Mondjuk, maroktelefon?

A marok szó egyébként nemigen fordul elő összetételi tagként. A marokvas olyan vaslemez, amelyet alul a tengelyhez forrasztanak, hogy átfogja, megmarkolja, tágabb értelemben pedig összetartó kapocsként szolgáló vaslemez. A vasmarok viszont erős szorítású, kemény marokra utal a túlzó szóhasználatban, valamint a fegyelmezni, irányítani tudó erős akarat választékos megnevezése. A marokszedő az a személy, aki aratáskor a levágott gabona nyalábjait (a markokat) kévébe köti. Régen inkább marokverőnek mondták. Ugyanez volt a neve annak a cöveknek is, amellyel a kévekötő munkás a kévékre tekeri a kötelet, és veregetve egyengeti őket. Hajdan a kézi vagy ingó zálogot marokzálognak is nevezték.

A marok jelentése lehet ’behajlított tenyér, marék’, kifejezésekben ’birtoklás, hatalom’, ezenkívül ’maroknyi’, a népnyelvben ’levágott gabona nyalábja’ stb. Régen a ló magasságának a mértékegysége is volt, 105 milliméternek felelt meg. Több állandó szókapcsolatnak része. A tartja a markát értelme ’borravalót, juttatást vár’, a markába nevet azt jelent, hogy ’kárörömet érez’, a köpi a markát annyi, mint ’erősen fogadkozik’. Csiriz a markodba! v. Szurok a markodba! – mondják annak, aki olyan ügyetlen, hogy nem tud valamit megfogni. A Jobb egy marok szerencse, mint egy köböl ész közmondás üzenete: hiába eszes az ember, ha okossága nem párosul szerencsével. A Jobb egy marék szerencse, mint egy véka pénz viszont azt sugallja, hogy a jó szerencse többet ér, mint a gazdagság. Markába szakadt a hazugság annak, aki felsül a hazudozásaival.

A marok főnévnek számos képzett származéka van: markol, markolász, markoló, markolat, markos stb. A markol előfordul ’marokkal megfog, marokba szorít’, ’marokkal vesz’, ’belemarkol valamibe’ értelemben. A szívébe markol valami kifejezés arra utal, hogy az illetőt megdöbbenti, megrázza valamely hír, felismerés stb. A markolász vagy népiesen markolászik egyrészt azt jelenti, hogy ’többször megmarkol valamit’, másrészt (tárgyatlanul) azt, hogy ’puha v. szemcsés anyagba nyúlkálva vájkál’). Az irodalmi szóhasználat él a valami markolássza a szívét valakinek kifejezéssel, arra utalva vele, hogy valamilyen kínos érzés keseríti el az illetőt, szorítja el a szívét. A markoló a műszaki nyelv szava, olyan föl-le ereszthető, nyitható-csukható eszközre vonatkozik, amely földnek vagy ömlesztett anyagnak a fölemelésére és továbbítására szolgál. Magát a földmarkolót is mondják egyszerűen markolónak. A markolat általában vágó- v. szúrófegyvernek a fogantyúját jelöli, régen maroklatnak vagy maroklárnak is nevezték. A markos melléknév izmos, erős emberre utal a népnyelvben, régen a lónak marokban kifejezett magasságára is vonatkoztatták, nyelvjárásban a marokszedő főnév szinonimája is lehet.