A lengyel Kazimir Funk adta, amikor 1912-ben Angliában dolgozott. A szó a vita (élet) és az amin (ammóniaszármazék) összetétele, és a táplálék járulékos tényezőit fejezte ki vele. Ma is életfontosságúnak tartják a vitaminokat, bár ezt az elnevezést ma már nem tekintjük pontosan kifejezőnek.
Hippokratész tulajdonképpen A-vitamin szedését ajánlotta, amikor a farkasvakság ellen májat írt elő. Az indiánok C-vitamint adtak, amikor Jacques Cartier skorbutban szenvedő embereivel Québecben fenyőtűfőzetet itattak. Az iparosodó Angliában a 18. században az A- és D-vitaminban gazdag csukamájolaj tett szert nagy hírnévre, mint mindent gyógyító szer. Száz évvel később a japánok a tengerészek beriberi betegségét úgy gyógyították, hogy árpát etettek velük.
Ma már tudjuk, hogy 40 vitamin van, és legalább egy tucat közülük alapvetően fontos része az emberi táplálkozásnak. Szerepük hasonlósága ellenére - vagyis hogy nem lehetünk meg nélkülük - sajnos nincsen közöttük "hasonlóság". Különböző olyan vegyületekből állnak, amelyekre a szervezetnek szüksége van, de maga nem tudja szintetizálni, előállítani őket.