Az idők során számos nép fordult meg a területen, és hódította meg az országot, közöttük a médek, az arabok, a törökök és a mongolok. Az elmúlt évtizedekben a britek és a szovjetek, legújabban pedig az amerikaiak és szövetségeseik próbálták leigázni.
Afganisztánban a népesség 12%-a az ország határain átnyúló területen nomád-félnomád állattenyésztést folytat, az öntözött területeken és a hegyvidéki völgyekben növénytermesztés folyik. Afganisztán a világ egyik legnagyobb máktermelője: a mákból illegálisan készülő ópium a legfontosabb helyi jövedelemforrás.
Az ország ásványkincsekben igen gazdag: délkeleten arany-, ezüst-, réz- és vasérc-lelőhelyek találhatók, északon pedig jelentős kőolaj- és földgázkészlettel rendelkezik. A folyamatos háborúk következtében azonban nyersanyagkészletei kiaknázatlanok, így Afganisztán ma a Föld egyik legszegényebb országa.
Afganisztánt túlnyomó részben muzulmánok lakják, hivatalos nyelve az afgán perzsa és a pasto. Az ország etnikai szempontból rendkívül sokszínű: az afgánok mellett élnek itt tádzsikok, hazarák, üzbégek, ajmák, türkmének, beludzsok és nurisztániak, valamint kazah és kirgisz népek.
Az - iszlámon alapuló - Afgán Köztársaság 2003-ban jött létre. Az ország jelenlegi elnöke, aki 2004 óta tölti be a posztot, Hamid Karzai. A hivatalban lévő parlamentben - amelyet 2005-ben választottak meg - a nők aránya az alkotmányban előírt 25%-kal szemben 28%.
2001-ig a tálibok szélsőséges vallásértelmezése révén a nők jogait sárba tiporták. A tálibok uralmának az amerikaiak vetettek véget, így ma már a nők járhatnak iskolába, igénybe vehetik az egészségügyi ellátást, és munkát is vállalhatnak.
2001 óta az egész testet eltakaró lepel, a burka sem kötelező, bár sokan a mai napig hordják. A nők jogainak kiszélesedése ellenére azonban - a még élő, igen szigorú hagyományok következtében - a nők elleni és a családon belüli erőszak nem szűnt meg, sőt, egyesek szerint tovább súlyosbodott.
A muzulmán családokban a férfinak akár négy felesége is lehet egyszerre, ám csak akkor, ha képes mindegyiket egyenlő bánásmódban részesíteni. A feleségnek nem kell dolgoznia, és nem kell megosztania a családi kiadásokat a férjével, házassága után pedig megtarthatja mindazt, ami az övé - emiatt csak a gazdagabb férfiak engedhetik meg maguknak a poligámiát.
Afganisztánban az ételeket a földön ülve fogyasztják el egy közös,
nagyméretű tálból. Étkezésnél a jobb kezüket használják, hiszen a bal kéz higiéniás célokra szolgál. A család általában együtt étkezik, ha viszont férfivendég is jelen van, a nők külön helyiségben fogyasztják el az ételt.
Afganisztán lakossága megközelítőleg 33 millió fő. A népesség közel 45%-a 14 év alatti, 53%-uk 15 és 65 év közötti, míg az idősebbek csupán alig 2,5%-át teszik ki a lakosságnak. Az átlagéletkor Afganisztánban nem éri el a 18 évet - a várható élettartam alig 50 év.
Az ország nagy részén úgynevezett mobil iskolarendszer működik, valódi oktatás a fővárosban, Kabulban folyik, ám itt sincs elegendő iskola: van olyan, ahová 25 ezer tanuló jár. A lányok és fiúk elkülönítve tanulnak - előbbiek többnyire csak 13 éves korukig, a még élő szigorú hagyományok, valamint a vallási szigor miatt.
Az egészségügyi viszonyok éppen olyan rosszak, mint az ország gazdasági helyzete. A gyermekhalandóság például 26%-os, amely a nem megfelelő higiéniás körülmények és a hiányos tájékoztatás következménye. A gyerekek 50%-a nem éri meg az 5 éves kort.
Az országban igen alacsony a megfelelően felszerelt egészségügyi intézmények száma. Az elsősorban európai és amerikai gyógyszerkészítmények csak korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre, áruk pedig igen magas. Sürgősségi ellátás is csak korlátozottan vehető igénybe, a szolgáltatásokért pedig előre kell fizetni.
.jpg)
