Tudta-e?
...melyik a világ legrégibb városa? Jerikó. A Közel-Keleten, a Jordán völgyében épült, és már a Biblia is említi mint erős falakkal körülvett várost. I. e. 7800 táján keletkezett , többször lerombolták és újraépítették. Híres falai gyakran másfél méternyi szélességűre terebélyesedtek, még a felső peremüknél is. A Biblia szerint Józsué, aki Mózes halála után a zsidók kánaáni honfoglalásának vezére lett, és népét az Ígéret Földjére vezette, úgy foglalta el,hogy megparancsolta papjainak, fújjanak bele a kürtjeikbe.A kürtrivalgásra az öles városfalak összeomlottak.

19. szám - 2007. október 8.

A mennydörgő sárkány országa

Bhután

2. rész - A Himalája keleti részén, India (Asszam) és Kína (Tibet) között található Bhutáni Királyság Földünk egyik legelzártabb és legtitokzatosabb országa, ahol mintha megállt volna az idő.
Dr. CELLER Tibor, Családi Kör hetilap

2
Az ország 17. és 18. századi történelmét újra meg újra kiújuló polgárháborúk tarkították - a két évszázad alatt 42 druk desi igazgatta az országot. Az 1870 és 1881 között háromszor is országló 51. druk desi, Samdrup Jigme Namgyal (1825-1881), Tongsa kormányzója végre felülkerekedett ezen a megosztottságon, lecsendesítette a szemben álló feleket és megerősítette a központi hatalmat.

Követeinek megsértése és a határvillongások miatt Anglia 1864-ben háborút viselt Bhután ellen, amely 1865-ben szerződéses megállapodással végződött. A britek gazdasági és politikai érdekeiket szem előtt tartva már a 18. század végén keresték a kapcsolatot Bhutánnal. (A brit gazdasági érdekeltség abban állt, hogy az East India Company egyrészt jó felvevőpiacnak tartotta Bhutánt, másrészt a britek abban reménykedtek, hogy Tibetet Bhutánon keresztül is elérhetik, a britekkel ellenszegülő nepáliak ugyanis lezárva tartották a Nepál és Tibet közötti kereskedelmi főútvonalat.

A már említett sikeres uralkodó, Samdrup Jigme Namgyal egyetlen fia, Ugyen Wangchuck (1861-1926), Tongsa addigi kormányzója 1905-ben angol támogatással magához ragadta a központi hatalmat, majd 1907-ben bevezette az örökletes maharadzsai (királyi) méltóságot. 1910-ben Nagy-Britannia formailag elismerte ugyan az ország függetlenségét, de a külpolitika ellenőrzésének a jogát megtartotta magának. A briteket ebben a minőségben 1949-ben az indiaiak váltották fel, akik 1961-től az ország védelmét is átvették. Hogy India gazdaságilag, politikailag és stratégiailag mennyire csekély jelentőségűnek tartotta Bhutánt, arra példa, hogy a bhutáni és szikkimi közös indiai politikai főbiztos székhelye a Szikkim Fejedelemség (India 1975-ben formailag is annektálta, azaz Indiához csatolta) fővárosában, Gangtokban volt.

Ugyen Wangchuck király (1861-1926), a modern monarchia megalapítója






















Ugyen Wangchuck király 1911-ben Indiában V. György brit uralkodóval, India császárával személyesen is találkozott. V. György a találkozás alkalmával elrendelte, hogy ha ezentúl a bhutáni uralkodó bármikor a Brit Birodalom területére lép, a tiszteletére 15 ágyúból kell díszlövést leadni! Ugyen Wangchuck király felismerte az oktatás és a képzés fontosságát, ezért két iskolát alapított, amelyekben 1914-ben 46 gyermek kezdhette meg tanulmányait. A monarchia megszilárdítása azonban fiára, az 1927-ben megkoronázott Jigme Wangchuckra (1905-1952) várt, aki áttekinthető hierarchikus rendszerben központosította a világi és az egyházi hatalmat: ő nevezte ki a főlámát a szerzetesi közösség javaslatára, a négyfős tanácsadó testületet, amelynek tagjai az államminiszter, a protokollfőnök, a (külügyi funkciót viselő) kamarás és a legnagyobb dzong (kolostor-erőd) vezetője volt, továbbá ő nevezett ki minden fontosabb hivatalnokot és minden dzong-elöljárót is.


Jogme Wangchuck király (1905-1952), a központi hatalom megszilárdítója






















Bhután első örökletes királya négyszer nősült, hét fia és három lánya születet, de fiai közül a felnőttkort mindössze az ötödik, a már említett Jigme király érte meg.

Jigme királynak 1947-ben a nagy szomszéd, India függetlenedésekor csak ügyes politikájának köszönve sikerült elérnie, hogy országát ne olvasszák be az újonnan létrejött helyi nagyhatalomba és így megőrizhette Bhután függetlenségét. Jigme király apjához hasonlóan felvilágosult uralkodónak számított, a tehetséges gyermeket Indiába küldte továbbtanulni (annakidején jómaga is itt tanult nyelveket és irodalmat), míg örökösét, Jigme Dorji Wangchuck-ot (1929-1972), a későbbi királyt Angliába küldte tanulni.

Jigme Dorji Wangchuk király (1929-1972), a jelenlegi uralkodó nagyapja















Jigme Dorji Wangchucknak, a harmadik királynak az ifjúkori képe























Bhután második örökletes uralkodója, Jigme két feleséget vett maga mellé (mindketten igen magas kort értek meg), akiktől két fia és három lánya született. A legidősebb fiún, a későbbi királyon túl a többi utód jelenleg is él.

Az országalapító unokáját, Jigme Dorji Wangchuckot "reformkirályként" is emlegették. Elődeihez hasonlóan az ifjú királynak is feltétlen célja volt országa függetlenségének megőrzése, ezért Bhután nemzetközi elismertetését tekintette legfőbb feladatának - 1962-ben Bhután is célországává vált a Colombo-segélynek (ázsiai Marshall-segély); 1969-ben tagja lett a Posta Szövetségnek, és megnyílt az út a különböző külföldi segélyszervezetek előtt, 1971-ben pedig az ország tagja lett az ENSZ-nek. A külföldi segélyekből az uralkodó 1770 km aszfaltozott utat épített, 102 iskolát és 6 kórházat alapított.

Jigme Dorje Wangchuck 1956-ban sikeres földreformot is végrehajtott, amellyel megszüntette a 10 hektárnál nagyobb magángazdaságokat, utóbb pedig a kolostori tulajdont is; a földet a nincstelenek között osztotta szét, míg a kolostorok kárpótlásként folyamatos juttatásokat kaptak az állami költségvetésből. A király nyíltan a lámák előjogainak a szűkítésére törekedett, és fokozatosan felszámolta a feudális viszonyokat, többek között, a világon talán utolsóként 1965-ben végre eltörölte a rabszolgaság intézményét!

A király még 1953-ban végrehajtotta az államigazgatás reformját is, amely változtatás legfőbb eleme az évente kétszer ülésező 150 fős törvényalkotó nemzetgyűlés (Tsogdu) megalakítása volt. A nemzetgyűlés 103 tagját a nép választja, 33 tagját a kormány, 12 tagot pedig a szerzetesi közösségek. A király függetlenítette továbbá a törvénykezést a törvényhozástól, és létrehozta a királyi tanácsadó testületet, amely a törvények végrehajtását ellenőrzi. A király 1969-ben - sokak meglepetésére - önként törvénybe iktatta, hogy a Nemzetgyűlés kétharmados többséggel még tőle is megvonhatja a bizalmat, ha uralkodásra alkalmatlannak találja, de „természetesen” ilyen szavazásnak mindmáig még az indítványozására sem került sor. Jigme Dorji Wangchuck király reformjai és az Indiától való gazdasági és politikai függés miatt a tisztek és főhivatalnokok egy része lázadást szított, megölték az ország miniszterelnökét Palden Dorji Jigmét (1919-1964) is, majd a lázadás letörése után valamivel több mint egy évvel (1965. aug. 1-jén ) az uralkodó ellen kíséreltek meg merényletet, amit sikeresen túlélt, a lázadást pedig letörte.

A király 1972-ben, 43 évesen, kenyai útja során Nairobiban, szívroham következtében váratlanul meghalt, és utóda egyetlen fia, az akkor mindössze 17 esztendős Jigme Singye Wangchuck lett, aki hivatalosan, mint Bhután Sárkánykirálya csak 1974. jún. 2-án foglalta el az Aranytrónust és tette fejére a Hollókoronát (a jobbára kék színű korona kínai és angol selyembrokátból és bársonyból készült 1840-ben, és a fejre ezüstpánttal rögzül, szent buddhista szövegek, 3 szem, valamint a Nap és a Hold szimbóluma díszíti). A koronázás a Punakha Dzong kolostorban történt, ahol az országalapító Shabdrung Ngawang Namgyalnak valamint az összes eddigi vallási vezetőnek is a bebalzsamozott földi maradványait őrzik. A koronázás során a király egy fehér selyemkendőt helyezett a védőistenek képmására, ami a tisztaságot és az új uralkodó nyílt szándékait jelképezi.


Jigme Singye király megkoronázásakor mindössze 19 esztendős volt






















Bhután sárkánykirálya, Jigme Singye Wangchuck és négy felesége






















Közvetlenül a koronázást megelőzően állami hivatalnokok és katonatisztek egy csoportja államcsínyt szervezett, melynek terveiben az ifjú uralkodó likvidálása is szerepelt. A szervezőket az utolsó pillanatban leplezték le, így a király megmenekült, ám a királyi rezidenciát a lázadóknak sikerült felgyújtaniuk.


A hollókorona, a királyok koronázási ékszere













A király nagykorúságáig édesanyja Kesang-la Choden anyakirálynő (1930) és nagybátyja, Namgyal herceg, vezérőrnagy (1943) segítették az uralkodásban. A király édesanyja az ország egykori miniszterelnökének és egy szikkimi hercegnőnek a lánya, férje halála után szerzetesi fogadalmat tett és még jelenleg, 77 évesen is igen aktív szereplője maradt a közéletnek. A király nagybátyja a későbbiekben is kivette részét a kormányzásban: több minisztérium élén is állott. Jelenleg mint az uralkodó személyes képviselője, a Népjóléti Minisztériumban tevékenykedik.


Kesang Choeden Wangchuck anyakirálynő, a jelenlegi uralkodó nagyanyja
































A kormányzásban a király két nővére is kiveszi a részét: Sonam Chodden Wangchuck hercegnő több mint két évtizede az ország földművelési minisztere. A másik nővér, Dechen Wangmo Dorji Wangchuck hercegnő hosszabb ideig szintén miniszteri posztot töltött be Őfelsége kormányában. A király két húga nem vállalt kormányzati pozíciót.

A királynak négy nővérén kívül van három féltestvére is, ugyanis apjának egy ágyassal folytatott viszonyából két fiú és egy lány született.

A jelenlegi uralkodó 10 és 15 éves kora között angliai és indiai iskolákban nevelkedett, majd a Wangchuck Katonai Akadémián, Paróban folytatta tanulmányait. Trónralépése után tovább folytatta az édesapja által elkezdett óvatos nyitás politikáját: végre kinyitotta az ország kapuit a turisták, a kutatóexpedíciók és természetesen a külföldi tőke előtt is. Országlása alatt az ország belépett a Dél-Ázsiai Regionális Együttműködési Társulásba (SAARC) is. Az új király bevezette a saját pénznemet, a ngultrumot, és megkezdte a mindmáig híres bhutáni postabélyegek kiadását, melyek az ország költségvetésében ma is fontos pénzügyi forrást, bevételt képviselnek. (Pl. Bhután az elsők között kezdett el – Szingapúrban készült - műanyag bélyegeket kibocsátani. Eléggé paradoxonnak tűnik, hogy ebben a világtól elzárt országban jelentették meg például bélyegeken először a szinte teljes Disneyland-mesefigura kollekciót: Mickey egeret, Donald kacsát és a többieket. Egyes bélyegeken a képen kívül még egy kis dallam is van, amelyet lemezjátszón meg lehet hallgatni.) Az utóbbi évtizedben fellendült a gazdaság (cement-, gyufa- és papírgyárak, szeszüzemek és gyümölcsfeldolgozók üzembe helyezése, az ásványi kincsek kiaknázásának beindítása, vízierőművek építése). Érdekességként elmondhatjuk, hogy természeti adottságai által (a 7554 és 160 m tengerszint feletti magasság különbségéből adódóan), területéhez mérten Bhutánnak van a világ legnagyobb vízierőkészlete: 20.000 megawatt, de mindebből az ország csak töredéket használ el. Az állam részéről a gazdaságfejlesztés mellett a hagyományos kézműipar (kosárfonás, fegyverek, ötvösáruk, szőttesek és fafaragások készítése) felkarolása és az infrastruktúra fejlesztése (Jigme Singye király uralkodása alatt eddig közel 3000 km aszfaltozott út épült) is célkitűzés.
ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2020 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor