A Mátyás korabeli reneszánsz étkezés

A reneszánszról az emberek többségének az élvezetek hajhászása jut az eszébe. Az érzékiségre való hatás nem csak az irodalmi és képzőművészeti alkotások és tevékenységek jellemzője volt e korszakban, hanem az étkezések egyik igen hangsúlyos része. A reneszánsz kori földi élvezetek az evés esetében nem csupán az ízek világában bontakoztak ki elsősorban, hanem inkább a látványos díszítés és felszolgálás biztosították a gazdagok számára élvhajhász elvárásait, bár az ételek elkészítése is változott a középkorhoz viszonyítva, és az étrend is bővült. Főleg a halas ételek, a friss és szárított gyümölcsök váltak a korban divattá a főúri asztalokon. Ezzel ellentétben a szegények ebben az időben is sokat éheztek. Náluk a húsos ételek csak ünnepnapokon kerültek az asztalokra, de igencsak egyszerűen elkészítve.

A Mátyás korabeli étkezésekről kevesebb adat maradt fönn, mint az olasz reneszánsz étkezésekről, ahol a pávatollakkal, füstölőkkel, csillogókkal, selyemkendőkkel, koponyákkal és egyéb különlegességekkel díszített ételek, és a különleges, sőt extrém helyeken feltálalt étkeztetések jelentették a szemkápráztatás csúcsát, az érzékiség finomságát. Mátyás király Aragóniai Beatrixszel történő házassága révén ezen olasz étkezési szokások mind jobban terjedtek az amúgy is a korral haladó magyar királyi udvarban.

A királyi és főúri asztalokra kerülő ételek sora bőséges és választékos volt. Galeotto Marzio leírása szerint Mátyás udvarában sokféle halat szolgáltak fel. A legkedveltebb halak: a csuka, a menyhal, az angolna, a pisztráng. A húsok között szerepelt a marha, a juh, a házi- és vadsertés, a kecske, a szarvas, az őz, a nyúl, a liba, a kacsa, a fogoly, a fácán. Kedvelt csemege volt a hízott pávahús is. Nagy gondot fordítottak a kovásszal készült kenyérre. Erősen érvényesült az olasz hatás az étkezésben. Elterjedt a vöröshagyma, a fokhagyma, az ecetes halak, olaszos sajtok, a gesztenye és a tészták használata. Kedvelt fűszerek voltak az olaszdió, sáfrány, fahéj, bors, gyömbér, ánizs, kapor. A húsételeket erősen fűszeres mártásokban tálalták fel. A levesek és mártások sűrítésére kenyérbelet használtak, a rántást még nem ismerték. A húsok sütésénél már alkalmazták a nyárson és roston sütést. A pároláshoz, főzéshez bográcsot, üstöket és lábasfazekat használtak.

Mátyás király korából származik az alábbi étel-köszöntő is.


Íme két recept a Mátyás korabeli udvari ételek közül:

Borzderék aszalt szilvás úrgombával sütve: „A megnyúzott, megtisztított borzderekat sózzuk, bazsalikommal és borókaágakkal jól bedörzsöljük, és egy fél napig pihentetjük. Ezután tepsibe téve a káposztalevelekkel jól betakarjuk és kb. 160 fokos sütőben lassan készre sütjük. Zsiradékot nem használunk hozzá csak a borz háját. Mielőtt még kész lenne, a megmosott és megtisztított gombát az aszalt szilvával együtt mellé tesszük, de ekkor már a káposztaleveleket kiszedjük a tepsiből. Tökmagolajos savanyú káposztával ajánlom.”

Fenyveslében főtt csuka gesztenyés lencsével és csalánnal (böjti étel): „A megtisztított és besózott csukákat 1 órát pihentetjük. A bogrács alját kibéleljük a fenyőággal, mentával, kakukkfűvel, és annyi vizet öntünk rá, hogy ne lepje el őket. Erre az ágyra fektetjük az előre besózott csukákat. A lényeg az, hogy a halaknak csak a párában kell puhulni főzővízbe nem érhetnek. A gesztenyét puhára főzzük, majd megtisztítjuk, és áttörjük. A lencsét enyhén sós vízben úgyszintén puhára főzzük és összekeverjük a vajjal, és az áttört gesztenyével. A csalánhajtásokat pár másodpercre lobogó forró vízbe dobjuk. Tálaláskor a megpárolt csukákat a lencsésgesztenye-alapra helyezzük és köréje tesszük a csalánt.”


Így nézhetett ki Mátyás király lakodalma

Mátyás király szerette a vendégfogadásokat. A király budai palotáját mindenki megbámulta: egyesek a tágas ebédlőket, a fényes hálószobákat dicsérték, mások a berakásokkal ékes ajtófélfákat vagy kandallókat, amelyeknek tetején szebbnél szebb szobrok álltak. Sokan megbámulták a könyvesházat is, amely görög és latin könyvekkel volt tele. Különösen a könyvek kötése tetszett a látogatóknak: minden köteten Mátyás király címerét látták. Ezért aztán a Corvin névről el is nevezték a könyveket Corvináknak. Tetszett a díszes könyv mindenkinek, de az olvasáshoz akkor még kevesen éreztek kedvet. A korabeli külföldi követek többsége, de az udvarhölgyek és urak inkább az étkezések örömeiben leltek kielégülést. A könyvesház csak a kor művelt tudósainál keltett igazi izgalmat.

A mai emberben a Mátyás királyról szóló mesék alapján inkább az igazságos és egyszerű király képe ugrik elő. Senkinek sem jutna az eszébe megkérdőjelezni, hogy Mátyás király nem kenyérhéjon és levesen tengette az életét, mint ahogy a meséből ismeretes. De bizony nem így volt. Hunyadi Mátyás ugyanis a legmívesebb edényekből és evőeszközökkel ette a finomabbnál finomabb ételeket.