Az egyik elsõ áldozata ennek a "jó üzleti érzéknek", amit az Újvilág inspirált meghódítóiban, egy névtélen indián fõnök volt, aki 1626-ban 24 dollár értékű baltáért, üstért és szövetért adta el a Manhattan szigetet, Peter Minuit kormányzónak.
Manhattan középsõ részén, egy telek mostanában 80 millió dollárért cserél gazdát. Még ha az inflációt is beleszámítjuk, Ninuit kormányzó, könnyen belátható, bombaüzletet kötött…
1803-ban Napóleon császár elhatározta, hogy (mivel elméjét az európai események kötötték le) túlad Franciaország amerikai birtokain.
Nem sokat rágódott rajta, eladta a teljes Mississippi völgyet, a gyermekkorát élõ amerikai köztársaságnak. E “kis” telek 828.000 négyzetmérföldnyi, Kanadától a Mexikói öbölig, nyugat félé pedig a Sziklás-hegységig terjed.
Ezzel az üzlettel (amit Luisiana Purchase néven ismernek) az elnök, Thomas Jefferson megduplázta országa nagyságát, és ez csak 15 milliójába került…
1867. március 30-án megállapodás köttetett II. Sándor, mindén oroszok cárja és W. H. Seward külügyminiszter között, mely szerint az Egyesül Államok megvásárolta Alaszka földjét.
“Minden oroszok” megkérdezése után, a cár úgy döntött, birodalma meglesz e nélkül a távoli, fagyott és általában ígéretlen földdarab nélkül, és potom 7,2 millió dollárért túladott rajta.
Akkor ez igen nagy árnak tűnt sok amerikai szemében, akik még évékig “Seward ostobasága” vagy, “Seward jégszekrénye” neveken emlegették az üzletet.
A cár “nagyvonalúságára” majd húsz év múlva derült fény, amikor pechjére 1896-ban aranyat találták a területen.
Alec McDonald, becenevén Klondike Királya, arany földbe vágta csákányát, és tisztán 20 millió dollárt keresett...
Egy századdal késõbb “fekete arany” (azaz olaj) került felszínre, Alaszka északi pártjainál, és így még egyszer színterévé vált a kincskeresõk egymás közti harcának...