Tudta-e?
A nagyvárosi lakásokban a szobanövények a kintről beáradó szennyeződés 20-30%-át is képesek elnyelni.

40. szám - 2008. május 26.

Szerbia Római kori emlékei II. rész

Gaius Valerius Galerius Maximus római császár nyomában

Gamzigrad (Felix Romuliana) 2007. június 28-án felkerült az UNESCO világörökségi listájára
MUZSLAI Izabella | a szerző cikkei

Olyan fontos és ismert történelmi létesítmények mellett foglal helyet, mint például Jeruzsálem óvárosa a városfalakkal, Petra Jordániában, Velence városa a lagunákkal, Róma történelmi óvárosa vagy a magyarországi Budai várkörzet, az Andrássy-út és a Hortobágyi Nemzeti Park.

Maximus jelentéktelen családban született a mai Szófia közelében. Szülei állattartással foglalkoztak s fiucskájukból is jó gazdát szerettek volna nevelni. Ő azonban ennél sokkal többre vágyott, katona szeretett volna lenni. Amikor csak ideje engedte, elszántan és fáradtságot nem ismerve tanult, gyakorolt s igyekezett minél több harci módszert ellesni. Kitartása meghozta gyümölcsét. Hírnevet szerzett magának, mely elvezette őt szülőhelyéről, a távoli provinciából egészen a „világ közepébe”, Diocletianus udvarába. A megbízható hadvezér hamarosan elnyerte a császár bizalmát és lányának kezét is. Mikor apósa társuralkodóvá tette, Maximus az „isteni család” része lett s nevét Galeriusra változtatta. Mivel Diocletianus Jupiter földi megtestesítőjének hitte magát, így Galerius is félistenné vált a világ szemében. Valóságos mítosz lengte őt körül. A nép újabb Herkulest látott benne miután legyőzte a rómaiak nagy ellenségét, a Narses vezette perzsa csapatokat (298. a.d.). Galerius húsz éves uralkodása után eldöntötte, hogy visszavonul s erre a célra egy palota építésébe kezdett, melyet anyjáról Felix Romuliánának (boldog Romuliana) nevezett el. Igazi császári rezidenciát akart létrehozni, ezért ide hívatta a legnevesebb építészeket, szobrászokat, festőket a birodalom minden részéből, hogy minél gazdagabban díszítsék az építményt. Sajnos az uralkodó nem sokáig élvezhette a hírnevet és a pompát. 311. május 5-én meghalt miközben súlyos betegen szülőfaluja felé igyekezett.

Felix Romuliana

Galerius palotájának nehéz márványtömbjei s a művészi alkotások magukba zárták az időt. Ma is méltón őrzik tulajdonosuk szellemét s uralkodói nagyságát. Az épületegyüttes a Crna Reka folyó völgyében, Zaječar városától 11 km-re keletre található, mintegy 6,5 hektárnyi területet foglal el. A később ide települt népek a Gamzigrad nevet ragasztották rá, mivel akkori elhagyatottsága miatt jó rejtekhelyül szolgált a csúszómászók számára, nyüzsgött a kígyóktól.

Felix Romuliana maradványai




























Az erődítmény szabálytalan négyszög alakú. Várfalát húsz bástya övezi és két kapun lehet bejutni. A várépítészet e késő antik stílusú palotája a császár kényelmét és biztonságát volt hivatott szolgálni, de az uralkodó arra is törekedett, hogy halála után méltó emléket állítson magának. Feltárásakor az archeológusok azt hitték, hogy a légiók számára épített táborhelyre bukkantak, de az 1953-ban elkezdődött részletes kutatásokkor gazdag díszítése arról árulkodott, hogy bizony másról van szó. Az épületegyüttest a III. sz. utolsó éveiben kezdték építeni. Egy régebbi és egy újabb részből áll. Az északi körzet tartalmazza a császári palotát és a hozzá tartozó épületeket, valamint egy kisebb templomot áldozati oltárral. A déli területen középületek helyezkedtek el, méretes búzatároló, fürdőhelyek (thermák) és egy nagy Jupiter-templom két oltárral. A szentély előtt meglelt istenségek fejét ábrázoló két faragott márványtömb tanúskodik arról, hogy a főisten és Herkules tiszteletére mutattak itt be áldozatokat, vagyis földi helytartóiknak, Diocletianusnak és Galeriusnak.
Az épületegyüttes északnyugati részében egy luxuslakosztály foglalt helyet négy nagy csarnokkal, freskókkal, padlómozaikokkal díszítve.
A kapuk egymással szemben helyezkednek el. A zöldes színű homokkőből és fehér mészkőből épített nyugati bejáratot a római építészet grandiózus létesítményei között tartja számon a világ.

A nyugati kapu
















Oszlopcsarnok



















Gipszmakett a zaječari múzeumban






















A legújabb kutatások eredményei

Az épületkomplexum valódi funkciója mindaddig nem volt teljesen ismert, míg 1984-ben a thermák kutatása során Dragoslav Srejović archeológus rá nem bukkant a homlokzatot díszítő „Felix Romuliana” feliratra.

A homoktufába vésett bizonyíték: Felix Romuliana





















1993-ban újabb értékes lelet került elő, az úgynevezett császári kőből, rózsaszín egyiptomi porfírból készült Galerius fej mi egy életnagyságúnál nagyobb szobor része volt. Azt a pillanatot ábrázolta, mikor Viktória, a győzelem istennője megkoronázta az uralkodót, s így az egész világmindenség urává tette. Ennek szimbóluma a császár bal kezében tartott földgömb.

Galerius szobrának feje és a baljában tartott földgömb

















A régészek a palota területén találtak klasszikus görög stílusban faragott márványszobrokat is, melyeknek anyaga a görögországi Paros szigetéről származik.
A mozaikok közül legjelentősebb a Dionüszoszról készült műremek. Galerius kedvencei közé tartozhatott a bor, mámor és újjászületés istennője, hiszen lakhelyét igazi dionüszoszi hangulat lengi be. Mindenütt szőlőindák valamint a halhatatlanságot szimbolizáló borostyán és babér díszíti. A másik két nagyon jelentős mozaik a császári vadászokat ábrázoló színes és nagyon aprólékos művészi munka és a Labirintus nevű padlómozaik.

Dionüszosz, vadászok, Labirintus

































A lokalitáson ma is kutatások folynak. A belgrádi és zaječari szakemberek német kollégáiktól segítséget kérve 2009-ig a legmodernebb kutatóeszközök segítségével (geomágneses- és geoelektronikus mérések) szeretnék megérteni a Romuliana nehéz talpazata alatt megállt időt.

Egyik feltárásuk során előkerült egy 4x4 m nagyságú sírhely teljes harci felszereléssel. Volt benne egy spatha, egy sica, egy koplya felső része, páncéldarabok és a lófelszerelés töredékei, egy bronz alca, mi arra szolgált, hogy a kardot az övre erősítsék, két darab bronz pénzecske, s a legértékesebb egy 42 grammos fibula vagyis aranyból készült ruhakapocs. A leletek értékéből és minőséből egyértelműen megállapítható, hogy a császár magas rangú személyes kísérői, hadvezérei közül temethettek ide valakit. Meglelték a sírhelyet őrző három szobor talapzatát is.

Spatha volt a hosszú római kard neve, amit a lovasság használt





A sica nevű megtört pengéjű harci kés a Balkán-félszigetről származó és Sulla által népszerűvé tett thrák gladiátorok küzdőfegyvere volt.




A másik meglelt sírhely a IV. sz.-ból származik s még különösebb az előzőnél. A déli várfal alatt alakították ki. Egy magas rangú hadvezér maradványait őrizte és annak nemesfémekből készült használati tárgyait, mik az akkor uralkodó császár arcképével voltak díszítetve. Az egyik lelet egy fibula, mit maga az uralkodó ajándékozott a hadsereg tagjainak vagy tisztviselőinek jubíleumok alkalmával. A kapcson lévő portré vizsgálatával megállapították, hogy I.Valentinius, Flavius Iulius Valens és Gratianus társuralkodók idejéből származik. Erről tanúskodik a sírban talált kis táska is és a benne lévő 378-ból való pénzérmék. Ez az évszám döntő jelentőségű a Római Birodalom történetében. A legionáriusok a gótok, hunok és alánok ellen kényszerültek csatázni, mivel azok veszélyeztették a császárság területét. Az említett tiszt, mint uralkodója, Valens is csata közben veszthette életét s, hogy az idők végezetéig őrizhesse Romuliánát annak falai alá temették.

A palotán kívül végzett kutatások során bebizonyosodott, hogy tőle északra még az erőd építése előtt létezett egy település, mely egyes források szerint Galerius szülőhelye volt. Északkeleti irányban egy 25 m széles és 100 m hosszú horreum (gabonatározó) helyezkedett el. Szintén északra találtak rá annak az épületnek a maradványaira, minek tégláiban IV. Flavius hadvezér légiójának címere látható. Az építmény rendeltetését még nem sikerült megfejteni. Flavius a limest védte, táborhelye Singidunumban (Belgrád) volt s nyomait a mai napig nem sikerült felkutatni Romuliánában. A palotától délre meghatározták a nekropólisz pontos helyét és felfedeztek a várfal előtt egy 350 m hosszú árkot. Ez a IV. sz.-ban keletkezett, amikor itt szedték be a császári adót és élénk kereskedelem folyt a város területén.

Mauzóleumok a Magura nevű dombon

Már Srejović feltárta a Magura nevű szent dombon épült két kör alaprajzú építményt. A nagyobb Galerius földi maradványainak nyújtott örök nyugalmat, míg másikba anyját, Romulát temették. A dombon át haladt a Romuliánába vezető fő útvonal. A császár halála után a palota már a IV. sz. második felében elhagyatottá vált, feldúlták a gótok, a hunok majd kis bizánci településsé alakult. A XI. sz.-ban rövid időre ugyan ismét felvirágzott, mint várfallal megerősített szlovén falucska, de rövid életű volt.

Mauzóleumok a Magurán

















Gamzigrad kronológiájában hat periódust különböztetnek meg a szakértők. Ezek
1.) falucska az időszámításunk előtti I. és II. évezredben
2.) római vidéki birtok (roma rustica) a III. században
3.) császári udvar a III. sz. végén és IV. sz. elején
4.) templomi birtok a IV. és V. században
5.) az V-VII. sz.-ban korabizánci település
6.) a XI. sz.-ban középkori városka

A Balkán-félsziget négy császárt adott a Római birodalomnak: Flavius Iulius Constantiust (született Sirmiumban – Sr Mitrovica), Gaius Aurelius Valerius Diocletianust (született Dalmáciában), Gaius Galerius Valerius Maximust és Marcus Aurelius Valerius Maximianus Herculiust (született Sirmiumban).

Flavius Iulius Valens a Keletrómai Birodalom császára volt. A gótok elleni hadrianopolisi csatában vereséget szenvedett, s ez a Római Birodalom hanyatlásának kezdetét jelentette. Az utókor őt hívja az „utolsó Rómainak”.

Gratianus, I. Valentinius idősebb fia Sirmiumban született. Érdeme, hogy 378-tól felgyorsította a Birodalom keleti felének katolizálódását. Nem üldözte a pogányokat, de elhatárolta tőlük államát. Valójában a nyugatrómai Birodalmat örökölte, de meg kellett osztania. 378-ban keletre siet Valensnek segíteni megvédeni területét. Valens halála után átvette a terület irányítását

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2020 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor