A legújabb megfigyelések minden eddiginél közelebbi képet adnak a Tejút szívéről, ami várhatóan a téma körüli viták véghez vezethet, mivel az eddigi legszilárdabb bizonyítékokat nyújtja a fekete lyuk elmélethez.
Az MIT csillagászcsapata kaliforniai, arizonai és hawaii-i rádiótávcsöveket kapcsolt össze, létrehozva egy virtuális távcsövet, aminek az átmérője gyakorlatilag 4500 kilométer széles. Ezzel pillantottak be a galaxis közepébe, ezerszer nagyobb felbontást érve el, mint amire a Hubble Űrtávcső képes. Ezzel a felbontással már akár egy baseball labdát is ki lehetne szúrni a Hold felszínén, 384 000 kilométeres távolságban.
Az eszközzel egészen mélyreható képet sikerült készíteni, ami szinte a fekete lyuk eseményhorizontjáig kémlel; ez az a pont ahonnan már a fény számára sincs menekvés. Mivel galaxisunk szuper nagytömegű fekete lyuka a hozzánk eső legközelebbi ilyen objektum, ezért egyedülálló lehetőséget jelent ezeknek a kozmikus szörnyetegeknek a tanulmányozására. "Ez a legjobb fekete lyuk jelölt, amit a világegyetemben találhatunk, a legnagyobb esélyünk arra, hogy a fekete lyukak közvetlen közelében található jeleket megvizsgáljuk" - nyilatkozott a tanulmányt jegyző Sheperd Doleman. "Az egyik probléma a távolabbi források észlelésével, hogy keresztül kell tekintenünk galaxisunkon. Áldás a közelsége, átok azonban a körülötte elhelyezkedő gáz és por."
A galaxis közepe egy fényes objektumnak, a Sagittarius A*-nak ad otthont, egy kavargó gázokból és porból álló felhőnek, ami elvileg egy, a Napnál 4 milliószor nagyobb tömegű fekete lyukat jelöl. A kutatók ezt az erős fényforrást vizsgáltak. A gáz- és portakaró kiküszöbölése érdekében az objektum 1,3 mm rádió jelű fényeit vizsgálták, ami jobban áthatol a ködön, mint a hosszabb hullámhosszú fény. A tömeget a kolosszális objektum által a közeli csillagokra mért hatások vizsgálatából számították ki.
Az MIT csapata megállapította, hogy a Sagittarius A* átmérője nagyjából egyharmad Föld-Nap távolságnak, azaz körülbelül 50 millió kilométernek felel meg. Ez a kis méret azt jelzi, hogy a galaktikus középpontban sokkal sűrűbb a tömeg, mint azt a korábbi mérések mutatták. Ez alátámasztja azt az elképzelést, hogy az ott rejtőző objektum egy fekete lyuk, a jelenlegi elméletek szerint ugyanis nincs más elfogadható magyarázat ilyen mérvű tömeg ilyen kis területen való jelenlétére. A tudósok nem tudják pontosan meghatározni a Sagittarius A*-ból érkező fényes sugárzásért felelős folyamatot, feltevésük szerint egy a fekete lyuk körüli mágneses mezők által gyorsított erős részecskesugár, vagy a fekete lyukba beáramló anyag által alkotott akkréciós korongból kiáradó sugárzás lehet.
A kutatók remélik, hogy jövőbeli, ugyanezen a technikán alapuló megfigyeléseikkel képesek lesznek a kérdés végére járni, és bebizonyítani, hogy a Sagittarius A* egy szupernagy tömegű fekete lyuk. "Több mint egy évtizede dolgozunk már azon a mechanizmuson és műszerezettségen, ami ezt elénk tárta" - mondta Doleman a SPACE.com-nak. "Most már látjuk, hogy megvalósítható a célkitűzésünk. Ezeknél sokkal jobb adatokat fogunk kapni a következő 3-5 évben" - utalt a 2010-ben szolgálatba álló chilei Atacama Large Millimetre Array-re, miközben megpróbálnak a mostaninál kisebb rádió hullámhosszokon is betekinteni az objektumba. Doleman szerint ezek az észlelések már egyértelmű választ fognak adni a fekete lyuk kérdésére. A kutatók egy "árnyék" megjelenésére számítanak a jövőbeli felvételeken, egy olyan területre, ahol a fény elhalványul és vörösessé válik, jelezve az anyag áramlását a fekete lyuk felé.
"Ez az úttörő tanulmány bizonyítja, hogy kivitelezhetők az ilyen észlelések, melyek új utat nyitnak a tér és az idő szerkezetének szondázásához a fekete lyukak közelében és Einstein gravitációs elméletének teszteléséhez" - kommentálta az eredményeket Avi Loeb, a Harvard asztrofizikusa, aki nem vett részt a tanulmányban.
.jpg)
