A mai grafikus felhasználói felületek a modern eszközökre nézve elavultak. A grafikuskártya gyorsítási funkciói alig vagy egyáltalán nincsenek kihasználva, nem beszélve annak számítási kapacitásáról. Egy standard ablakos rendszer akár a 10-15 éves kártyán is ugyanúgy fut, mint egy mai modern kártyán, legfeljebb a felbontás és a színmélység jelent problémát. Ennek kiküszöbölésére néhol alapjában kellene megváltoztatni a mai grafikus rendszereket. Erre vállalkozott a Microsoft a Vista megjelenítő motorjának újításaival (Avalon), illetve a Unix/Linux környezetben a Fuzion nevű projekt ingyenes platform fejlesztői (2001 óta létezik hivatalosan).
Ha csak azt nézzük, mióta léteznek e projektek, akkor máris feltűnik, hogy nem is olyan egyszerű feladat egy új, jobb grafikus kezelő felületet kitalálni a klasszikus vezérlőegységek mellé (egér, tasztatúra). A követelmény igen nagy: mindenképpen növelni kell az áttekinthetőséget, illetve a gyors működést és egyszerű vezérlést. Innen ered az én szkepticizmusom is az ilyen újításokkal szemben, ugyanis az évek során néhányszor már kipróbáltam ezeket a megoldásokat, de legtöbbször csupán a kinézet lett „csicsásabb”, a kezelés semmivel sem vált ésszerűbbé, az áttekinthetőséget pedig néhány esetben ne is említsük. Munkatársaimmal többször is beszélgettünk, vitáztunk erről, ugyanis nálam elsődleges a funkcionalitás, és utána jöhet a kinézet, de csak oly mértékben, hogy a programkezelő felület könnyen áttekinthető legyen. Nincs ez másképpen az operációs rendszerekkel sem. Az XP-nél is általában a régi 9x-es kinézetre váltok vissza, mivel sokszor érezhetően gyorsabb a gép a sok effektus, árnyékolás stb. nélkül, a funkciók meg ugyanúgy elérhetőek. Most azonban ismét nekiálltam kipróbálni a Fuzion legújabb változatát. A Microsoftos megoldását teljes kapacitásban még nem sikerült kipróbálnom, mivel ha a gépet a futtatás igényeihez össze is állítanám, nem jutottam még hozzá egy olyan Vista változathoz, melyen ezt alaposan átnézhetném.
Így maradt a Fuzion, melyet betöltéskor elég szkeptikusan figyeltem, ugyanis a gépnek körülbelül 10 másodperccel több kellett, hogy betöltse a teljes grafikus kezelőfelületet. Azonban akárhogy is figyeltem, nem találtam nyomát jelentősebb memóriafogyasztásnak. 313 Mb-ot emészt fel a rendszer az összes háttérben futó programommal együtt, míg 3D nélkül ez csupán 17 „megával” kevesebb. Ez tehát nem oly jelentős. Betöltés után néztem, ahogyan jöttek a „csicsák”, amiket ugyebár nem tartok fontosnak, mint pl. árnyékolt ablakkeretek, effektusokkal ellátott fejléc, ablakok le-fel röpködése kicsinyítés vagy nagyítás esetén. Ablakok mozgatáskor papírlapként hajlanak. Az ablak széle is lehajtható, így meg lehet nézni, mi van mögötte. Persze hasonló apróságok, mint az előbb, melyekre azt gondoltam, hogy leterhelik a processzort. Azonban úgy néz ki, hogy nem lett igazam, ugyanis teljes egészében a GPU, vagyis a grafikus kártya processzora dolgozza fel a plusz információkat, így az nem zavar a munkában. Na de ezért a kis sminkelésért nem kellene ilyen nagy felhajtás.
Érdekes az átlátszóság megoldása. Az ablakaim szükség esetén átlátszók lehettek, aminek kezdetben semmi hasznát sem láttam, a munka közben azért találtam jó trükköket is. A CTRL gomb és az egér görgője segítségével az egér alatt lévő ablaknak bármikor állíthatom az átlátszóságát, ami csak nagy ritkán tud hasznos lenni. Ilyen eset mondjuk gépelés közben adódik, amikor figyelek valamilyen más információt is (például a hálózat forgalmát), mialatt ezen adatokhoz úgy jutok hozzá, hogy nem takar ki részt a szöveg-feldolgozó programomból (látom mögötte a gépelt szöveget). Vagy hasznos lehet akkor is, mikor két képet kell feldolgoznom, mégpedig úgy, hogy azok majd összeilleszthetőek legyenek, és ne lehessen észrevenni, hogy két képből van összerakva a weblap adott része (Aki már csinált ilyet, annak ismeretes a probléma, melyet külön trükkökkel oldunk meg). Ez esetben elegendő volt a két ablakot egymásra helyeznem, és az egyiket félig átlátszóvá tennem, így a pozicionálási problémákat pillanatok alatt megoldhattam, számítgatás és a pixel-koordináták figyelése nélkül.
Na de nézzünk nagyobb dolgok után. Érdekes jelenség a többasztalos mód használata, amikor egy kocka oldalain helyezkednek el az ablakok, és a kockát az egér segítségével elforgathatjuk a megfelelő pozícióba, vagyis virtuális asztalra fordítjuk le. Megjegyzem, nekem továbbra is kényelmesebb a billentyűzeten lévő gyorsító gomb használata, azonban egérfüggő társaim jó hasznát fogják venni a fenti megoldásnak, mivel egyszerre több asztalt is látnak, és előbb eljutnak a kívánthoz. Azonban sokkal jobb funkció az, hogy az összes asztalt egy falra kicsinyíthetem egyetlen egér-mozdulattal (a bal felső sarokba rántom az egeret), így szépen látom, hogy melyik asztalon mi van, hogyan állnak a félbehagyott munkáim, ami sokszor meggyorsította már a keresgélést az asztalok között. Ugyanilyen jó funkciónak tartom az ablakok kiterítését, vagyis ha a jobb felső sarokba rántom az egeret, akkor az összes asztalon lévő ablakot elrendezi a képernyőn kicsinyítve, hogy áttekinthetően lássam őket. Ezzel pillanatok alatt arra az ablakra/programra kattinthatok, melyre szükségem van, felejtsük tehát el az ALT+TAB kombinációs forgatást. Természetesen, ha rákattintok egy ilyen kicsinyített ablakra, az összes ablak az eredeti pozícióba áll vissza, csupán a kiválasztott ablak kerül felülre. Ez akkor is segít, ha egy program nem reagál semmire, mert egy másik ablakban bevitelt vár (hibajelzés), de a kérdéses ablak valami folytán alulra került. Így pillanatok alatt látom, hol a probléma, ami jelentősen gyorsítja a munkát. Meg kell hagyni, hogy mindezen funkciók megoldhatóak lettek volna külön repülgetések nélkül is, de ha nem terheli a gépet, felőlem röpködhetnek azok az ablakok, váltások, nem lassul velük a munka, mivel a másodperc tört része alatt zajlik le az animáció.
A programváltás, vagyis az ALT+TAB funkció is változott. Ha akarjuk, felsorakoznak az ablakok, mint a kártyák, bal oldalt és jobb oldalt félig elfordítva, míg a kiválasztott ablak a középen van. Ennek a funkciónak nem látom nagy jelentőségét.
További funkciókat is találtam, melyeknek meg kell szokni a használatát. Nagyrészük az egérgombok kombinációjával és mozgatásával érhető el, vagy a tasztatúra kombinációkkal. Azonban oly fontos pluszt nem találtam, aminek meg kellene jegyeznem az elérhetőségét. Azt viszont mégiscsak megjegyeztem (és bekapcsolva hagytam), hogy ha az egeret egy háttérben lévő ablak fölé viszem, akkor az előtérben lévő ablak olymértékben átlátszó lesz, hogy megmutatkozik, mi van a háttérben. Ez nagyon jó volt akkor, amikor munka közben beszéltem üzenetküldő alkalmazás segítségével (messenger). Halványan láttam a beszélgetést, és csak az egeret kellett arrább húztam, hogy begépeljek valamit, vagyis üzenetet írjak. Nekem végül is tetszett ez a megoldás, valamivel kényelmesebb lett a társalgás munka közben.
Mindent összevetve ezek az új dolgok hoztak jót és könnyítést is, azonban továbbra is azt tartom, hogy több a látványelem, mint a haszon. Tekintettel arra, hogy a rendszert nem terheli semmivel sem jobban, így marad a gépen, hátha találok még hasznos funkciókat (ha már úgyis ekkora GPU van a gépben). Azonban a jelenlegi állapot még nem tekinthető végleges, forradalmi megoldásnak.
.jpg)
