, a baglyokkal látható. Az egyiptomiaknál is megjelent Lilith titokzatos alakja. Ez az egyiptomi rajz korabeli ábrázolásmódban mutatja Lilithet.




A zsidó hagyomány szerint Ádám eredeti felesége, vagyis a férfi női fele nem Éva, hanem a fekete hajú, bódítóan gyönyörű Lilith volt. A kezdetek kezdetén Ádám együtt élt ezzel a gyönyörű nővel. A legenda szerint szépségénél csak a függetlensége, az önállósága volt nagyobb. Különlegesnek gondolta magát, olyan lénynek, ki senkihez nem hasonlítható, kit nem lehet egy szinten emlegetni Ádámmal. Tehát nő létére nem egyenrangúnak tekintette magát a férfivel, hanem sokkal többnek annál. Ennek az lett a vége, hogy Lilith megtagadta, hogy Ádámmal egyenrangúnak tekintse őt az Úr. A régi zsidó írások azt is leírják, hogy Lilith ellenkezett a szexuális aktus egyes formáival szemben is, pl. nem akart alul lenni (mert ez az alárendeltséget jelentette a számára), vagy ellenezte a hátulról történő közösülést.


Lilith mindenben és mindenkor a férfi fölött akart lenni















Ádám az Istennél többször is panaszt tett Lilith fölényeskedése ellen. Önfejűsége, ellenkezései miatt Lilithet száműzte az Isten a paradicsomból, amit Ádám (mert azért kívánta a nőt) először nem helyeselt. Az fekete szépség azonban hajthatatlan volt, nem akart megalázkodni, így mennie kellett. Nem kívánt tehát a paradicsomi együgyűségben megmaradni, nem akart az Isten és az ember (a férfi) által felállított szabályok szerint létezni.
Lilith függetlenségi törekvéseinek eredményeképpen demonizálódott, és száműzötté vált. Mivel szellemlény volt (mint maga az Isten is), nem lehetett megsemmisíteni. Lilith ezt követően a Gonosz egyik jelképévé vált. Idővel olyan neveket kapott, mint az éjszakai boszorkány (night hag), éjszakai szörny (night monster), a vámpírok úrnője.











Isten a fekete hajú szépség száműzését követően megteremtette Ádám odaadó társát, Évát. A régi, női-férfiúi egyenrangúságra épülő modell Lilith lázadása miatt megbukott. Így az új idea az lett, hogy a nő alárendelt szerepet játszik, a középpontban a férfiúi tekintély áll, vagyis a férfi mindenben felsőbb rendű.

Ádám egykori partnere és élettársa, Lilith egy idő múlva alvilági démonná lett. Egyre mélységesebb gyűlöletet táplált az ember és az Isten iránt. Lilith az élet tagadójává, csecsemők és anyák rettegett gyilkosává lett. Egyes tradíciók szerint Lilith volt az a démon, aki a bűnre csábította Évát az alma megízlelése révén. A kígyóval való barátságát szimbolizálják a lentihez hasonló festmények. Ugyancsak az ő nevéhez fűzhető Káin bűnöző, testvérgyilkos hajlama.

Lilith a kígyóval




























Ádámnak Lilithtől való elszakadása a férfit sebezhetővé tette az éjszakai szörnyeteggel szemben: Lilith az éjszaka leple alatt horrorisztikus-erotikus álmokkal gyötri egykori férjét. A legendák szerint a démoni lény fokozatosan kiszívja az életerőt a tehetetlen, alvó emberekből. Nagy csapat démon született Lilith erőteljes éjszakai támadásainak eredményeképpen. A sötét anya elszabadította gonosz gyermekeit, a lilineket.

A rabbi szövegek szerint Lilith az idők végezetéig kísérteni fogja az embert. Lehetséges, hogy Lilith személye manapság is beárnyékolja hétköznapjainkat?

A NŐ

Általános jellemzők

A nő a biológiai értelemben vett nőnemű felnőtt ember elnevezése, szemben a hímnemű felnőtt emberrel, a férfival. A pubertáskorban kialakuló másodlagos nemi jegyek közül kifejezetten a nőkre jellemző a szélesebb csípő (nőies testalkat), a duzzadt mell és általában a magas hangfekvésű beszédhang. Ekkor kezdődik meg a serdülő lányból, az érett nővé válás folyamata. A nők átlagos magassága Közép-Európában 160 cm körüli, szemben a férfiak 170 cm körüli átlagmagasságával. A nők 20-22 éves korukban válnak testileg teljesen éretté a gyermekszülésre, mivel akkor éri el általában a felnőttekre jellemző méreteit és tulajdonságait a méh nyálkahártyája, a hüvely és a szeméremajkak. Többnyire 45-55 éves kor között, a menopauza beköszöntével szűnik meg a nők fogamzóképessége, ez az időszak a klimax. 58 éves kor fölött már csak igen kevés nő esik teherbe.

A nők csontjai és vázizmai általában kisebbek és vékonyabbak a férfiakénál, a medencecsontjuk viszont szélesebb, hogy a medencenyíláson átférjen a világra jövő csecsemő feje. A női emlőt megvastagodott zsírpárna alkotja, amelybe beágyazódnak a terhesség során működésnek induló tejmirigyek. A női mell nagysága azonban nincsen összefüggésben a szoptatási képességgel és az anyatej mennyiségével. Az egyéni testalkatban nagy genetikai változatosság mutatkozik. A születendő gyermek nemét egyetlen kromoszómapár határozza meg, míg a többi 22 kromoszómapár felelős az összes egyéb genetikailag meghatározott testi és lelki tulajdonságért, mint például a magasság vagy a szem és a haj színe, a temperamentumtípus vagy a veleszületett adottságok.




A nők és az egyenjogúság

Minden nyelv ismeri a hétköznapi beszédben a női és férfi nem fogalmát mind biológiai értelemben, mind pedig a társadalmi nemi szerepek szintjén. Bizonyos társadalmi és filozófiai irányzatok, például a feminizmus, marxizmus és egzisztencializmus úgy vélik, hogy a hagyományos női társadalmi szerep a nevelés eredménye és nem egyeztethető össze a társadalmi egyenlőség eszméjével. Simone de Beauvoir ezt így fogalmazta meg: „Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik.”.

A nők az egyenjogúságukért a nyugati világban a 19-20. század fordulóján kezdtek harcolni, aminek eredményeként az addig elfogadott normarendszerrel ellentétben a nők is egyenjogúságot nyertek: hivatalt tölthettek be, felsőfokú tanulmányokat folytathattak, szavazhattak az általános választójog alapján. Ezt először Franciaországban, majd az Egyesült Királyságban vezették be, végül tovaterjedt a világ számos országába. Európa túlnyomó részén a II. világháború környékén vált általánossá, ugyanakkor például Svájcban csak 1971-ben szerezték meg ezt a jogot a nők.

Ma a nők egyenjogúsága megkérdőjelezhetetlen szinte az egész világon, az arab országokat kivéve. A törvények tiltják a nemi megkülönböztetést. Ezt körülbelül olyan súllyal büntetik, mint a faji megkülönböztetést, ami igen súlyos bűncselekmény.

Lilith – a férfiak rettegése a nőtől?

Biológiai tény, hogy csak a nő képes szülni, csakis a nő tud életet adni. Ebben nincs párja, és utánozhatatlan. A férfiak elsőbbségét (hisz az első ember is férfi volt…talán?!), fizikai erejét, és végső soron uralmát hiábavalóvá, sterillé, formálissá teszi ez a körülmény. Hogy a nő valamiben túltegyen rajta – ezt nehezen tudja elviselni. Rejtett formában, de mindig is megvan benne ez a kisebbrendűségi érzés, ami időnkét hatalmas erővel tör elő. Gondoljunk csak a szexuális szokásokra, a nők társadalmi elnyomására, a vallási megkülönböztetésekre (manapság különösen a muzulmán országokban), meg a középkori boszorkányüldözésekre, aminek több millió nő esett áldozatául.

Véleményünk szerint:
Lilith ősi mítosza lehet, hogy a mindenkori férfi-nő ellentét megtestesítője?

*

A férfinak van általában olyan érzése, hogy a nő lényének fele; és van más érzése, hogy a nő a világban levő irracionális mozzanat. Az előbbi véleményt sokan vallják, az utóbbit is. Manapság az elsőt szokás elfogadni. Csak egy férfi és egy nő tesz ki egy egész embert, mondja Kant, minden valószínűség szerint Swedenborg nyomán.

Mindenki hallott Platón mítoszáról, hogy az emberek az ősidőkben kétarcú, négykezű, négylábú lények voltak, de olyan erősek, hogy az istenek féltek tőlük, s ezért kettévágták őket. Így keletkezett a férfi és a nő. Az isteneknek már nem kellett félniük, az ember nem gondolt a világ uralmára, mert egész életében levágott másik felét kereste.

Swedenborg arról beszél, hogy a túlvilágon nincsenek külön férfi és női lények, hanem egybeolvadt házasságok, és egy ilyen házasságban összeolvadt férfi és nő alkothat egyetlen szellemlényt. Welkisch, Swedenborg mai tanítványa szerint a férfi és nő ikerlélek (Dualgeist); nagyon ritkán megesik, hogy az ikrek a földön is találkoznak, de a túlvilágon meg kell várniuk egymást, s az isteni létbe csak közösen léphetnek be. Weininger kezdetleges és rapszodikus elmélete után és a keletiek útmutatása mellett C. G. Jung is ezt vallja: az ember, ha férfi, tudat alatt élő lénye női természetű; minden férfi psyché mélyében nő él, az Anima, a férfi kiegészítése; ha pedig az ember nő, tudat alatt élő lénye férfi természetű, minden női psyché mélyén férfi él, az Anonimus, a nő kiegészítése. Ezek a felfogások mind azt az ösztönös érzést ragadják meg, hogy a férfi a nő fele és a nő a férfi fele, és csak a kettő együtt lehet kerek, egész, körszerű, befejezett és teljes.

Régebben nem mindenki volt ezen a véleményen. A Kabbala egy mítosza beszéli, hogy Isten az Ádám előtti világot egy éjszaka megsemmisítette, mert az ember nem volt hozzá hasonló, kétnemű lény, hanem csak férfi volt. Egyetlenegy embert hagyott csak meg, s ebből csinálta a nőt is. Ez a mítosz úgy tudja, hogy a világ teremtésekor, amikor Isten csak férfit alkotott, hiba történt, s ezt utólag ki kellett javítani. Az utólagos javítás, a nő, aki később jelent meg, a világ veszedelmes helyén a folt. Ez az idumeai éjszakáról szóló mítosz.

A Biblia mondja, hogy mielőtt Éva megjelent, Ádám több lénnyel élt együtt. Egyet meg is nevez: Lilithnek hívják, aki bűbájos szörny volt. Ádám és Lilith viszonyából démonok születtek. A férfi azonban e bűbájossal nem tudott tartósan együtt élni, akkor jelent meg Éva. Éva származása azonban kétféle. Egyesek szerint a szó annyit jelent, hogy: asszony, vagyis feleség. Mások szerint: Nevah annyi, mint a visszájára fordított lény.

Jakob Böhme szerint a paradicsomban az ember Istenhez hasonlóan kétnemű volt. Mikor bűnbeesett, kettészakadt, és a benne levő isteni nő felszállott Istenhez: Sophia volt ez az isteni szűz. Sophiát egyébként ismerték már a gnosztikusok is, sőt az ősi Egyiptomban is. Az ember Sophia pótlékául kapta Évát, a hús-asszonyt. Az isteni szűz a paradicsomi ember lényének természetes fele. De nem él a földön. A bűnbeesett ember, aki az anyagba zuhant, már nem élhet együtt Sophiával, a tiszta lélek-szűzzel, hanem elkövetett bűnéhez mérten Évát kapta. Éva nem az ember igazi és tökéletes kiegészítője. Csak Sophia-pótlék, valaki, aki csak helyettesít, éspedig rosszul helyettesít, aki nem szellem-lélek, csak hús és vér és természet és anyag.

A feminizmusról – más szemmel

Osho: Nők könyve – részletek

(Osho hindu származású bölcs, aki nyugaton tanult, egyetemeken tanított, megvilágosodott elméje szembeszegült a mai ember begyökeresedett szemléleteivel, vallási szokásival, gondolkodásmódjával. Tízezrek előtt tartott beszédeket. Soha sem írt műveket, tanítványai a beszédeit jegyezték fel, és ezeket számos könyv formájában megjelentették. Ma már a világ legjelentősebb nyelveire vannak lefordítva ezek a könyvek, és népszerűségük állandóan növekszik. Osho-t pedig, aki mindjobban veszélyeztette a világ hatalmasságainak érdekeit, galád módon megmérgezték…)

A feminizmusról

Mivel elnyomták, kínozták és jelentéktelen senkivé redukálták, a nő csúnyává vált. Ha a természeted nem tud saját belső szükségletei szerint kibontakozni, akkor megsavanyodik, méreggel itatódik át; nyomorékká, bénává válik, elferdül, vagyis természetellenes lesz.
Az a nő sem valódi, akit a mai világban látsz, mert évszázadok kitartó munkájával megrontották őt. És ha a nő romlott, a férfi sem maradhat természetes, hiszen a nő által születik a férfi is, a nő ad neki életet. Ha a nő nem természetes, a gyermeke sem lesz az. Ha ő nem természetes - akár fiúnak, akár lánynak ad életet -, ez nyilvánvalóan kihat a gyerekekre is.

A nőnek feltétlenül szüksége lenne egy óriási felszabadításra, de ami felszabadítás, liberáció címszó alatt történik, az egyszerűen hülyeség. Az nem liberáció, hanem imitáció.
Az igazi felszabadulás valódi, autentikus nőt csinál a nőből, nem pedig férfi-imitációt. Márpedig most épp ez történik: a nők olyanokká próbálnak válni, mint a férfiak. Ha a férfi dohányzik, akkor a nő is dohányozni kezd. Ha a férfi nadrágban jár, akkor a nőnek is abban kell járnia. Ha a férfi egy bizonyos dolgot csinál, akkor a nő is azt teszi. Ám ezzel semmi más nem lesz belőle, csak egy másodosztályú férfi.

Ez nem felszabadulás, ez egy sokkal súlyosabb rabszolgaság - sokkal súlyosabb, mert az első rabszolgaságot legalább valaki más, a férfi kényszerítette a nőre. De ez a második rabszolgaság súlyosabb, mivel ezt a nő csinálta saját magának. Ha valaki más kényszerít szolgasorba, az ellen legalább fel tudsz lázadni, de ha te magad teszed rabszolgává magadat a felszabadulás nevében, onnan nincs kiút; akkor semmi lehetőséged a lázadásra.

Én azt szeretném, ha a nő igazi nővé válna, mert nagyon sok minden függ tőle. A nő sokkal fontosabb a férfinél, hiszen ő hordozza méhében mindkettőt: a férfit is, a nőt is. Ő hozza világra mindkettőt, a fiút is és a lányt is; ő táplálja, neveli mindkettőt. Ha ő maga meg van mérgezve, akkor a teje is mérgezett lesz, akkor a nevelési módszerei is mérgezettek lesznek.
Ha a nőnek nincs meg az a szabadsága, hogy valódi nő lehessen, akkor a férfi sem tud valóban férfi lenni. A nő szabadsága szükséges a férfi szabadságához; az sokkal alapvetőbb, mint a férfi szabadsága. És ha a nő egy szolga - mint ahogy évszázadok óta az is -, akkor a férfiból is szolgát fog csinálni, csak nagyon finom módszerekkel.

A nő módszerei nagyon finomak, kifinomultak. Nem direkt módon fog harcba szállni veled; az ő harca indirekt lesz, nőies. Nem fog megütni téged, hanem önmagát fogja bántani, és a sok sírás-rívástól még a legkeményebb férfi is papuccsá válik. Egy apró, gyönge nő uralni fog egy erős férfit... A nőnek teljes szabadságra van szüksége, csak így lehet igazán szabad a férfi is mellette.
Ez egyike azoknak az alapvető dolgoknak, amit mindig észben kell tartanod: ha valakit szolgává teszel, végül te magad is szolgasorba kényszerülsz. Akkor te sem tudsz szabad maradni. Ha szabad akarsz leni, add meg a szabadságot másoknak is; ez az egyetlen módja, hogy szabad maradj.
A Női Felszabadítási Mozgalom az valami ronda dolog - és én tudom, hogy ezért a felelősség a férfi-sovinisztákat terheli. Oly sok erőszakot követtek el a nőkkel szemben az idők folyamán, hogy most revansot akarnak venni. De ha a bosszúvágy vezérel, az mindig pusztítással jár. Semmi értelme a régi sebeket nyalogatni. Semmi értelme elégtételt venni a múltért. Az embernek meg kellene tanulnia megbocsátani és felejteni.

Igen, helytelen volt, amit a nőkkel tettek - ezt elfogadom. Amit évezredeken keresztül a nővel csináltak, az abszolút helytelen volt. A férfi szolgasorba kényszerítette a nőt; még jobban, mintha csak egyszerűen egy eszköznek, vagyontárgynak tekintette volna. De mi értelme van bosszút állni? Akkor tebelőled vádló, a férfiből pedig vádlott lesz. És akkor a sovinizmusnak egy másik fajtája kezd majd formát ölteni. Létrejön majd a nő-sovinizmus, ezzel pedig egyáltalán nem fognak helyükre kerülni a dolgok. Akkor a nő fogja bántani a férfit, és előbb-utóbb a férfi akar majd bosszút állni. Hol van ennek a vége? Ez így csak egy farkába harapó kígyó.

Nekem az az érzésem, hogy sokkal jobb, ha a nő állítja le ezt az ördögi kört, nem pedig a férfi, mert a nőnek ez sokkal könnyebb - ő sokkal szeretetteljesebb, együttérzőbb. A férfi agresszívabb, erőszakosabb. Én nem nagyon bízom a férfiakban ebből a szempontból, sokkal inkább bízom a nőkben. Épp ezért nem támogatom a női felszabadítási mozgalmak erőszakos álláspontját, megközelítését.
Az élet problémáit szeretettel kell megoldani; az erőszakos hozzáállás nem old meg semmit.

Lilith – az első és soha el nem múló vágy

Magia Sutra című metafizikai művében Hamvas Béla világosan kifejti hogy, függetlenül attól, hogy egyénileg miképpen, milyen szellemi és spirituális öröklődés útján, hogy milyen gyermekkori és felnőttkori hatások által alakul ki, és, hogy mi befolyásolja a jelenben, az ember szellemi képzelete - Az egyéni életképzeletünk! - befolyásolja és irányítja a lelkünket, vagyis a gondolkozásunkat és az érzelmeinket.

Ezért a Lilith a mindenkiben létező, mindig valami másra, az adottól eltérő állapotra, élményre és helyzetre való vágyakozás. A Lilith a másállapotra, más helyzetre, az új és más élményre való örök és öncélú sóvár szomjazás. A Lilith tehát az első és soha el nem múló vágy, az első csillapíthatatlan abszolút kívánság olyan élményre és tapasztalatra, ami nem adott. A Lilith az Abszolútumban állandóan jelenlevő, soha ki nem elégülő és ki nem egyenlítődő, mindig az adottól eltérő élményre - élményekre való sóvárgás, mindig és állandóan valami mást kívánó, mást kereső, önkéntelen és öntudatlan, Isteni és Egyetemes őssóvárgás, vagyis az a negatív (abszolút állapot ellenes) első őserő, ami az Abszolútumban folyamatosan zavart és feszültséget (káoszt) kelt és eredményez.

A Lilith által, a Lilith miatt kénytelen az Abszolútum elhagyni az abszolút nyugalmi állapotát, a statikus - nem cselekvő állapotát, és dinamikussá válni. Az első dinamikus mozzanat a Lilith elfojtása, a sóvárgás visszaszorítása, ami viszont kudarcba fullad, mivel a Lilith abszolút belső erő, tehát a lényege szerint abszolút. Az ELFOJTÁS, A MEGSZÜNTETÉSRE VALÓ TÖREKVÉS eredménye tehát nem csak, hogy kudarc, hanem az abszolút haragot is kiváltja. Azt a teremtés legalján levő, teremtés előtti létállapotot, amit a keresztény misztika Isten Haragja nevű állapotnak, illetve "A lélek sötét éjszakája" nevű állapotnak nevez. (Keresztes Szent János, Jakob Böhme és Hamvas Béla. Lásd utóbbinak a Titkos jegyzőkönyv és Egy csepp a kárhozatból, Patmosz III, és Az ősök nagy csarnoka c. műveit.) Ezeknek, a MEGSZÜNTETHETETLEN(!), rettentő ősállapotoknak: a Káosznak, amely terjedő, negatív őserejével veszélyezteti az abszolút létet, valamint az Abszolútumnak a saját maga (A Lilith-sóvárgása) ellen irányuló ősharagnak az ellensúlyozására és kiegyenlítésére válik az Abszolútum Teremtővé, az által, hogy megértvén a Lilith belső, abszolút okát, átvilágítja önmagát és az elfojtás átváltozik abszolút Fénnyé. A rettenetes harag viszont átváltozik áldozattá: odaadássá, szeretetté.

Így menti meg a Létet az Abszolútum azáltal, hogy Teremtővé: Fénnyé és Szeretetté, éber kiáradássá, odaadássá, termékeny melegséggé változik és a teremtésben egyszerre megosztja és megsokszorozza magát. A teremtésben ugyanis lehetővé válik a Lilith által keltett feszültségek és egymás ellen irányuló abszolút (teremtőivé változtatott) erők kiegyenlítése és így, az őshagyomány által Lilith-nek nevezett sóvárgás által megbontott egység helyreállítása, az Abszolútum megmentése, megváltása, - megváltódása.

A Lilith tehát nem a teremtés oka, mivel a teremtés oka, célja és rendeltetése a megváltás, vagyis a Lilith által megzavart és megszakított abszolút egységnek a helyreállítása. A Lilith tehát nem a teremtés igazi oka, hanem a megváltás elérése, a rend és a nyugalom, illetve az egység helyreállítása a teremtés oka, célja és rendeltetése, de, mivel eredetileg ő bontja meg az egységet, a Lilith a megváltást szükségessé tevő ok és így, ezáltal, ő a teremtést 'kiprovokáló", örök és változatlan negatív ősok.

Mint Istennek a teremtésre vonatkozó első Ideája (- Ádám Kadmon), az ember, születésétől fogva, alaptermészetében, elsődleges tulajdonságként magában hordja a Lilith gyűjtőnéven ismert ősjelenséget. Ez a bennünk is jelenlevő őssóvárgás az elsődleges és rejtett oka minden szerelmi, illetve párkapcsolati krízisnek. “Létezik itt valami mindennél erősebb szomjúság, amit soha senki nem itatott meg.” (Pilinszky János)

Mózes azt írja a Teremtés Könyvében, hogy mielőtt az Úr Ádámnak megteremtette volna Évát, Ádám a Lilith-tel élt (él!) a paradicsomban. Ezt úgy kell értenünk, hogy a Paradicsomi állapotban (-a paradicsomról tudjuk, hogy a Teremtőnek a Teremtés előtti állapota és nem egy földrajzi hely!), Isten első ideája: Adam Kadmon már egy másfajta megnyilatkozásra, egy más állapotnak a megteremtésére (az egység szétválásához és a létezés megsokszorozódáshoz vezető) sóvárgást hordoz magában. Ezt, az Isten első ideáját létrehívó ős-sóvárgást az asztrológiában is Lilith-nek nevezzük, de van neki egy másik elnevezése is: a Fekete Hold, ami arra utal, hogy a Lilith a Holdnak (A teremtő őserőnek) a terméketlen, foganás, illetve megtermékenyülés és teremtés nélküli, steril mása, és ez éppen a Lilith által létrehozott negatív ősállapotnak az örökösen megmaradó (“újraszülető”), kielégülés és kiegyenlítődés előtti (és kiegyenlítődés és kielégülés nélküli) tulajdonságát fejezi ki.



Összefoglalás:

Sok emberben a Hold a sötétség és a félelem, a magány jelképe. A sötét és gonosz lények kitalálása, és ezek összekötése Lilith-el nagyon régi témakör. Az asztrológusok szerint Lilith a Fekete Hold úrnője.
A zsidó hagyomány szerint Lilith az Ádám mellé teremtett első nő volt. Tehát nem Éva hanem Lilith volt az, aki olyan lénynek tartotta magát, aki senkihez sem hasonlítható. Nem akarta Istent, mint Urat elfogadni, szavára nem hallgatott, férjét pedig minduntalan megalázta. Ezért Isten száműzte a paradicsomból, és ettől a pillanattól kezdve ő lett a sötétség, a rossz, és minden negatívum megtestesítője.
Lilith egy gyönyörű nő. Induljunk el ezen a fonálon. Érdemes a nőnek, mint biológiai lénynek a jellemzőit és szerepét megfogalmaznunk.
A nők és az egyenjogúság egy viszonylag újkeletű témakör, hisz a nő évszázadokig el volt nyomva a férfi által.
Lilith legendája a férfiak felsőbbrendűségének a tagadásából ered.
A feminizmusról más szemmel is lehet beszélni. Osho, a keleti bölcs rámutat az emberi kultúrák fogyatékosságaira, a nőkkel szemben elkövetett igazságtalanságokra és elnyomásra.
Lilith ősi mítosza lehet, hogy a mindenkori férfi-nő ellentét megtestesítője.
Lilith – az első és soha el nem múló vágy. Lilith a mindenkiben létező, mindig valami másra, az adottól eltérő állapotra, élményre és helyzetre való vágyakozás. A Lilith a másállapotra, más helyzetre, az új és más élményre való örök és öncélú sóvár szomjazás.
A Lilith tehát az első és soha el nem múló vágy, az első csillapíthatatlan abszolút kívánság olyan élményre és tapasztalatra, ami nem adott.