Műanyagok a természetben

Nem is a mosógépekkel van a gond, hanem amikor ehhez még hozzájött a műszálas textília elterjedése, ez úgy tűnik, megfordíthatatlan és egyben nem kívánatos változásokat eredményez. A mosógépek egyszeri használatakor is több mint 700 ezer műanyag mikroszál kerülhet a kifolyó szennyvízbe. Ezek jó része a természetben köt ki. Van, amikor közvetlenül oda kerül, de a szennyvíztisztító telepeken is átjut. Legalább is ez derült ki egy új vizsgálatból, melyet az angliai Plymouth Egyetem kutatói végeztek el. Megállapították, hogy a műszálas anyagok 30-40 Celsius-fokon történő mosásakor keletkező szennyvízben lévő mikroszkopikus nagyságú műanyag részecskék többsége jellemzően a 0,001 és 5 milliméter közé eső műanyagdarabkák kategóriába tartozik. Különböző mosószer és öblítő variációk felhasználásával a kutatók poliészter, akril és pamut-poliészter anyagokat mostak ki. A szennyvízből ezt követően kivonták a mikroszálakat, majd elektronmikroszkóppal vizsgálták meg azokat. Azt szerették volna megállapítani, hogy átlagban mekkora méretű és milyen mennyiségű mikroszál kerül ki ilyenkor a környezetünkbe. Az eredmények szerint hat kilogrammnyi pamut-poliészter összetételű anyag kimosásakor átlagosan 138 000, poliészter anyagok mosása esetén 496 000, akrilból készült anyagoknál 729 000 mikro-műanyagrészecske kerül ki a természetbe a mosóvízzel.

A szakemberek már 2004-ben kimutatták, hogy a mikroszkopikus nagyságú műanyag részecskék az 1960-as évek óta folyamatosan felhalmozódnak az óceánok vizében. Ma már világszerte mindenütt előfordulnak. Kimutathatóak a tengerek mélyén és a sarkvidék jegében egyaránt. A tengeri élőlények, köztük a kereskedelmi célú halászat szempontjából fontos halfajok is lenyelik ezeket a műanyagdarabokat. A hal szervezetében halmozódnak fel, mi pedig elfogyasztjuk őket. Mindennek pedig akár drasztikus következményei is lehetnek.

De nem csak a mosógépekből kerülnek mikroszkopikus műanyag-részecskék a természetbe. Egy tudományos alapokon nyugvó becslés szerint bolygónk álló és folyóvizeiben több mint 5 billió műanyagflakon lebeg, vagy úszik. Összsúlyuk 250 ezer tonnára becsülhető. Ez a hatalmas mennyiség nem csak csúfítja a környezet. Súrlódással szemmel nem látható műanyadarabkák válnak le a kidobott tárgyakról. Laboratóriumi kísérletek bizonyítják, hogy már az óceánokban a 10 kilométeres mélységben élő élőlények szervezetében is kimutatható a műanyag. Az óceánok közül a Csendes-óceán a legszennyezettebb, a második helyen az Indiai-óceán áll. A Greenpeace legfrissebb jelentése szerint ma ott tartunk, hogy a világ hat legnagyobb, műanyag palackokat gyártó cége évente összesen 2 millió tonnányit gyárt ezekből a lassan bomló termékekből.

A műanyagpalackok elméletileg újrahasznosíthatóak. A gyakorlat azonban azt mutatja, a flakonok zöme az élővizekben, szeméttelepeken, erdőkben, mezőkön végzi. Ma ott tartunk, hogy világszerte az emberek percenként egymillió műanyagpalackot vásárolnak. A jelenlegi trendeket előrevetítve pedig a „műanyagfogyasztás” a nem is olyan távoli 2021-ig további 20 százalékkal megnő. Főként a palackozott víz folyamatos fogyasztásának a terjedése okozza mindezt. Mára az ázsiai- és a csendes-óceáni régióra is átterjedt a nyugati világ palackozott víz felhasználási szokása. A The Guardian nevű brit napilap adatai szerint 2016-ban több mint 480 milliárd műanyagflakont adtak el világszerte, míg tíz ével korábban ez a szám „csak” 300 milliárd volt. 2021-ig pedig ez a szám közel 600 milliárdra nő. A palackoknak a többsége a műanyagtermékek gyártásában széles körben használt, és jól újrahasznosítható polietilén-tereftalát (PET) felhasználásával készül. A palackok begyűjtése és újrahasznosítása új iparággá fejlődött. Az ágazat folyamatosan növekvő kapacitásai azonban nem tudnak lépést tartani a műanyagpalackok iránti megnövekedett igénnyel. A 2016-ban megvásárolt műanyagpalackok kevesebb, mint felét gyűjtötték be újrahasznosítás céljából. A palackok többsége a szeméttelepeken és az óceánokban végezi. A táplálékláncon keresztül pedig a műanyag mára a tányérunkig ért. 2011-ben az ENSZ a tengeri műanyagszennyezést új globális környezeti problémává nyilvánította. Olyan komplex jelenségről van szó, mely érinti az egész óceáni élővilágot, a társadalmat, a gazdaságot, az emberi egészséget. A Föld jövőjét is befolyásolja, pontosabban átformálja.

Civilizációnk az 1950-es években kezdett el ipari mennyiségben műanyagokat gyártani. Az elmúlt 60 évben Földünk műanyag termelése a 180-szorosára nőtt. Ha a trendet nem sikerül megállítani, 2050-re több lesz a műanyag az óceánokban, mint a hal, a súlyukat összevetve. A műanyag folyamatosan kopik a tengerben, mikroszkopikus részecskék válnak le róla. Beépülnek a táplálékláncba, bekerülnek a halak, madarak szervezetébe. A szűrögető életmódot folytató aljzatlakó élőlények, a kagylók, tengeri uborkák szervezetébe is bejutnak. A tengeri eredetű élelmiszerek fogyasztása így kifejezetten veszélyessé válhat.